2013. július 29., hétfő

Lainey Reese: Asztal három főre

Őszintén szólva nem is tudom, miért akasztott ki ez a könyv jobban, mint a Rabul ejtett szűz, pedig abban eggyel több pasi jut az egyszem csajra, aki ráadásul gruppenben veszti el a szüzességét. 
Riley belibben egy éjszakai bárba, amiről nem tudja, hogy szexklub, a tulaj pedig úgy ráindul, hogy azon melegében megdugja. Az értékrendembe nem fér bele az öt perc után dugunk dolog, de sebaj, oké. Felcipeli magával, miután megbeszélik a biztonsági szót: SPENÓT. Klassz és életszerű. Szóval Cade még egyszer megcsinálja a lányt, ezúttal ágyban, majd felhívja testi-lelki legjobb barátját, hogy van valamije a számára. A majdnem szüzike lány arra ébred, hogy azt mondja neki az alkalmi partnere, szivi, bemutatlak valakinek, köszönj szépen, legyél jó kislány, és elérhető, hozzáférhető, mert amúgy mi osztozni szoktunk. Minden magára valamit is adó lány jól kikéri magának aztán lelép, de nem Riley, áá, ő csak megvonja a vállát és szétteszi a lábát.
Innentől teljes az idill, a lány, akinek eddig nem is bizsergett a nunija hirtelen parancsszóra élvez, fenékdugaszt hord, és akkorákat élvez, mintha csapot nyitottak volna a lába között, mert úgy a tuti, ha a bokájáig lucskos lesz. Cade és Trevor persze már két hét után tudja, hogy nekik ez a nő kell, mert még soha nem volt ilyen jó közös nőjük, pedig már vagy tizenkét éve életvitel szerűen osztoznak a nőkön. Nekem sehogy nem fér a fejembe, hogy lehet, hogy a felsőosztálybeli örököscsemeték családja ennyire elfogadja ezt az életstílust, sőt, gratulálnak a fiúk választásához. Akár a lány szülei, akik könnyes szemmel kísérik az oltárhoz a szimbolikus esküvőn. 
Az elhanyagolható kis bonyodalomtól eltekintve (igen nagy meglepetés volt, tekintve, hogy a gonoszka csaj szemszögéből is mutatják a történetet) igazán tökéletes a közös kis életük. 
Nem igazán bírtam már magamban tartani a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban és megosztottam őket az Oldalbordámmal: képzeld el azt a képet, ahogy a két pasi szendvicsel a lánnyal, egy a nuniba, egy a popiba és kettejük heréje lágyan paskolja egymást. Azt mondta, ez a legundorítóbb dolog, amit valaha elképzelt. Pedig a szembeszomszédunk a Csúnya Pucér Pasi és a szomszéd taxis kocsimosás címszó alatt bepucsítva megmutatta, mit NEM takar egy fecske.
Sok évnyi Anita Blake-féle orgia könyv után valamiért ez a könyv kiakasztott. De nagyon.

2013. július 27., szombat

Christina Lauren: Gyönyörű Rohadék

A cím nagyon találó, a főszereplő tényleg egy rohadék. Az a fajta rosszfiú, aki a seggfejsége miatt kapta ezt a jelzőt, nem a stílusa miatt. Szemét beszólásai vannak, keménykezű és kicsit sem kedves. Az őrületbe kergeti a kollégáit, maximalista és ennél kevesebbel nem éri be. Ez a nőkre is igaz. Az első naptól kezdve be akar jutni az asszisztense bugyijába, csakhogy ez nagyon nem etikus. Mit csinál ilyenkor egy érett férfi? Még jobban piszkálja, provokálja, kínozza és cseszegeti. Ha az oviban bevált, most is jó taktika lesz. Aztán persze szakad a cérna, és szakadnak Chloe bugyijai is, amik aztán Bennett fiókjában landolnak. 
A szereplők között magas fokon izzik a kémia, de azt gondolják csak azt. Amikor épp nem egymásban vannak (de néha akkor is), válogatott sértésekkel küldik egymást melegebb éghajlatra. Ez a választékos trágárkodás feltételezem a fordító érdeme, egyébként nagyon jól sikerült, le a kalappal.
A könyv kétharmada szexel tarkított szúrkapiszka, próbálnak szabadulni egymástól, de nem tudnak. Bennett félti a józan eszét, Chloe pedig a karrierjét. Aztán elutaznak egy konferenciára, ahol nem lesi minden mozdulatukat a fél cég, és rájönnek, hogy nem csak az ágyban illenek össze. Persze ilyen egyszerűen nem mennek a dolgok és Bennett-nek félre kell tennie az egóját és újra meg kell szereznie a nő bizalmát. Nem mintha olyan nehéz lenne, mert köztudott, hogy a szerelmes nők hajlamosak megbocsátani (és hülyeséget csinálni), de azért Chloe-nak egy jó pont, hogy nem adta olyan könnyen magát.
A vége tehát picit nyáltúltengésesre sikerült, de inkább csak azért tűnik így, mert nagyon más a hangulata a könyv elejéhez képest. Vicces volt, pörgős, Lauren jól eltalálta a történet ritmusát. Kíváncsi vagyok a második kötetre is.

2013. július 26., péntek

J. R. Ward (Jessica Bird): Egy felejthetetlen hölgy

Ward könyveit régóta kedvelem, a Fekete Tőr Testvériség, főleg az első három és az ötödik kötet nagy kedvencem. A Bukott angyal sorozatból csak az első részt olvastam, de az akkor nem tetszett annyira.
Szerencsére Ward nem hazutolja meg magát, ez sem szimpla romantikus regény, valami nyomozós szál csak akad benne, még akkor is, ha kevésbé hangsúlyos és csak a kerettörténet miatt van rá szükség. A történet és a karakterek szerintem nem olyan kidolgozottak és árnyaltak, mint a FTT esetében. Amikor kiderült, ki a gyilkos, nem volt az aha! érzésem, mert már a könyv felétől erősen gyanakodtam az illetőre.

2013. július 25., csütörtök

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Nekem az a jó könyv, ahol bele tudom magam élni a szereplők helyzetébe (akkor is, ha távol állnak tőlem), ha a döntéseiknél előre izgulok, azt választják-e, amit én is tennék, és ha kicsit én is beleszeretek a főhősbe. Seth-be bele tudnék szeretni, a kócos hajával, szórakozottságával, zenekaros pólóival. Persze élőben a falra másznék tőle, ahogy magamat ismerem.
A cselekmény két szálon fut. Az egyiken Georgina nyomozgat egy titokzatos kábszer után, ami felturbózza az emberek legjobb képességeit. Mivel a barátait szoktatták rá, kötelességének érzi, hogy utánajárjon a dolgoknak. Annyira nem idegesítően, mint néhány emancipunci hősnő, akiknek szent meggyőződésük, hogy rajtuk kívül más nem tudja rendezni a dolgokat.
A másik szál a látogatóba érkező inkubusz, Bastien feladata, akinek Georgina segít megrontani egy konzervatív politikusfeleséget. Ez a része nagyon idegesített a könyvben, mert a nő valami szörnyen korlátolt, Bastien-től pedig a falra másztam. Mást se csinál, mint a régi szép időkre hivatkozva hisztizik és Georginára lőcsöli az egész melót, de ha nem tetszik neki valami hisztizik és dühöng. Mint egy ovis, akinek muszáj a központban lennie, ha nem rá figyel mindenki, akkor itt a világvége. Szerintem ezért a sértődöttség miatt teszi Georginával és Seth-tel azt a nagy genyóságot.
Jó rész volt, bár az előzőnél kicsit talán lassabb cselekményű.

2013. július 22., hétfő

Katee Robert: Rossz ágy, jó pasi

Fura egy könyv. A főszereplő lányról, Elle-ről nem tudni meg sokat. Az eddig volt egyszem pasija az első szex után dobta, amit nem tudott kiheverni, főleg mert az anyjának öntötte ki a szívét, aki finoman szólva nem az a lelkisegély típus, de előszeretettel hánytorgatja fel az esetet. Főhősünk annyira elkeseredik, hogy kifundálja, nem kezd olyan pasival, aki tetszik neki, mert akitől beindul a bugyiban a buli, az csakis szívtipró lehet. Ezen felbuzdulva úgy gondolja, a legjobb, ha egy kombinéban beszambázik a főnöke ágyába, remélve, hogy akkor révbe ér az élete. Arra nem számít, hogy az ágyban mást talál.
Gabe, a meglepett pasi már majdnem célegyenesbe ér, mikor Elle rájön a tévedésére és egy laza pánikroham kíséretében elrohan. Gabe viszont nem hagyja lerázni magát, de hát valljuk be, egy ilyen könnyű kis nőcske, ilyen különös körülmények között bármelyik férfi fantáziáját felpiszkálja.
A történet kiszámítható, helyenként egész vicces, de borzalmas a fogalmazása. Gondolom a fordításon is sok múlik, de valami borzalmasak benne a szóképek, mintha egy külvárosi középiskolából lopott volna valaki egy levelező füzetet.
Az egyetlen igazi pozitívum a könyvben Gabe karaktere, pedig róla sem tudni meg sokat. A szokásos hányattatott múlt, fiatalon jött gazdagság, rosszfiú külső és jófiú belső. Manapság már elég klisés, de azért nekem tetszett. Ráadásul már megint egy tetkós pasi, az elmúlt pár hétben a sokadik. Egyre több olyan könyv kerül a kezembe, ahol a végén a nő is csináltat magának tetoválást, hogy így is összeilljenek. Klassz dolog szerintem, tetszik.

2013. július 21., vasárnap

J. A. Redemerski: A soha határa

Nem hittem, hogy mostanában jobban fog tetszeni egy könyv, mint a Gyönyörű sorscsapás, de mégis. Órák óta azokat a zenéket hallgatom, mint a szereplők az utazásuk alatt. Próbálom beleélni magam a helyzetükbe, és kíváncsi vagyok, vajon kerülök-e olyan helyzetbe, hogy ennyire mélyen megismerjem magam és a páromat. Ez a könyv a szabadságról, a szerelemről és az önmegismerésről szól. Szívem szerint kötelezővé tenném az elolvasását.
A történet két különböző dolog miatt megtört fiatalról szól. A lány, Camryn maga mögött hagy mindent, elszökik a vakvilágba, hogy rájöjjön, mit is akar, ki ő valójában. Gyászolja a szerelmét, a megromlott családját, az elromlott barátságokat és az álmait. A buszon megismerkedik Andrew-val, a vonzó, életvidám sráccal, aki a haldokló apjához indul, de súlyos terhek nyomasztják őt is. Elhatározza, hogy az utazás alatt helyrehozza Cam lelkét: bátorságot önt belé, hogy sose féljen követni az álmait, merje valóra váltani a vágyait. Közben rájön, hogy a lány is segít neki, főleg megbirkózni a gyásszal. 
Szinte elkerülhetetlen, hogy egymásba szeressenek, mert a két megtört ember együtt lesz egész.
Az utolsó harminc oldalon aztán egycsapásra megváltozik minden, ami egész más megvilágításba helyezi Andrew tetteit, hogy miért akarta távol tartani magától a lányt, miért habozott elmenni az apjához, miért nem volt hajlandó elmenni a temetésére.  
Az utazásuk alatt sok szép dalt hallgatnak, főleg Andrew kedvencei közül. Az utazásról szólnak, a halálról és a szerelemről. Mind hozzátesz valami nagyon fontosat a könyvhöz, mindnek jelentése van.
A másik szívfacsaróan szép dolog, Adrew tetoválása. Az oldalán Eurüdiké van, félbehagyva és csak arra vár, hogy megtalálja az igaz szerelmét, aki magán viselné Orpheuszt, hogy a szerelmesek újra együtt lehessenek. Már a Gyönyörű sorscsapásban is tetszett ez a páros tetkó dolog, de most annyira belelovaltam magam, hogy én is szeretnék egyet. :)

Hangulatcsinálónak a dal, amit azért énekeltek egymásnak, mert nem tudták, nem merték kimondani, hogy Szeretlek!

Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó

Úgy a 12-13. kötettől félve veszem már a kezembe az Anita Blake könyveket, mert ugyan hat köteten át drukkoltam, hogy végre összejöjjön Jean-Claude-dal, de miután átesett a ló túlfelére, kicsit már nekem is sok volt a jóból. Egész pontosan a véletlen balesetből fakadó szexekből. Nathaniel-nek és Asher-nek örültem, Micah-t megkedveltem, Jason pedig mindig szívem csücske volt, de a többiek, főleg Anita álszemérmes bűntudatos nyavalygásával nyakon öntve már  idegesített.
No persze szex ebben is volt dögivel, a nyomozós paranormál szál sem kapott akkora szerepet, de mégis olyan érzésem van, hogy Hamilton kezd visszatérni a kezdetekhez.  Először is, nem volt benne annyi hiszti, pedig az utolsó részekben magas fordulatszámon pörgött a hiszti. Másodszor pedig, lehet hogy a fordítás miatt, mert nincs benne annyi szleng és röpködő lóalkatrész, de a stílusa, a hangulata is olyan, mint régen. 
A vége kicsit összecsapott, bár megszokhattuk, hogy sitty-sutty minden hamar elintéződik az utolsó 10 oldalon, ennél a sztorinál lehetett volna kicsit jobb lezárás. Konkrétan vámpírpuccsra és új Tanács alapítására készülnek, mégis elintézik az egészet egyetlen bállal és tigrissel dugással. Picit fura volt, de összességében kellemes csalódás az eddigiekhez képest. A borító pedig még mindig mesés.

Sylvia Day: Egymásba fonódva

Kezdem érteni, miért húzták le olyan sokan ezt a könyvet. Az első két rész jó volt, szép lezárással, nem kellett volna megbolygatni, de két kötet nem hoz annyit a konyhára, mint három. Az írónő pedig arra gondolhatott menet közben, ha jó sok szexjelenetet beletömköd, akkor nem kell történnie is valaminek a könyvben, következésképpen húzhatja a sztorit, mint a rétestésztát négy rész erejéig is (vagy tovább). A baj csak az, hogy szerintem -és sokak szerint is- nincs már annyi a történetben. Kifulladt.

2013. július 17., szerda

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

Annyi faldöngetős kékeres könyv akadt a kezembe, hogy valami light-osabbra vágytam. Ahol teszem azt vannak igazi érzelmek. Vagy humor.
Ez a könyv pontosan az, aminek a borítója alapján látszik: pihekönnyű délutáni "édesség", jó adag cukormázzal. 
Sophie, a főhős kedves lány, csak nem tud kiállni magáért a családjával szemben. Valami hihetetlen módon lekezelik, semmibe veszik, gyakorlatilag szefósnak könyvelték el. Nagyon meg tudom érteni, nekem is van olyan rokonom, ak,i hiába múltam 26, úgy viselkedik velem, mintha tíz éves lennék és most  tanulnám bekötni a cipőfűzőmet.

2013. július 16., kedd

Cathrine Anderson: Fantomkeringő

Furcsa könyv ez. Ízig-vérig romantikus könyv, és mégsem éreztem annak. A főhősök nem tökéletesek. Na jó, Ryan maga a megtestesült Tökély, lóháton és cowboy kalapban, de a lány nem. Bethany ugyanis nyolc éve kerekesszékhez van kötve, az álmai pedig, hogy híres díjugrató lesz, már rég darabokban hevernek. Próbálja magát a felszínen tartani, hogy kihozza a legjobbat a helyzetéből, nem kér a sajnálatból, boldogul így is, de igazából, titokban borzalmasan belefásult a helyzetébe. Nem mer kilépni a komfortzónájából, nem mer nyitni az emberek felé, és nem mer a családjával szemben a sarkára állni, akik legszívesebben vattába csomagolnák.

2013. július 15., hétfő

Sara Fawkes: Amit csak Ő akar

Adott egy lány, Lucy: nincs megelégedve magával, abbahagyta az egyetemet, elvesztette a szüleit és az anyagi biztonságot, egy barátnőjénél csövezik és szar a munkája. A nap egyetlen fénypontja, amikor reggel a liftben találkozik Magas Jóképű Idegennel.

2013. július 13., szombat

Kathleen E. Woodiwiss: Kötelező szerelem

Kamaszkoromban elolvastam Woodiwiss összes akkor megjelent könyvét, és a Shanna, A farkas és a galamb és a Hamu a szélben nagy kedvencem lett, évente újraolvasom mindet. Nagy várakozásba fogtam bele ebbe a kötetbe, amikor rátaláltam, a történet egész érdekes. Lett volna, ha gyakorlatilag nem lőtte volna le a fülszöveg a könyv egészét.
Aki nem ismeri Woodiwiss könyvet, az eddigi történelmi romantikus könyvekben volt a hősnő, aki általában okos, fifikás és igen éles nyelvű, a főhős pedig férfias, becsületes, magabiztos és furfangos. Rendszerint a történet elején éles szócsatákat vívnak, hadakoznak az érzéseik ellen, felülemelkedve az ármánykodásokon és irigyeken összeházasodnak, majd jön a bonyodalom, és kiderül, hogy olyasvalaki mozgatta a szálakat, akiről nem is gondoltuk.

2013. július 11., csütörtök

Simone Elkeles: A vonzás szabályai

Kicsit nehéz volt elvonatkoztatnom attól, hogy a pár napja olvasott könyv pukkancs Carlos-a felnőtt, és ebben a könyvben egy majdnem férfi pukkancs lett belőle. Két év néha sok idő. Ennyi telt el a két könyv között. Alex berendezte az életét Coloradoban, együtt jár Brittany-val  fősulira és melózik egy autószerelő műhelyben. Carlos persze ezt iszonyat unalmasnak és papucsosodásnak tartja, nem tetszik neki, hogy a tesója nyakába varrták. Mert nem is Fuentes, aki nem keveredik bajba és zűrbe.

Raine Miller: All in

Úgy voltam a Blackstone-afférral, hogy ebből lehetne valami jó is, olvassuk el a folytatást. Az All in messze alulmúlta a várakozásomat. Ígéretes volt, hogy ezúttal Ethan szemszögéből látjuk az eseményeket, de nagyjából ennyi amit pozitívumként lehet említeni a könyvvel kapcsolatban.
A történet lapos és sekélyes. Summázva: csaj kiborul, pasi kiborul, pasi bocsánatot kér, csaj megbocsát és dugnak 100 oldalon, csajt megfenyegetik, pasi menekít. A sztori teljesen kifulladt. Az írónő egy könyvnyi anyagot elosztott háromfelé, és hogy ne legyen túl üres az egész, minden létező helyre berakott egy szexjelenetet. Amik mondjuk csöppet sem sikerültek izgatóra, és már tele a hócipőm a sok vastag kékeressel, a szűnni nem akaró erekciókkal és a lucskos pinákkal, és ez még finom kifejezés a könyvhöz képest. Oké, néha izgalmas lehet malacságokat és durva szavakat mondani az ágyban, de nehezen hiszem el, hogy két ember, aki elvileg szereti egymást, csak ilyen ordenáré stílusban tudja a másik tudtára adni, ha éppen viszket az alfele. 
Elolvasom majd a folytatást, ha épp nem lesz jobb könyv a kezemben, de a polcomon csak akkor fog virítani, ha valaki ingyen hozzám vágja. 

2013. július 10., szerda

Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Nem tudom igazán hova tenni ezt a könyvet. Ha elvonatkoztatok a bandaháborús kerettörténettől, akkor tényleg egy modern Grease az egész. A rosszfiú annyira nem rosszfiú, a jókislány pedig bevadul a kedvéért. Aztán kiderül, hogy mindegyiküknek megvan a maga baja. Brittany (annyira tipikusan hajrálány név) nem tud menekülni a neurotikus családjától és nem tudja elhagyni a beteg testvérét. Retteg tőle, hogy a környezete meglátja a szekrénybe dugott csontvázakat.

2013. július 9., kedd

Nalini Singh: Angyalárny

Nagyon vártam Jason kötetét. Egész más volt a hangulata, a stílusa. Lassan bontakozott ki a kötődés a két szereplő között, nem az a mindent elemésztő tűz volt, mint Raphael és Elena esetében, nem az a pimasz testiség, mint Dmitriél és Honornál. Egy lelke mélyén sérült angyal, aki egy bizalmatlan, magányos hercegnőt talál magának, de fél, hogy annyira kiüresedett a lelke, hogy nem tudja boldoggá tenni.

2013. július 8., hétfő

Cora Carmack: Szakítópróba

Nagyon vicces és üdítő volt a könyv. Már maga az alapszituáció is mulatságos: adott egy végzős színészpalánta, aki életvidám, bulizós, csak az nem jött neki össze, de elhatározta, hogy megszabadul tőle. Csakhogy nem megy el akárkivel, még egyéjszakásra sem. A probléma akkor kerekedik, amikor rájön, hogy akit felszedett a helyi bárban, annyira megtetszik neki, hogy elkezd izgulni és végül katasztrófába torkollik az este. Másnap meg kiderül, hogy az izmos hasú motoros nem más, mint az új tanár. Ennyi kiderül a fülszövegből is.

2013. július 7., vasárnap

Nalini Singh: Szabadulás

Már nagyon vártam Dorian könyvét. A látens alakváltó, aki képtelen felvenni a párduc alakját, de akiről megjósolták, hogy egyszer előjön belőle a vadállat. És Ashaya, a mentál nő. Anya. A mentálok között nem nem elfogadottak az érzelmek, még a szülőiek sem. A gyengeség jele, kiküszöbölendő hiba. Féltem, hogy Ashaya is ilyen lesz, hogy csak az Elcsendesedés megtörése után köt érzelmi szálakat a fiához, de szerencsére kellemesen csalódtam. Ahogy az eddigi mentál szereplők, nála sem volt teljes a kondícionálás és már jóval a történet előtt képes volt az érzelmekre. Az eddigi kötetekhez képest viszonylag zökkenőmentesen találtak egymásra a szerelmesek, ami azért is furcsa, mert Dorian kapcsolata a mentálokkal finoman szólva is feszült a húga meggyilkolása miatt. 
Keenan-t nem lehet nem imádni, nagyon édes gyerek. Ami pedig Amara-t illeti, az ő szerepe eléggé meglepett, a végkifejlet szintén.
Ami a kerettörténetet illeti, kevésbé volt érdekfeszítő, mint az előzőek,  valahogy nem ragadott úgy magával. Azzal, hogy az emberek is beszálltak a játszmába, remélem érdekesebbé teszi a történetet.

2013. július 5., péntek

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Igaz, hogy mostanában minden napra jut egy könyv, és mindegyikre azt mondom, hogy nahát, ez aztán a hűha, ez most tényleg beszippantott. Ahogy olvastam, csak úgy záporoztak rám a különféle érzelmek. Annyira bele tudom képzelni magam a szereplők helyzetébe, úgy izgulok, mintha velem történne, mintha az olvasottak valóságosak lennének.
Adott egy egyetem, egy jófej baráti társaság és két, látszólag gondtalan fiatal, akikről csak kevesen tudják, mekkora terheket cipelnek. Az elején jókat nevettem, ahogy kerülgették és piszkálták egymást. Ahogy jöttek a problémák és nőtt a feszültség, úgy nőtt a torkomban a gombóc.

Stephenie Perkins: Anna és a francia csók

Amikor rátaláltam, nem vágytam semmi különösebbre, csak egy kis délutáni limonádé diákszerelemre két keményebb könyv között. Nem volt olyan könnyed, mint amire számítottam. A karakterek jól lettek felépítve, hihetőek voltak a maguk kis tökéletlenségükkel. Jó volt, ahogy a szereplők figyeltek egymásra, de közben nem lettek olyan idegesítően tökéletesre idealizáltak. Nem voltak túl felnőttek, még ha magukra is maradtak. Igen, volt egy kis kamaszos hiszti meg besértődés, de túl tudtak lépni rajta.

2013. július 4., csütörtök

Richelle Mead: A szukkubusz dala

Richelle Mead-del elég döcögősen indult a kapcsolatom. Nagy lelkesen megvettem a Vámpírakadémia első részét, tetszett is, meg nem is, félretettem hónapokra, elővettem, és egymás után befaltam a folytatásokat. És nagyon megszerettem. Mégis, ezzel a könyvel fogott meg igazán magának, sajnálom, hogy nem olvastam előbb...

Raine Miller Meztelenül


Mivel perverzül vonzódom kiskamasz korom óta a romantikus ponyvákhoz, persze ezt is el kellett olvasnom. Előbb, minthogy Molyon utánanéztem volna az értékeléseknek. Nem festettek valami szép képet róla, de én azért nem húznám le annyira. Egyrészt, mivel több száz ilyen könyvvel volt már dolgom, nem zavar annyira, ha az írónő nem a spanyol viasszal rukkol elő.

2013. július 3., szerda

Fenébe a régivel!

Szeretem a megszokott dolgaimat. Ami jól bevált, hozzám nőtt. Ezért nincs szívem kidobni az első pár bakancsomat, akkor is, ha már vagy 7 éve nem volt a lábamon, ha kirepedt rajta a bőr és a  sarkát csáléra jártam. Csakhogy amiért hetek óta mérgelődöm, nem működik. Nekem meg elfogyott a türelmem.
Végre van időm sokat olvasni. Majdnem minden napra jut egy új könyv, és mivel vagyok olyan jófej, hogy amikor ezzel a sok könyvélménnyel zsibongásig tele a fejem, nem a környezetemre zúdítok mindent. Igen ám, de május óta nem lehet elmenteni a bejegyzéseimet a blogomon. Egy kedves rózsaszín üzenet közli, hogy bocsesz, másold vágólapra, majd onnan. 
Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és ha nem is könnyeset, de azért búcsút vettem a régitől.