A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horror. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horror. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 3., vasárnap

Corinna Ann Jay: A fény ereje (Orion legenda 1.)

A reklámmal kezdem: olvassa el mindenki! Lehet jelentkezni molyon A fény ereje utazókönyvre, hozzám is így jutott el. Éjjel fejeztem be a könyvet, és baromira tetszett, ezért hirtelen felindulásból mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa el, hogy valakivel ki tudjam csacsogni a könyvet. A fény ereje rémisztő, mint egy horrorfilm és cuki, mint egy tündérmese.

2015. december 28., hétfő

Stephen King: Minden haláli

Elérkeztem a 2015-ös nagy könyves kihívás utolsó tételéhez: a könyv, amely megrémít. Bár olvastam ennél már ijesztőbbek szánt történeteket, és komoly horrorrajongó múltam miatt nehezen lehet rám ijeszteni, egy novella miatt mégis az elevenembe talált.

2015. július 7., kedd

Clive Barker: Pokolkeltő

Horrorkedvelő családban nőttem fel. Nekem a Rémálom az Elm utcában, a Kedvencek temetője és a Hullajó volt az etalon. Anyukám viszont évekig keresett egy filmet, a FILMet, amit egyszer látott, és azóta sem találja sehol. Ez még a videókazik és kölcsönzők idejében volt, amikor nem lehetett két klikkel ráguglizni valamire, egy perc alatt letölteni és megnézni. Néhány éve bukkant rá egy kupac leértékelt dvd között egyre, aminek a borítóján egy arany puzzle doboz és egy barátságos úriember volt százasszöggel kidekorált, megnyerő ábrázattal. Viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel a horrorklasszikussal, és nem voltam meggyőzve arról, hogy van annyi a sztoriban, hogy érdemes legyen elolvasnom. Viszont a 2015-ös könyves kihívásra kellett egy könyv a születésem évéből, ez a könyv pedig az utánozhatatlan 1986-os év szörnyszülöttje.

2014. június 16., hétfő

Stephen King: Állattemető

Ez a történet jelentős volt az életemben. A könyyvet csak most olvastam először, viszont a belőle készült film volt az első horror, amit életemben láttam. Kábé 10-11 éves lehettem, és Pascow karaktere nagyon megijesztett, esténkénk, amikor a fürdőbe kellett mennem, mindig őt "láttam" a lépcsőfordulóban, vagy a kertre néző sötét ablakokon bekukucskálni. Kedvenc a mai napig.
Kíváncsi voltam, a film miben tér el a könyvtől. Szerencsére ugyanazt az élményt nyújtotta mindkettő, nem élveztem kevésbé a könyvet úgy, hogy tudtam mi ,lesz a vége, sőt, csak még inkább izgultam rajta.