Helyzetjelentés vásárlásról, olvasásról és egyebekről

 

Nagy lendülettel nekiálltam leporolni a blogomat, hogy aztán három bejegyzés után ismét háttérbe szoruljon szegény. Tilda már csak kétszer alszik egy nap, rosszabb napokon csak egyszer, és ha ébren van, a laptop közelébe se tudok menni. Amikor meg alszik, akkor olvasok. Meglepő, de olvasni viszont rengeteget tudtam. 

Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska

 

Anyu vette ezt a könyvet Tildának húsvétra. Egyrészt, mert minden alkalomra könyvet (is) kell kapnia a gyereknek, jobb, ha szépen hozzászokik, másrészt szeretném összegyűjteni az összes gyerekkönyvet, amiben a főszereplőt ugyanúgy hívják, vagy vagy az egyik szereplő a nevét viseli. Nehéz és könnyű is, mivel a Matilda manapság nem valami gyakori név, hamar a lista végére fogunk jutni. Eddig Roald Dahl Matildája, a Mentsük meg Matildát! és ez van meg. Ha a könyvben fekete macska szerepelne, akkor már túl tökéletes lenne, bár meg kell jegyeznem, hogy Besamelhez hasonlóan Dobby sem kövér, csak nagydarab.

Vi Keeland - Pelepone Ward: Lázadó örökös

Vi Keeland és Penelope Ward közös könyvei, ha nem is maradéktalanul, de azért tetszettek. Kellemes kikapcsolódást nyújtottak, de semmi olyat, ami olvasás után is velem maradna, és miért is tenné, hiszen egy sima romantikus-összejövős-dugis könyv azért ritkán olyan, a hősök gyakori hányattatott múltja ellenére sem. Ezt a könyvet tologattam egy ideje, láttam, molyon mennyien és mennyire szeretik. Végül azért kerítettem sort rá, mert tesóm elolvasta, és rám parancsolt, hogy csipkedjem magam, mert ki akarja beszélni. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A továbbiakban paprikásan és spoileresen mérgelődök.

Februári összefoglaló

 

A február valahogy nagyon gyorsan elszaladt, még ahhoz képest is, hogy ez a legrövidebb hónap. Megünnepeltük a férjem 35. születésnapját, ennek apropóján megsütöttem életem első Kirsch tortáját. Vettem egy nagy kupac könyvet és elolvastam egy sokkal kisebbet. Nagyon jól haladunk a házzal is, és végre az idő is jobb, tudunk Tildával sétálni.

Boszorkányos mesék - gyűjtőposzt I.

 

Régóta vonzódom már a boszorkányokhoz (és vámpírokhoz, meg mindenféle misztikus lényhez), és amikor megtudtam, hogy útban a lányom, elkezdtem listába gyűjteni a boszis mesekönyveket. Meg vámpírosokat és zombisokat és szellemeseket. De mégis a boszisok vannak fölényben. Jó néhányat megvettem már közülük, így gondoltam, írok róluk néhány gyűjtőposztot.

Mia Sheridan: Calder útja, Megtalálni Edent

 

Még a megjelenése évében olvastam a Calder útját. Mivel erősen függővéges volt, újraolvastam a folytatás előtt. Egy regényként tekintek rá, ezért egy bejegyzésben írok róluk, és az öngyilkos szektákról. Talán a borzalmas háttér miatt, de nem ez a kedvencem a sorozatból, viszont nagyon sajnálom, hogy a Könyvmolyképző nem sok esélyt lát a többi könyv kiadására.

Felvilágosodtam

 

Amikor terhes lettem, sokat töprengtem azon, hogy hogy fog majd zajlani a felvilágosítás, jobb lenne erre idejében felkészülni. Mert ugye az ember hajlamos hülyeségeken, és nagyon nem aktuális dolgokon agyalni, ha valami fontos dolog áll a küszöbén. A fősulin mondta az egyik tanár, meglátjuk majd, mennyire vonzó lesz éjjel kettőkor a vécétakarítás, amikor másnap fontos vizsga lesz. Ez azóta is eszembe jut, amikor valami totál mással kezdek foglalkozni, mint amivel kellene. A húgom egyébként alaposan ki is röhögött, hogy Tilda nincs 5 hónapos, de más gyűjtöm a felvilágosító könyveket. 

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

 

Maga a könyv molyon nem jött szembe túl sokszor, csak egy figyeltem készített neki kihívást, és a frisseimben sokszor görgettem át a meseszép borítóját. Aztán amikor névnapomra szerettem volna megvenni a Büszkeség és balítéletet, nem volt készleten a boltban, de üres kézzel nem akartam kijönni a boltból, ez és egy Varró Dániel könyv pottyant a kosaramba. Igazság szerint meg is lepődtem, mennyire népszerű a könyv, milyen sokan olvasták.

Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

 

Először a borító fogott meg, aztán olvastam néhány értékelést, és néhányan, akiknek adok az ízlésére, jó véleménnyel voltak róla. Így amikor eladásra kínálta egy moly, nem sokáig tétlenkedtem és ez lett az idei első vásárlásom. Az egyik idei célom a saját könyvek olvasottságát 80 százalékra tornászni (most 74-75 között mozog), ezért igyekszem az olvasmányaimat a polcomról válogatni. Ez valószínűleg szélmalomharc lesz, ha nem állok le egy időre a vásárlással.

Szeretem a több szálon futó történeteket, különösen, ha keretes szerkezete van. Szeretem a mágikus realizmust is, a mindennapi apró csodákat, amiket beállítottságunk függvényében érdekes véletlennek is láthatunk. Ez a könyv pedig pont ilyen.

Januári összefoglaló

 

Tavaly egész évig kitartott az olvasási válságom, így nagyon meglepődtem, mennyit tudtam olvasni januárban. Tilda véééégre normálisan alszik, napközben is könnyebb lefektetni, a házfelújítás épp szünetel, így volt időm magamra.

L.J. Shen: A jövő zenéje

 

Tesóm adta kölcsön ezt a könyvet, a barátnőjétől kapta karácsonyra. Volt némi fogalmam róla, hogy mit várjak, mert egy különösen cikis részt átküldött nekem, de nem számítottam rá, hogy az egész könyv ennyire rettenetesen ócska lesz. Ebben a könyvben minden is van. Családi drámák, párkapcsolati játszmázás, sorsfordító titkok és félreértések, eltitkolt gyerek, alkoholizmus. Mintha a romantikus könyvek paródiája lenne, csak épp nem szándékosan.

Kristin M. Furrier: Az üveggyémánt átka

 

Ezer és egy éve nem járt nálam molyos utazókönyv, már el is felejtettem, milyen jó buli. Utoljára talán A fény erejét olvastam így. Viszonylag ritkán olvasok magyar szerzőtől. Nem tudom, hogy talán attól félek, hogy olyan magyarosan depresszív lesz (sicc, sztereotípia!), vagy attól, hogy az amerikai álomszerű könyveket majmolja (nekem ilyen volt a Nyolc éjszaka). Szerencsére erre a könyvre egyik sem igaz, kifejezetten élveztem a történetet.

Kathryn Wallace: Vannak tökéletes anyák, csak nekik nem született még gyerekük

 

Amikor még nem volt gyerekem (de nagyon vágytam rá), ki lehetett kergetni a világból azzal, hogy te ezt nem tudhatod, neked nincs gyereked, neked nem lehet véleményed. Úgy tetszett, az anyaság olyan elit klub, amihez sose tartozhatok igazán. Amíg nincs gyerek, azért, most, hogy van, azért, mert még csak négy hónapos, honnan tudhatnám, milyen nehéz az ovis-iskolás-kamasz stb. gyerekkel, és hogy versenyezhetnék az anyám korosztályának harmincvalahány éves bezzegezésre fakult emlékeivel. Az anyaság sokaknak verseny, csak épp az változik, miben licitálnak egymásra, ki a jobb anya, vagy kinek nagyobb szívás az élete a gyerekvállalás miatt. Ősanyák vs. mártíranyák. Így már a könyv címe megragadta a figyelmemet és megvettem a húgomnak karácsonyra, aki kicsit bennfentesebb a klubban, mert van négy hónap előnye, ráadásul ikrei vannak.

Kelly Rimer: Kinek a lánya?

 

Elég nehéz erről a könyvről összeszedetten írni, mert több szereplő bőrébe is bele tudtam élni magam az eddigi élettapasztalatom okán. Az alaptörténet, a kényszerörökbeadás (nevezzük nevén: legalizált gyerekrablás) rettenetes és drámai, de maga a könyv kicsit cukormázas lett, a szereplők sorsa kicsit sziruposan, egymásra borulósan ért véget. A valóságban nagyon sokan lehettek hasonló cipőben, és azt gyanítom, a többségüknek nem volt boldog befejezés.