Sarah Dessen: Figyelj rám!

Sarah Dessen könyveivel kicsit nehezen indult a kapcsolatom. Az Altatódal számomra nagy csalódás volt, egyáltalán nem tudtam a szereplővel azonosulni, sőt, együtt érezni sem. A problémái és a döntései idegenek voltak nekem. A Figyelj rám! sokkal jobban tetszett, úgyhogy adok még egy esélyt Dessen könyveinek.

Clive Barker: Pokolkeltő

Horrorkedvelő családban nőttem fel. Nekem a Rémálom az Elm utcában, a Kedvencek temetője és a Hullajó volt az etalon. Anyukám viszont évekig keresett egy filmet, a FILMet, amit egyszer látott, és azóta sem találja sehol. Ez még a videókazik és kölcsönzők idejében volt, amikor nem lehetett két klikkel ráguglizni valamire, egy perc alatt letölteni és megnézni. Néhány éve bukkant rá egy kupac leértékelt dvd között egyre, aminek a borítóján egy arany puzzle doboz és egy barátságos úriember volt százasszöggel kidekorált, megnyerő ábrázattal. Viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel a horrorklasszikussal, és nem voltam meggyőzve arról, hogy van annyi a sztoriban, hogy érdemes legyen elolvasnom. Viszont a 2015-ös könyves kihívásra kellett egy könyv a születésem évéből, ez a könyv pedig az utánozhatatlan 1986-os év szörnyszülöttje.

Karen Hawkins: Kalandor (MacLean átok 1.)

Szeretem a történelmi romantikusokat, és különösen kedvelem a skót harcosokról szóló történeteket. Szeretek olyan férfiakról olvasni, akik nem túl kifinomultak és sima modorúak, akik őszintébbek, kicsit nyersebbek, kicsit vadak. Szeretem az olyan történeteket, ahol a szerelmesek ellenségként kezdik, ahol kiélezett, csípős szócsatákat olvashatok. Itt egy kimosakodott, kicsit piperkőc skótot kaptam, és egy kevésbé szórakoztató kényszerházasságot.

Júniusi leltár

Mostanában nem készítettem havi zárást, aminek egyszerű oka volt: nem volt lehetőségem annyi könyvet venni, amiről három mondatnál többet lehetett volna írni, az olvasásaimat pedig bárki láthatta, aki figyel molyon vagy betéved néha ide. Most viszont egy kis mázlinak és néhány jól sikerült rukkolás üzletnek hála szemérmetlenül sok könyvet sikerült begyűjteni. Persze ezek nem azok a rémes-fényes új megjelenésű divatkönyvek, amiket mostanában sikk olvasni. Igaz, az én polcomra nem is anyukám vásárolja a könyveket.