Kicsit mindig tartok Jojo Moyes könyveitől, mert félek, hogy összetöri a szívem. A Páros páratlan viszont gyógypuszit adott a bibire, amit a Mielőtt megismertelek és az Akit elhagytál ejtett. (Megjegyzés magamnak: írjak már valamit az Akit elhagytálról is.) Ez a harmadik könyv, amit Moyes-től olvastam, és kellemes meglepetés volt, hogy eddig mind a három könyv nagyon különböző volt, történetében, stílusában. Szeretem, ha egy írónak több hangja is van. Mindhárom könyv próbára tette a könnycsatornáimat, de a Páros páratlan többször fakasztott nevetésre, mint sírásra.
2016. november 18., péntek
2016. november 17., csütörtök
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Pippa régóta szemezett velem, aztán júniusban a Könyvhéten szert tettem egy dedikált példányra. Amikor végre elkezdtem olvasni, egy pillanat alatt magával ragadott a történet. Ha nem tudom, meg nem mondtam volna, hogy ez egy elsőkönyves magyar író könyve. Kiforrott, választékos, és egy igazi tökös csajt helyez a középpontba. És zombis.
2016. szeptember 4., vasárnap
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár
Az eltört teáspohár egy rendhagyó krimi, leginkább a Döglött akták és a Hivatal című sorozat keveréke. A szereplőket nem sürgeti semmi, nincs nyomikban loholó, a lebukástól félő gyilkos, nem vadászik rájuk senki. Nem akarnak az igazság bajnokai lenni, nem hajtja őket szuperhőskomplexus, nem akarják a nagy titkot kiteregetni. Csak finoman, bájosan, kicsit esetlenül próbálják összerakni a 15 évvel korábbi kirakós darabkáit. Ez kriminek számít vajon?
2016. augusztus 28., vasárnap
Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Történt már veled olyan, hogy elolvastál egy könyvet, és annyira tetszett, hogy muszáj volt valakinek, akárkinek a kezébe nyomni, hogy nesze, olvasd el te is, csak hogy tudjál róla valakivel beszélgetni? Biztos volt. És olyan, hogy az illető mást gondolt róla, máshogy látta a történetet? Persze, hiszen nem vagyunk egyformák. Én úgy jártam, hogy fellelkesülten kölcsönadtam a könyvet, de az ismerősöm nem csak másként dolgozta fel a könyvet, gyökeresen mást olvasott ki belőle, aztán ízekre szedve a történetet, elmagyarázta, hogy miért nem látom jól a dolgokat. Vélemény persze az enyém is, csak nincs igazam. Nem vagyok elég felnőtt, elég érett, elég megértő, befogadó és nincs bennem elég lelki finomság, hogy megértsem a történet eszenciáját. Hetekig magyarázta, egyre sajnálkozóbb hangnemben, míg végül a számomra addig kedves könyv egyre ellenszenvesebbé vált. Megkeseredett a történet íze. Volt már ilyen? Egy darabig elment a kedvem a könyvek kölcsönadásából, és igazából mások véleményétől is.
2016. augusztus 9., kedd
Karen Essex: Szerelmes Draklua
Igazán nem titok, hogy a vámpírok gyerekkori nagy szerelmeim. Szeretem a klasszikus, elegáns köpönyeges vérszívókat, és a modern dögös harcos vámpírokat. Az impotens nyavalygós fajtát kivéve mindet szeretem. Drakula különösen kedves nekem, szeretem ezt a reinkarnációs, te vagy a végzetem dolgot. Mindig neki drukkoltam. Ebben a könyvben sajnos nagyon kicsi szerepet kapott, annál több volt a korrajz és a nők helyzetének leírása. Szép volt, jó volt, nem mellesleg anyukámtól kaptam a könyvet szülinapomra.
2016. június 18., szombat
Én elmentem a Könyvhétre félpénzzel...
Tudom, a Könyvhét már jócskán elmúlt, de mentségemre legyen szólva, annyira belemerültem az olvasásba, hogy egy hete tologatom az élménybeszámolót. Molyon lassan le is csengett a Könyvhét-láz, és talán nem is tűnik olyan nagy dolognak az egész. Akinek csak ki kellett lépnie a lakásból és karnyújtásnyira volt az eseményektől, annak talán nem is.
2016. június 7., kedd
Katie McGarry: Szívkarambol (Feszülő húr 3.)
A Feszülő húr óta vártam, hogy végre Isaiah kerüljön a középpontba. A trilógia befejező része hozta az első színvonalát. Már az elejétől érdekelt az autóbolond, zárkózott srác, nagyon szerettem olvasni az ő történetét.
2016. június 4., szombat
A nagy visszatérés
Már majdnem két hónapja hallgatok, mint nyuszibogyó a fűben. Ennek rémesen hétköznapi oka van: a laptopom beadta a kulcsot, és csak a második szerelő tudott életet lehelni a kicsikémbe. Próbáltam mobilról írni, de esélytelen volt. Egyrészt, macerás a kicsi kijelző, másrészt nem jöttem rá, hogy tudnék képet feltölteni. Hiába, a technika az ősellenségem.
2016. április 17., vasárnap
Levia Anne: A múlt ára
A fülszöveg szerint egy kicsit klisés, de működőképes könyvre számítottam. A borító szép, ajánlgatták molyon is, ezért feliratkoztam utazókönyvre. Most pedig zavarban vagyok, mert bár a Teddy kapcsán talán nem úgy tűnik, de nem szívesen mondok negatív véleményt magyar könyvre.
Robert Bloch: Pszicho
Ez az a történet, amit mindenki ismer, mindenki hallott róla, de legalábbis a híres zuhanyzójelenet látták. Az emberek tudatában a Pszicho szorosan összefonódott a filmmel, jobb esetben a Hitchcock rendezte változatéval. A könyv sajnos kevésbé ismert, pedig megérdemelné, hogy többen a kezükbe vegyék.
2016. április 3., vasárnap
Kylie Scott: Taktus (Stage Dive 1.)
Amikor megláttam a borítót, már kacsintgattam, hogy ez kell nekem. Mert mint tudjuk, néha sekélyes vagyok, és szeretem a tetkós pasikat. Amikor elolvastam a fülszöveget, már teljesen biztos voltam abban, hogy ezt a könyvet a polcomon akarom tudni. Az elolvasása után még napokig vigyorogtam, mert nem tudtam kiverni a fejemből ezeket a lökötteket. Szeretem a rocksztár-hétköznapi lány történeteket is, ez amolyan modern Hamupipőke történet.
2016. március 15., kedd
Tammara Webber: Törékeny
Amikor megtudtam, hogy az Easy-Egyszeregy története úgy folytatódik, hogy az eredeti történetet Lucas szemszögéből kapjuk, némi rálátással a múltjára, egyszerre örültem és féltem kicsit. Nagyon nem szeretem, amikor két külön kötetben írják meg ugyanazt a történetet. A Gyönyörű és Veszedelems sorscsapás esetében túl erős volt a rózsaszín szemüvegem, de már sokkal jobban zavar ez a fajta lehúzás. Azóta megtudtam, hogy az a hölgy a többi Maddox fiú sztoriját is a kezdőkötet történetére és idősíkjára fűzte fel, úgyhogy volt bennem egy egészséges félsz. Nagy mázlim volt, A múlt dominált, a jelenben pedig szinte csak kimaradt jelenetek voltak.
2016. március 14., hétfő
Februári leltár
Nagyon rákészültem a februári összegzésemre, erre tessék, március idusára tudtam csak megírni. Nem panaszkodásból, de az utóbbi hetekben az idő kifolyik a kezemből. Hajnali kelés, munka, haza, vacsifőzés, és nyolckor már ragad is le a szemem. Nyolckor, mint egy óvodásnak! Elég ciki, kár tagadnom.
Alessandra Torres: Sötét hazugságok
Néha bedőlök a borítóknak, a fülszövegnek, és sokszor hiszek a molyos értékeléseknek. A borító guszta kis kamatyregényt sejtet, és persze, van benne vízszintes (meg függőleges, és néhány ilyen-olyan) gabalyodás, de nem nevezném kifejezetten erotikus regénynek a sok szex ellenére sem. Bedőltem a fülszövegnek, mert arra számítottam, hogy itt egy hármasfelállás lesz, mint az Osztozni Hailey-n vagy az Asztal három főre esetében, csak itt a lány kezdeményezi a dolgokat. Én naiv hülye. Hittem a molyciknak, akik áradoztak a könyv csavarjairól, hogy mekkora hihetetlenül váratlan fordulatok vannak benne. Lehet, hogy más könyvet olvastunk, de a nagy csavar annyira sejthető volt, hogy az elmondhatatlan. A továbbiakban próbálom nem lelőni a poént.
2016. február 20., szombat
Justina Chen Headley: Iránytű önmagamhoz
Azt hittem, szeretni fogom, de mostanában sok könyvről gondoltam ugyanezt. Drámára számítottam, mélységekre, nagy titokra. Egy titokzatos goth fiúra. Ebből szinte semmit nem kaptam meg.
2016. február 9., kedd
Katie McGarry: Aki mer, az nyer (Feszülő húr 2.)
Egy hónapja nem volt gépem, közben felgyűltek a dolgaim. A legutóbbi bejegyzésem megírásához anyám gépéhez sunnyogtam oda. Na de most! Végre megérkezett a hiányzó alkatrész, és mehet a menet. Épp időben a 2016-os könyvmaraton második fordulójához: románc, vagy new adult típusú könyvek. Ez románc is, new (young?) adult is. Névnapomra kaptam, és sikerült kivárnom, hogy a kihívás ideje alatt olvassam. Nem érintett meg annyira, mint az első rész, de teljesen külön történetként kezelve nem volt vele semmi baj.
2016. február 3., szerda
Januári leltár
Sajnos januárban nem volt alkalmam írni. A laptopom egész egyszerűen megadta magát, a telefonommal meg nem tudom szerkeszteni a szöveget. Az is igaz, hogy fáradt is voltam, és annyi lemaradásom van, tíz könyvről kellene csacsognom kicsit, de ahhoz egy kisebb csoda kellene.
Sajnos olvasni sincs túl sok energiám, a hajnalban kelés többet vesz ki belőlem, mint gondoltam, én pedig eddig éjjel szerettem olvasni. Befejeztem két tavaly elkezdett könyvet, a Csontszüretet és Az őrzőt, és elolvastam az Egy asszony életét, A fény erejét és a Válogatott kisregényeket Örkénytől. Nem valami sok, de a kevés is több, mint a semmi.
Bár azt hittem, az első fizetésem nagy részét a könyvesboltban hagyom majd, sajnos felülkerekedett a bosszantóan gyakorlatias énem, ami kényszerített, hogy inkább számlákat fizessek belőle. Vettem azért két sütis könyvet, egy gyilkolósat és egy romantikásat. Névnapomra kaptam Gábortól két KMK-s könyvet, Anyutól pedig a két Emmanuelle-t. Le is fotóztam, milyen szépek. A Callie és Kaydenről ITT írtam már.
2016. január 10., vasárnap
Guy de Maupassant: Egy asszony élete
Sajnos nem volt túl sok időm olvasni, így a 2016 könyvmaraton első hetére csupán egy könyvet hoztam. A régóta a polcomon sorakozó könyvnek az Egy asszony életét választottam. A kötet a nagymamám halála után került hozzám, és már lassan tíz éve várt arra, hogy elolvassam. Néha levettem a polcról, belelapoztam. Tetszettek a részletek, de szerettem volna megadni a módját az olvasásnak, úgy gondoltam, hogy a könyv megérdemli, hogy kényelmesen, ráérősen, bevackolva egy bögre teával olvassam el. Mégis buszutazások alatt, ebédszünetekben lopott percekben olvastam el, de így is elkapott a hangulata.
2016. január 4., hétfő
Jamie McGuire: Az őrző (A sötétség és fény angyalai 1.)
Ezt a könyvet a molyos karácsonyon kaptam. Nem zsákbamacska volt, mert a kívánságlistámon szerepelt. Azt hittem jó lesz. A Gyönyörű sorscsapás, ha a folytatásai nem is, nagyon tetszett, arra számítottam, ez is hasonló színvonalú könyv lesz. Nem gondoltam, hogy ekkorát tévedek. Aki elolvasná a jövőben, ne olvassa tovább, mert meglehet, hogy spoileres lesz. Sőt.
2016. január 3., vasárnap
Corinna Ann Jay: A fény ereje (Orion legenda 1.)
A reklámmal kezdem: olvassa el mindenki! Lehet jelentkezni molyon A fény ereje utazókönyvre, hozzám is így jutott el. Éjjel fejeztem be a könyvet, és baromira tetszett, ezért hirtelen felindulásból mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa el, hogy valakivel ki tudjam csacsogni a könyvet. A fény ereje rémisztő, mint egy horrorfilm és cuki, mint egy tündérmese.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)