L.J. Shen: A jövő zenéje

 

Tesóm adta kölcsön ezt a könyvet, a barátnőjétől kapta karácsonyra. Volt némi fogalmam róla, hogy mit várjak, mert egy különösen cikis részt átküldött nekem, de nem számítottam rá, hogy az egész könyv ennyire rettenetesen ócska lesz. Ebben a könyvben minden is van. Családi drámák, párkapcsolati játszmázás, sorsfordító titkok és félreértések, eltitkolt gyerek, alkoholizmus. Mintha a romantikus könyvek paródiája lenne, csak épp nem szándékosan.

Kristin M. Furrier: Az üveggyémánt átka

 

Ezer és egy éve nem járt nálam molyos utazókönyv, már el is felejtettem, milyen jó buli. Utoljára talán A fény erejét olvastam így. Viszonylag ritkán olvasok magyar szerzőtől. Nem tudom, hogy talán attól félek, hogy olyan magyarosan depresszív lesz (sicc, sztereotípia!), vagy attól, hogy az amerikai álomszerű könyveket majmolja (nekem ilyen volt a Nyolc éjszaka). Szerencsére erre a könyvre egyik sem igaz, kifejezetten élveztem a történetet.

Kathryn Wallace: Vannak tökéletes anyák, csak nekik nem született még gyerekük

 

Amikor még nem volt gyerekem (de nagyon vágytam rá), ki lehetett kergetni a világból azzal, hogy te ezt nem tudhatod, neked nincs gyereked, neked nem lehet véleményed. Úgy tetszett, az anyaság olyan elit klub, amihez sose tartozhatok igazán. Amíg nincs gyerek, azért, most, hogy van, azért, mert még csak négy hónapos, honnan tudhatnám, milyen nehéz az ovis-iskolás-kamasz stb. gyerekkel, és hogy versenyezhetnék az anyám korosztályának harmincvalahány éves bezzegezésre fakult emlékeivel. Az anyaság sokaknak verseny, csak épp az változik, miben licitálnak egymásra, ki a jobb anya, vagy kinek nagyobb szívás az élete a gyerekvállalás miatt. Ősanyák vs. mártíranyák. Így már a könyv címe megragadta a figyelmemet és megvettem a húgomnak karácsonyra, aki kicsit bennfentesebb a klubban, mert van négy hónap előnye, ráadásul ikrei vannak.

Kelly Rimer: Kinek a lánya?

 

Elég nehéz erről a könyvről összeszedetten írni, mert több szereplő bőrébe is bele tudtam élni magam az eddigi élettapasztalatom okán. Az alaptörténet, a kényszerörökbeadás (nevezzük nevén: legalizált gyerekrablás) rettenetes és drámai, de maga a könyv kicsit cukormázas lett, a szereplők sorsa kicsit sziruposan, egymásra borulósan ért véget. A valóságban nagyon sokan lehettek hasonló cipőben, és azt gyanítom, a többségüknek nem volt boldog befejezés.