2016. április 3., vasárnap

Kylie Scott: Taktus (Stage Dive 1.)

Amikor megláttam a borítót, már kacsintgattam, hogy ez kell nekem. Mert mint tudjuk, néha sekélyes vagyok, és szeretem a tetkós pasikat. Amikor elolvastam a fülszöveget, már teljesen biztos voltam abban, hogy ezt a könyvet a polcomon akarom tudni. Az elolvasása után még napokig vigyorogtam, mert nem tudtam kiverni a fejemből ezeket a lökötteket. Szeretem a rocksztár-hétköznapi lány történeteket is, ez amolyan modern Hamupipőke történet.
Én nem is emlékszem a huszonegyedik születésnapomra. Semmi nem rémlik belőle. Evelyn is így van ezzel, azzal a kis különbséggel, hogy az enyém szimplán unalmas volt, az övé pedig tequlia-gőzös, és egy rocksztár mellett ébredt. Nem is akárhogyan: mint az újdonsült felesége. Itt persze eldőlt, hogy a történetnek annyi köze van a valósághoz, mint nekem a kvantumfizikához, mert bármennyire is szeretnénk, senki nem fog közülünk világhíres zenészek asszonykájaként ébredni. Evelyn azonban nem örül a helyzetnek, sőt, hanyatt-homlok menekül az elképedt férfi elől. 

Szeretem a macska-egér játékokat, és örültem, hogy volt a történetben némi huzavona, mindig csak egy kicsi. Nem kellett idegrohamot kapnom, hogy a lány miért olyan makacsul ellenálló, a pasi miért olyan seggfej. Ellenállt a lány, és seggfejkedett kicsit a pasi, és volt néhány kommunikációhiányból adódó félreértés és veszekedés, de egyik sem volt rétestésztaként elhúzva vagy eltúlozva. Épp annyi hiszti volt benne, ami a megismerkedés, összecsiszolódás és a lehetetlen helyzet teremtette feszültség indokolt. Sőt, nagyon élveztem, hogy a vicces és erotikus részek után egy nagyobb összeveszés is belefért a történetbe, ami nem oldódott meg varázsütésre. Nem három napig duzzogtak és oldottak meg minden egy szempillarebesgetéssel: hosszabb ideig gondolkodtak a dolgokon, David visszautasíthatatlannak hitt csábereje nem volt elég a megbocsájtáshoz. Ettől válik kicsikét mégis valósabbnak a történet, ezért hiszem el, hogy a kapcsolat tartósabb. A szereplők megkapták az időt, hogy nem csak egymást, de önmagukat is megismerjék, hogy kitalálják, valósak-e az érzéseik, nem csak a kaland és a testiség hajtja őket.

Evelyn korát meghazudtolóan érett személyiség, kicsit talán koravénnek is éreztem. Jókat mosolyogtam azokon a részeken, amikor a banda tagjainak magyarázta, hogy amúgy nem szereti a zenéjüket. Az iskolát szerintem nem kellett volna otthagynia, nem ilyen röviddel a diploma előtt. Nehezen hiszem, hogy valaki, aki noha részben az apja hatására, építésznek készül, szereti is, bár nem hivatástudattal, hagyja úszni évek kemény munkáját, mert kávét szeretne felszolgálni az önmegvalósodás jegyében. Tetszett, hogy ellent mert mondani a szüleinek, de szerintem kicsit elszaladt vele a ló.

David igazi cukorpofa volt jókedvében: szexi, türelmes, vicces, igazi művész. Az átmenetek a féltékeny őrjöngésekbe kicsit hirtelenek voltak, jó lett volna néhány kisebb jelzés vagy utalás. Csak egyre emlékszem az elejéről, amikor Ev felkereste a válópapírok miatt és beszélgetni kezdett a bulin másokkal. A kapcsolata a testvéréhez kicsit több kifejtést is elbírt volna, remélem a későbbi kötetekben lesz még erről szó. A rövid haj, pofaszakáll külsőt nehéz elképzelnem. Nekem a hosszú haj, borotvált vagy borostás arc jön be, az ettől eltérőt nehezen illesztem be a "jópasi" kategóriába. Nem tudtam eldönteni, hogy az utcákat elborító szakállas ifjúság (jujj!) képét lássam magam előtt, vagy próbáljak inkább valami Hugh Jackman Wolverine fizimiskát elképzelni.

A hasonló könyvekben, amikor a tehetős, mármint kurvagazdag pasi összejön az átlagos, vagy azalatti pénztárcával rendelkező lánnyal, mindig szerepet kap a pénz is. Vagy költőpénzt ajánlanak a lánynak, amin önérzetesen felháborodnak, vagy simán felvásárolják nekik a fél világot ruhástul, kocsistól, mindenestül. Itt erről nem esik szó egyáltalán. Ev kap néhány ruhát, de csak hogy legyen mibe belebújnia, amikor cuccok nélkül indulnak útra. De David nem akarja eltiltani a munkájától, amikor vissza kell fizetnie az egyetemi tandíjat az apjának, nem ajánlja fel, hogy kifizeti helyette. Nem kap a lány bankkártyát, a férfinak szánt ajándékot a saját spórolt pénzén veszi. Hát ilyen is van.
A könyv első harmada vicces, a második harmada erotikus, utána viszont komoly. Az összecsiszolódás, megbántás, megbocsájtás, felnőttség kérdéskörét tapogatja végig, de szerencsére egyáltalán nem szenvedősen. 
A kedvenc mellékszereplőm Mal volt, kicsit hiperaktív, nagyon zizi és szörnyen jópofa. Remélem hamar jön a folytatás, mert a következő részben övé a főszerep.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése