Szeretem a Doctor Who-t. Megnevettet, megsirat, izgulok érte a tévé előtt, de koránt sincs az az igazi, rajongókra jellemző fanatizmus bennem. Nem láttam még a régi, igazi sorozatot. Mivel már próbálkoztam egy korábbi DW könyvvel, ami a régi kalandokba illik, kicsit féltem, hogy nem lesz érthető a történet, de szerencsére az volt. Sőt, több is. Szórakoztató. Leszámítva az időutazást, az űrutazást, az űrlényeket, relatív dimenziókat, nem volt túlságosan sci-fis a hangulata, sokkal inkább hasonlított egy jó kis krimihez.
A Doctor és társa, Romana üzenetet kapnak a TARDIS-on, a gyönyörűséges kék telefonfülkében, mellyel téren és időn át utazva kalandozzák be az egész világot. A nyugdíjas, néhány ezer éves időlord, Chronotis, a Doctor "földije" pöttyet szenilis lett, ám nagy bajba került. Elcsórt ugyanis egy könyvet szülőbolygójáról, amit soha, senkinek nem szabad elolvasni, mert veszélyes titkokat rejt. A könyvnek azonban nyoma veszett, két helyi egyetemistánál, Chris-nél és Clare-nél van, akiktől elviszi a Doktor, akitől elveszi egy világuralomra törő labilis szociopata. Pont, mint egy vogon űrlap, ugye? Elveszítve, megtalálva, 3 hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva. A könyv egy jóízű hajsza, kicsit Scooby Doo-s jelleggel, mint amikor a folyosón kergetik egymást, de sose azon az ajtón jönnek ki, amelyikből kellene. A könyv tartalmaz néhány fordulatot, amit nem lehet spoilermentesen leírni.
A kedvencem K-9, a felvágott nyelvű robotkutya volt, és Hajó, a főgonosz érző lélekkel ellátott sértődékeny űrhajója. Sok-sok poén volt a könyvben, amit igazán azok értékelhetnek, akiknek volt szerencséjük elolvasni a Galaxis útikalauz stopposoknak című remekművet.
A Doctor és társa, Romana üzenetet kapnak a TARDIS-on, a gyönyörűséges kék telefonfülkében, mellyel téren és időn át utazva kalandozzák be az egész világot. A nyugdíjas, néhány ezer éves időlord, Chronotis, a Doctor "földije" pöttyet szenilis lett, ám nagy bajba került. Elcsórt ugyanis egy könyvet szülőbolygójáról, amit soha, senkinek nem szabad elolvasni, mert veszélyes titkokat rejt. A könyvnek azonban nyoma veszett, két helyi egyetemistánál, Chris-nél és Clare-nél van, akiktől elviszi a Doktor, akitől elveszi egy világuralomra törő labilis szociopata. Pont, mint egy vogon űrlap, ugye? Elveszítve, megtalálva, 3 hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva. A könyv egy jóízű hajsza, kicsit Scooby Doo-s jelleggel, mint amikor a folyosón kergetik egymást, de sose azon az ajtón jönnek ki, amelyikből kellene. A könyv tartalmaz néhány fordulatot, amit nem lehet spoilermentesen leírni.
A kedvencem K-9, a felvágott nyelvű robotkutya volt, és Hajó, a főgonosz érző lélekkel ellátott sértődékeny űrhajója. Sok-sok poén volt a könyvben, amit igazán azok értékelhetnek, akiknek volt szerencséjük elolvasni a Galaxis útikalauz stopposoknak című remekművet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése