Mivel bízom benne, hogy a lányom is olyan lesz mint én, akinek az egyik legnagyobb gyerekkori bánata, hogy nem az Addams család egy elveszett rokona, gyűjtögetek neki mindenféle horroros, "darkosabb" mesekönyvet. Összevásárolok szinte mindent, amiben vámpírok, boszorkányok zombik és hasonszőrűek vannak. Láttam molyon, hogy a Móra kiadónál nagy akció van a Holdas Hanna könyvekre, így megvettem és elolvastam minden eddig megjelent részt.
Az első benyomásom az volt, hogy ez a könyv cuki. A rózsaszín távolról sem a kedvenc színem, de ez a pink-fekete csupa csillámos dizájn egyszerűen übercuki. Ráadásul a csillámok a könyvön maradnak, nem csillog tőle az egész lakás. Tele vannak rajzokkal, amiket az írónő készített, a kötetek végén pedig játékok, receptek, kreatív ötletek szerepelnek. Ez is aranyos. Jó, pont, hogy az első rész után már bármilyen sorrendben olvashatóak a részek, és igazából az se baj, ha az első kimarad, a ki-kicsoda emlékeztető csak néhány mondat, nem olyan idegesítő. Emlékszem, amikor rájártam kamaszkoromban a húgom Fiúk kizárva! boszis sorozatára, ott a hosszas "ez történt eddig" részek nagyon zavartak. (Megjegyzés magamnak, a könyveket kunyeráljam el tesómtól, neki úgyis fiai vannak).
A könyv nem csak aranyos, tanulságos is. Csaknem minden rész olyan problémát jár körbe, ami a legtöbb gyerek életében jelen van. Hanna apukája, Baltazár (mint szegény lánycicám, aki tavaly veszett el) vámpír, anyukája tündér. Sajnos nem esik szó arról, hogy jöttek össze. Kicsit butácska az ábrázolásuk, az anyuka vérbeli hippi, virággyermek, az apuka köpenyes piperkőc, aki csak piros ételt eszik. Persze nem hibáztatom az írót, hogy a vérivást kihagyta a történetből. Hanna tehát félvér, a tündéreknek túl vámpír, a vámpíroknak túl tündérkés, nem találja a helyét egyik világban sem. Végül az emberek iskolájába megy, ahol a mássága direkt menő, varázslatos módon mindenki elfogadja.
Van, hogy kalamajkát okoz, egyedül próbálja helyrehozni, füllent, de bevallja az igazat. A szülei pedig minden alkalommal megértően viselkednek, erősíti a gyerekekben, hogy bátran fordulhatnak a felnőttekhez. A mese példát mutat arra, hogy kiálljunk magunkért és megtanuljunk nemet mondani, ha olyasvalamire akarnak rávenni, amit nem akarunk, hogy csalással nyerni nem szép dolog. Az is kiderül, lehet valaki a világ legmenőbb szülője, a saját gyerekének néha cikisek.
Két rész volt, amit gyengébbnek éreztem a sorozatban. Az egyik a Holdas Hanna a vidámparkban. Dióhéjban, elmennek egy lelakott vurstliba, ahol Hanna, az unokatestvérei és az anyukája tündérvámpirisztikus élőszörnyes fergeteggé változtatják a játékokat. Nem volt benne konfliktus vagy probléma, egyszerűen azért csinálták, hogy ők maguk jobban szórakozzanak. A végén kihegyezték arra, hogy a varázslattal megmentették a vidámparkot, mert annyi embert vonzottak be Hannáék, hogy már telik a felújításra.
A másik rész, amit unalmasnak találtam, a Holdas Hanna és a Hófiú. Hanna szomorú, mert nem hívták meg az osztálytársa szülinapi korcsolyázására, ezért meglátogatta a hótündér nagynénje, aki behavazta a kertjüket. A hóember, amit építettek, életre kelt, és a történet magvát az adta, hogy oldják meg, hogy ne olvadjon el. Cuki volt, de nem több.
Az könyv instagram oldalán helyes kis animációk vannak Hannáról, eredeti nevén a sokkal hangztosabb Isadoráról. Ahogy kutatgattam, találtam olyan lehetőséget, hogy dedikálva lehet vásárolni könyvet, vagy (ha jól értelmeztem), személyes üzenettel vehetünk például képeslapot. Milyen menő lenne, ha Tilda kapna az írónőtől egy lapot szülinapjára?
Hanna kissé megátalkodott tündérboszorkány unokatestvére, Mirabella kapott saját sorozatot, szuper lenne, ha azt is kiadnák magyarul. Az ő színe a lila-fekete, az már közelebb áll hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése