Neil Gaiman: A temető könyve

Nem vagyok gyakorlott Neil Gaiman olvasó. Ismertem tőle a Coraline-t és láttam az általa írt Doctor Who epizódot. Ez utóbbi tetszett eddig a legjobban. A filmeket nem akarom alapul venni, mert az ugye totál más általában. Ezek alapján összességében kellemes kép alakult ki bennem az íróról, akinek a stílusát és témaválasztását szeretem, de mégis kicsit hiányérzetem van. Lehet, hogy nagyon ostoba megállapítás, de nekem olyan, mintha Tim Burton kistesója lenne. Alakul, de nekem nem az igazi.

Gwen Cooper: Homér - Egy varázslatos vak kismacska története

Nem olvastam eddig állatokról szóló könyvet, főleg nem igazi, megtörtént történeteket. Akármilyen jó a történet, mindig az a vége, hogy túl rövid időt töltenek az emberrel, így garantáltan sírás lesz a vége. Tulajdonképpen eddig is könnyebben sírtam a könyveken, de az állattörténeteken aztán tényleg képes vagyok folyókat fakasztani.

Jennifer Probst: Eltervezett házasság (Milliárdosfeleségek 4.)

Kíváncsi voltam erre a kötetre, mert Sawyer megmozgatta a fantáziámat, de Julietta nagyon hidegen hagyott, majdnem ellenszenves karakter volt. Túl hideg, túl törtető. A könyv jobb volt, mint az előző, de messze nem olyan jó, mint az első rész, de lezárásnak épp megfelelt. Ugyanakkor nem tudtam figyelmen kívül hagyni néhány nagy hülyeséget.

Jennifer Probst: Elhibázott házasság (Milliárdosfeleségek 3.)

A sorozat első részét nagyon szerettem, a másodikon inkább csak elszórakoztam, és nagyon vártam a folytatásokat. Borzasztóan dühített már az előző részben is, ahogy Carinával bántak, valahogy nekem ez az olaszos nagy család, a senkinek nem lehet magánélete (aki ő, mert a pasiknak ki kell élniük magukat) és mindenki mindenbe beleszól dolog nagyon nem tetszett.

Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Vidám, könnyed, nagyon csajos könyv. Olyan hangosan nevetős. Különösen az elején röhögtem hangosan, amit egy zsúfolt buszmegállóban olvastam, úgyhogy el lehet képzelni, hogy néztek rám. Szerencsére már megszoktam, hogy néha furán néznek rám utazás közben, de legalább az ő napjuk is vidáman indult.

Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen (Outlander 1.)

Vannak olyan könyvek, amik vékonykák, mégis azt érezzük, sosem érünk a végére, és vannak féltéglák, ahol az 500. oldalnál is olyan, mintha épp csak most kezdtünk volna olvasni. Az Outlander pont ilyen, és noha meggyőződésem, hogy egy valamire való moly direkt szereti a hosszú könyveket, tényleg senkit ne rettentsen el, hogy ez a könyvecske bizony 908 oldal.

Októberi leltár

Ez az október elég zizis volt. Szerencsére megkaptam a fizumat, így a nyári könyvkoplalásomnak legalább vége szakadt, ha az olvasásokkal nem is haladtam úgy, ahogy szerettem volna. 

Viszont, ahogy látjátok a jobb felső sarokban, a blogomnak készítettem egy facebook oldalt, hogy néha csacsoghassak kicsit. Nagyon sok blogger ír kifejezetten könyves témában, de nem a könyvekről. Szeretném fenntartani, hogy a blogomon csak az általam olvasott könyvek szubjektív véleményezése szerepeljen és a havi zárás. Semmi angol mániás tag bejegyzés, top akárhány álompasi meg ilyen olyan bejegyzés. Személy szerint engem ezek a dolgok zavarnak, de nem is célom trendinek lenni, így a mindenféle kicsapongásra, vicces könyves képek megosztására más felületet választottam.