Nagy évösszegző poszt

2015 hosszú volt, talán az egyik legnehezebb év az életemben. Sok rossz és nehéz dolog történt velem, amiken a könyvek segítségével próbáltam túljutni. Tavasszal (többé-kevésbé a saját akaratomból) elvesztettem az állásom, ami azt jelentette, hogy piszok sok időm maradt olvasni, és igencsak megcsappant a könyvbeszerzésekre fordítható keret. Valamit valamiért, ugyebár. Ezért hagytam fel egy ideje a havi zárásokkal, mert a könyvtáram gyarapodása olyan semmilyen volt, hogy arról igazán nem volt érdemes szót vesztegetni. Idén sok töprengeni és feldolgozni valóm volt, de talán elmondhatom, hogy erősebben, magabiztosabban lépek majd át az új évbe. Sokan, köztük sok moly támogatott, biztatott, nekik innen küldök egy nagy cuppanóst! Köszi csajok! Nekem van a legcukibb férjem, aki kiállt mellettem a nehéz időkben, és nem csak azért, mert ez a dolga. Vele talán jövőre sem szakad a fejemre az ég.

Számszerűsítve azért jó évem volt:

• Eddig 118 elolvasott és 2 folyamatban lévő olvasással a 2015-ös év volt a rekordom. Tavaly 94 könyvet, tavalyelőtt 105-öt olvastam. Ügyi én! Ennyi könyvet kényelmesen olvastam el, nem erőltettem semmit. Persze sokat segített, hogy az év nagy részében nem volt munkám.
• Kábé 93 könyvet szereztem. Csak kábé, mert néhány könyvet továbbadtam, néhányat nem vittem fel a magánkönyvtárba, és csak a molyra támaszkodhatok. Még februárban a bezáró Minerva könyvtár kiárusításán vettem potom pénzért két doboz könyvet, ezek közül viszont nem mind vándorolt a polcomra. Ha minden igaz, jelenleg 416 könyvem van, melynek 68%-át olvastam. Az olvasottságomat szeretném jövőre 80% körülre feltornászni, meglátjuk, mennyire sikerül.
• Noha eléggé kicentiztem, legalábbis ami a dokumentálást illeti, kiálltam a próbát, és teljesítettem a "2015 reading challenge"-t (hogy mennyire gyűlölöm az elangolosodást), méghozzá szigorúan az egy könyvet egy ponthoz változatot. Persze jelentkeztem a molyos kihívásra is, ott viszont az 50 kritériumhoz elég volt 15 könyv elolvasása, ami azért lássuk be, nem nagy kunszt. Megjegyzés magamnak, küldjem be a teljesítésemet. 
• Idén először indultam a Ki tud többet olvasni? versenyen, ahol saját magamat meglepve rohamtempóban haladtam és egy hónap alatt elolvastam 16 könyvet. Aztán találtam munkát, így egyből megcsappant a lendület, de azért igyekszem.
• A molynak hála tudom, hogy idén megközelítően 40882 oldalt olvastam.

Sikerült eljutnom több molytalálkozóra, és részt vettem az idei molykarácsonyon is. Szép volt, jó volt.

Balról a második muki vagyok. Igen, a szemtelen. A kezemben az ajándékkönyvem, Az őrző.

Ahogy elnézem az idei olvasmánylistámat, idén szép számmal akadtak nehéz (témájú) könyvek: nemi erőszak, családon belüli erőszak, pedofília, öngyilkosság, még háborús könyvet is olvastam. Nem olvastam annyi klasszikust, amennyit tavaly szerettem volna erre az évre betervezni, csak egy Jane Eyre újrázás, egy végigszenvedett Wildfell asszonya, Beszterce ostroma, A makrancos hölgy és egy Állatfarm sikerült. Idén volt sok újraolvasás is: a Jane Eyre és a Virágot Algernonnak mellett újra elővettem a Fekete Tőr testvériség első néhány részét. A legfrissebb kötetet épp ma reggel fejeztem be (karácsonyi ajándék volt Gábortól), de sajnos nem volt az igazi. Erről majd csacsogok később, és talán a többi kimaradt könyvről is. Igyekszem még idén befejezni a molyos ajándékkönyvemet, hogy csak egy könyvvel csússzak át 2016-ba. 

Az idei kedvenceim ők voltak: A téboly kertje, Ragály, Csábítások és csemegék, A szent, Mielőtt elalszom. A legnagyobb meglepetést A marsi okozta, mert nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni (még a film is, pedig Matt Damon nem a kedvencem).

S.J.Watson: Mielőtt elalszom (Amnézia)

Idén nem sikerült túl sok krimit és thrillert olvasnom, talán csak a Téboly kertje, A lány a vonaton, a 13 1/2 és a Macska a galambok között tartozott ebbe a kategóriába. Hannah Swensen kis cukormázas nyomozásait talán ne számítsuk ide. Négy könyv az idei 118 olvasmányból nem sok. (118 az egyéni csúcsom!) Abszolút hirtelen felindulásból olvastam el, mert valami kézzelfoghatóbb izgalomra vágytam a Dívák nem kötnek hétköznapisága és a Lolita szorongása után. Egy jó kis krimit szerettem volna, valami fondorlatosat és csavarosat, ahol nagyon lehet utálni valakit. Nem csalódtam.

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Hősiesen bevallom, a borító miatt sugalltam a férjemnek, hogy vegye meg nekem ezt a könyvet. Kicsikét vidámabbra, romantikusabbra, talán regényesebbre számítottam. A virágok nyelve lassú, keserédes, csak egy csepp választja el attól, hogy igazán szomorú legyen. Victoria egész életében gondozásban élt, életunt, bizalmatlan, fásult, nem érdekli semmi, csak a virágok. Hiába kap több esélyt, csak akkor nyúl értük, amikor már majdnem mindegy. Ugyanakkor sosem késő változtatni, főleg ha az illető egy dacos tizennyolcéves.

Stephen King: Minden haláli

Elérkeztem a 2015-ös nagy könyves kihívás utolsó tételéhez: a könyv, amely megrémít. Bár olvastam ennél már ijesztőbbek szánt történeteket, és komoly horrorrajongó múltam miatt nehezen lehet rám ijeszteni, egy novella miatt mégis az elevenembe talált.

Jessica Sorensen: Callie és Kayden

Jessica Sorensen két könyvét bűn külön olvasni. Aki megpróbálja, olyan függővéget kap, hogy meg is érdemli, amiért egyáltalán eszébe jutott ilyen csacskaság.

Sokszor előkerült, hogy mintha sikk lenne családon belüli erőszakról, nemi erőszakról és úgy általában valamilyen formában bántalmazott fiatalokról írni. Azon a véleményen vagyok, hogy amíg nem túl erőltetett a történet és bemutatja, ahogy a szereplők feldolgozzák a traumát, addig minden ilyen történetnek van létjogosultsága. Callie és Kayden története nehéz volt, de kell néha olyan könyv is, amiben a gyógyulás nem varázsütésre történik.

Arthur Japin: Casanova menyasszonya

Ez a könyv majdnem másfél éve várt türelmesen a polcomon. Ha belegondolok, hogy csak azért vettem meg, mert 350 forintra volt akciózva az Alexandrában. Ilyen az én szerencsém, hogy az utamba került ez a csodás történet. Emlékszem, egyszer Casanova és Don Juan összehasonlításából írtam házidolgozatot. A kezembe került forrás szerint Casanova nem volt akkora hódító, inkább a könnyű zsákmányra ment a kihívást jelentő hölgyek helyett. Kíváncsi voltam, ez a történet milyen színben tünteti fel. Aki Casanovára kíváncsi, keressen másik könyvet, mert itt csak és kizárólag Lucia a főszereplő, mindenki más csak epizódszerepet kaphat.

Anne Brontë: Wildfell asszonya

Mivel a Brontë nővérek nem írtak túl sok könyvet, az eddig olvasott háromból pedig kettő tetszett, gondoltam teszek egy próbát Anne munkásságával is. Annál is inkább, mivel valami elképesztő szép aranyozott vászonborítású könyvecskét sikerült szereznem belőle még februárban. Nagy várakozásokkal kezdtem Helen történetét, de a könyv minden pozitívuma ellenére is csalódtam.