A vándorló palota volt az első egész estés anime, ami a kedvencem lett. Később nagyot koppantam, hogy az a csodás film egy brit ifjúsági regény alapján született. Azt hittem, nehéz lesz elválasztani a filmélménytől, de a történet csak alapjaiban egyezik, Miyazaki erősen átgyúrta. Olvasás közben egyre inkább elhatárolódtam a filmélménytől és különálló történetként kezdtem élvezni.
A könyv Ingary földjén játszódik, a múlt század fordulója korabeli helyen, ahol a varázslat mindennapos, az, hogy hányadik gyerekként születtünk, pedig eldönti az egész sorsunkat. Sophie elsőszülöttként tudja, hogy sosem lesz szerencséje, a boldog befejezés csak a legkisebb gyerekeknek jár. Amikor a Puszták Boszorkánya öregasszonnyá változtatja, furamód felszabadul. Az átok elvette az élete javát, a maradék idejét szeretné kihasználni. Már nem fél a kalandoktól, nem fél mások véleményétől sem. Tanulhatnánk tőle: lelkesedj úgy, mint egy fiatal, élj úgy, mintha nem lenne holnap. De azért mértékkel.
Bekéredzkedik Howl, a titokzatos szoknyapecér palotájába, ahol felveteti magát takarítónőnek. Kicsikét erőszakos, morgolódós, picit Magdianyusos nénike, aki zsörtölődik a fiatalok bolondsága miatt. többször elege van az egész cécóból, a varázsló szeszélyeiből, hogy mindenki a húgainak a kegyeit keresi a házból, és próbálja otthagyni őket. Az elején túlzott nyugalommal viseli, hogy fiatal lányból szottyadt vénasszony lett, ezért örültem, amikor néha felment benne a pumpa. Életszerűbb egy egészséges kiborulás. Tetszett, hogy a történetben volt két olyan csavar, ami a film ismerete mellett is meglepett.
Howl és a Puszták Boszorkányának a múltja, személyisége teljesen más. A kapcsolatuk komorabb, nem csak egy kis szívtiprás van a háttérben. A könyv egyébként is sötétebb kicsikét, van benne csattogó fogú koponya, egy kicsi Frankenstein dolog, meg varázslópárbaj. A mesei elemek, mint a három testvér, hétmérföldes csizma nagyon finomak voltak a könyvben. Amikor befejeztem, megnéztem a filmet még egyszer, és örömmel vettem észre, hogy pici utalásokban azért elrejtett olyan dolgokat, amik a könyvben szerepeltek, mint mondjuk Howl igazi neve vagy az a fránya, fejtörő varázsige.
Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy noha a palota vándorol, helyváltoztató ajtaja van, más nem utal arra, hogy különleges dolgok lennének abban a világban. Nincsenek repülő hajók, fura masszaszerű alakok. A környezet olyan, mintha simán csak a múltba repültünk volna. Nincs nagy összeborulás, megbocsájtás, aki genyó, annak annyi.
A könyv maga valami csodaszép, viszont szerintem sikerült egy kötéshibás példányt kifognom, minden második lap nehezen nyílott, egy helyen pedig csúnyán szétcsúszott a tördelés. Tudom, a kákán a csomót. Csakhogy más hiba nem nagyon van a könyvben.
A könyv Ingary földjén játszódik, a múlt század fordulója korabeli helyen, ahol a varázslat mindennapos, az, hogy hányadik gyerekként születtünk, pedig eldönti az egész sorsunkat. Sophie elsőszülöttként tudja, hogy sosem lesz szerencséje, a boldog befejezés csak a legkisebb gyerekeknek jár. Amikor a Puszták Boszorkánya öregasszonnyá változtatja, furamód felszabadul. Az átok elvette az élete javát, a maradék idejét szeretné kihasználni. Már nem fél a kalandoktól, nem fél mások véleményétől sem. Tanulhatnánk tőle: lelkesedj úgy, mint egy fiatal, élj úgy, mintha nem lenne holnap. De azért mértékkel.
Bekéredzkedik Howl, a titokzatos szoknyapecér palotájába, ahol felveteti magát takarítónőnek. Kicsikét erőszakos, morgolódós, picit Magdianyusos nénike, aki zsörtölődik a fiatalok bolondsága miatt. többször elege van az egész cécóból, a varázsló szeszélyeiből, hogy mindenki a húgainak a kegyeit keresi a házból, és próbálja otthagyni őket. Az elején túlzott nyugalommal viseli, hogy fiatal lányból szottyadt vénasszony lett, ezért örültem, amikor néha felment benne a pumpa. Életszerűbb egy egészséges kiborulás. Tetszett, hogy a történetben volt két olyan csavar, ami a film ismerete mellett is meglepett.
Howl és a Puszták Boszorkányának a múltja, személyisége teljesen más. A kapcsolatuk komorabb, nem csak egy kis szívtiprás van a háttérben. A könyv egyébként is sötétebb kicsikét, van benne csattogó fogú koponya, egy kicsi Frankenstein dolog, meg varázslópárbaj. A mesei elemek, mint a három testvér, hétmérföldes csizma nagyon finomak voltak a könyvben. Amikor befejeztem, megnéztem a filmet még egyszer, és örömmel vettem észre, hogy pici utalásokban azért elrejtett olyan dolgokat, amik a könyvben szerepeltek, mint mondjuk Howl igazi neve vagy az a fránya, fejtörő varázsige.
Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy noha a palota vándorol, helyváltoztató ajtaja van, más nem utal arra, hogy különleges dolgok lennének abban a világban. Nincsenek repülő hajók, fura masszaszerű alakok. A környezet olyan, mintha simán csak a múltba repültünk volna. Nincs nagy összeborulás, megbocsájtás, aki genyó, annak annyi.
A könyv maga valami csodaszép, viszont szerintem sikerült egy kötéshibás példányt kifognom, minden második lap nehezen nyílott, egy helyen pedig csúnyán szétcsúszott a tördelés. Tudom, a kákán a csomót. Csakhogy más hiba nem nagyon van a könyvben.
A filmet az indavideo.hu oldalon meg lehet tekinteni ITT.
Előzetes
Filmzene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése