Előrebocsátom, hogy ez nem dicsérő poszt lesz. Aki szereti, vagy nosztalgikus érzések fűzik a könyvhöz, ne olvassa tovább. A gyerekkoromból kimaradt a könyv és a filmet sem láttam soha. A régi magyar filmekkel úgyis hűvösen távolságtartó a viszonyom. Páger Antal, Hajmássy Miklós, Latabár Kálmán filmjeit megnézem, de ha meglátom a szereplők között Jávor Pál, Sárdy János Vagy Karády Katalin nevét, kifutok a világból. Anyukám nagyon szereti a 30-as, 40-es évek filmjeit, így többet is láttam, mint amennyit szerettem volna. Ez mégis kimaradt.
A történetről sem tudtam semmit. Persze a cím és a borító azért sejteti az alapokat. Erzsike egy hét éves kislány, akinek egy évvel korábban meghalt az anyukája, azóta egy savanyú nagynéni neveli a vidéki birtokon. Az apuka nem érti, mitől olyan mélabús a csemetéje. Persze nem igazán kérdezi meg, sőt, úgy általában magasról tojik a gyerekre. Fontos ember Pesten, nem ér rá vele foglalkozni. A családi orvos a gyereknek receptre anyukát ír fel, hogy apuka helyett majd meggyógyítja a szomorúságot. Épp kapóra jön hogy újra elérhető közelségbe került a férfi igazi, nagy szerelme. Igen, Erzsike mamája csak egy pótlék volt. Hogy én mennyire szeretem az ilyet. Olvasás közben végig az Így jártam anyátokkal befejezése járt a fejemben. Aki végignézte a sorozatot, érti a párhuzamot. Apuka tehát fogja magát, felkeresi a régi menyasszonyát, aki a nyolc évig tartó nembeszélekveled után pár nappal már az új feleségeként tér haza a férfivel. Éljenek az elvek! A kapcsolatuk amúgy a kommunikáció hiánya miatt ment a tönkre, és ha akkor bevált a durcás hallgatás, működhet a gyereknevelés esetében is. Erzsikének nem mondja meg, hogy mire készül, így mire a kislány születésnapjára beállít az új anyukával, az irigy nagynéni telebeszéli a fejét a gonosz mostohák rémes gyerekkínzási szokásaival. A kislány erre világgá megy. Ilyenkor mit csinál egy gondos, szerető szülő? Ha tippelnem kellene, a gyerek után megy, megszeretgeti, elmeséli, mi a helyzet, aztán segít a nőnek és a kislánynak összebarátkozni? A francokat. A gyerek szórakoztatására felbérelt cirkuszi artistával a kislányt elviteti egy bentlakásos lányneveldébe. Abban a sáros, szakadt ruhában, amiben elmenekült. Arra se vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza a gyereknek a helyzetet, csak lepattintotta. Egy szó nélkül. Ezek után csoda, hogy a gyerek azt hiszi, az apja mérges rá, és jobban szereti az új feleségét, mint a gyerekét? Amíg Erzsike az iskolában van, még egy nyomorult levelet se küld a lányának. Itt már biztosan tudtam, hogy ez a könyv nem gyerek kezébe való.
Az új feleség is elszökik reggelre, a gyerek után megy tanárnak kiadva magát, hogy a mostoha dolog nélkül megszerettesse magát. A legkézenfekvőbb megoldás, ugye? Miért legyen az ember nyílt és őszinte, ha lehet fortélyos? Miért adnánk a gyereknek azt a példát, hogy nézzen szembe a problémákkal? Miért sugallná egy gyerekkönyv, hogy a szüleire minden körülmények között számíthat? Igen, jó a vége, Mindenki megbocsát mindent, mindenki összeszerelmesedik, és boldog család lesznek. Gondolom aztán visszamegy apuka Pestre fontos embert játszani, Az új anyuka meg neveli Erzsikét vidéken. Mert nyilván az ördögtől való dolog lenne apukának magával vinni a családot. Nem volt egy olyan mozzanat a könyvben, amivel egyetértettem volna. Mindenki várja a sültgalambot, hogy megoldódjon a helyzet. Egyedül Mária cselekszik, de amilyen nyakatekert módon, attól kivert a víz. Aztán méltatták, mekkora áldozatot hozott a férjéért és a családjáért. Semmi mást nem kellett volna csinálnia, csak hazavinni a gyereket, barátságosnak lenni, Erzsike meg majd észreveszi, hogy nem tartják kenyéren és vízen és ellenszavazat nélkül dolgoztatják a krumpliföldeken.
A könyv nyelvezete, stílusa, szintén nem tetszett. Körülményeskedő, túl édes, csöpögős. Mindent a végletekig becéznek, a viccesnek szánt részek pedig borzasztóan fárasztóak, Olyan az egész, mint egy megfáradt kabaré. Akkoriban működhetett, de azt hiszem, ez a könyv ma már inkább csak a nosztalgia miatt okoz kellemes érzéseket. Nekem hatalmas csalódás volt a történet és a szereplők is. Nem példamese.. Igen, ott van a tanulság, hogy ne ítélj elhamarkodottan, de akkor sem érzem, hogy tanulni lehetne belőle. A képek aranyosak voltak, hogy pozitívumot is mondjak. Átpörgettem a filmet, de így se tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése