2015. április 24., péntek

Bleeding Bride: A téboly kertje

Arról már írtam, hogy bár nagyon szeretem Bleeding Bride első regényét, a Fekete Fivéreket, a könyv nem annyira az én világom. A hiba az én készülékemben van, nem vagyok ennyire lírai alkat, szeretem gyorsan falni a könyveket, a Fekete Fivérekkel viszont nem lehetett gyorsan haladni, azt ízlelgetni kellett, mint egy jó bort. Ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az új regény prózaibb és befogadhatóbb lesz. Amikor pedig lehetőséget kaptam, hogy a megjelenés előtt elolvashassam, madarat lehetett volna fogatni velem.

2015. április 16., csütörtök

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Utazókönyv formájában tettem szert erre a könyvecskére, ezúton is köszönöm Odíliának. Hónapokig ücsörögtem rajta. Akármilyen vékonyka, vannak történetek, amik megfekszik a gyomrot. Előre tudtam, hogy borzasztóan kiakadok majd rajta. Furcsa módon valamiért jobban felzaklatnak a könyvekben olvasott történetek, mint amik a valóságban is megtörténtek. Ez a könyv azonban nem fikció. Sok gyermek esik családon belüli erőszak, nemi erőszak áldozatául. Közülük nem mindenki olyan szerencsés, mint Malvina. Ő túlélte. 

2015. április 15., szerda

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Mostanában elgondolkodtam, miért szeretem majd' harminc évesen a kamaszokról szóló ifjúsági romantikusokat. Még akkor is, amikor fogom a fejem, milyen hülyék, mennyire másképp csinálnák mindent, és bezzeg az én időmben ilyen nem volt. Aztán rájöttem, hogy volt, csak az én életemből ezek a részek mind kimaradtak. Nem volt kamaszkori fiúzás, leginkább csak az alig titkolt epekedés és szerelmi bánat maradt. Buliba nem mehettem, és úgy egyáltalán, hacsak nem szuper vagány és elszánt valaki, a katolikus iskola nem hagy sok teret a szórakozásra. Nem olyanra, amilyet egy kamasz szeretne. Ennyit a pszichológiai analízisemről. Stephanie Perkins könyvei jók, ezt belátja az is, aki először, az is, aki másodjára éli át a "legszebb éveit".

2015. április 14., kedd

Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa (Halhatatlanok alkonyat után 10.)

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Lenyűgöz a világ összetettsége, kidolgozottsága, a sok remek karakter, a különböző fajok. Mondhatni, az egyik kedvenc könyvsorozatom. Ehhez képest, amennyire vártam az újabb köteteket, annyira el is feledkeztem az utolsóról. Úgy néz ki, többet magyarul már nem is olvashatok. Mivel az Ulpius kardjába dőlt, muszáj lesz angolul folytatnom a sok kedves sorozatomat: Fekete tőr testvériség, Cat és Bones, a Sötét vadászok, hogy csak az urban fantasy-kat említsem.

2015. április 13., hétfő

Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság (Hannah Swensen titokzatos esetei 3.)

Nem vagyok nagy krimifogyasztó. A tévében meg-megnézek pár filmet, vagy ilyen jellegű sorozatot, de a könyvekben mindig hidegen hagyott. Agatha Christie sem hagyott bennem túl mély nyomokat. Lécci ne kövezzetek meg érte. A gasztrokrimi azonban egész más. Gondoltam, azzal azért még tehetek egy próbát. Két hete szemeztem a Coop állványán ezzel a könyvecskével, mire hazajött velem. Picikét féltem tőle, mert az orrát mindenbe beleütő, tudálékos önjelölt nyomozóktól a falra mászom. Szerencsére Hannah Swensen nem vitte túlzásba az orrbeleütést. 

2015. április 9., csütörtök

Isaac Marion: Eleven testek

Szeretem a zombikat. Az első találkozásom velük olyan 11 éves koromban volt, amikor megnéztem videókazin a Hullajó című vérbő, gusztustalankodásokkal és csonkolásokkal teli horrorparódiát. Évekkel később felnőtt ismerőseimnél kiverte a biztosítékot, de én akkor tudtam, hogy ez egy szép barátság kezdete lesz. Jöttek a Romero filmek, a Walking Dead sorozat és a költségkímélő zs kategóriás filmek. Mert a zombi klassz. Aztán elkezdtek a klasszikus szörnyekből széplelkű szerelmeseket gyártani. Persze Drakulával a kezdetektől gonoszak voltak, mert ő tényleg egy félreértett szerelmes, de romantikus hőst csinálni egy foszló kannibál holttestből erős túlzás.

2015. április 8., szerda

Nevada Barr: 13 1/2

Sokan ajánlották a könyvet, és amikor tavaly megláttam a postán, nem haboztam sokáig, hogy megvegyem. Ráadásul olcsó is volt. Aztán Bleeding Bride is mondta milyen jó könyv, csak a fülszövegét el ne olvassam. Hát késő bánat, a nagyja izgalmat így le is lőttem magamnak, de ennek ellenére sem könnyű spoilerektől mentesen beszélni a könyvről.

Márciusi leltár

Márciusban nem összegeztem a februárt, és nincs is sok kedvem pótolni. A március örökre beírta magát a képzeletbeli naptáramba, mint a legutálatosabb hónap. Annyi rossz dolog történt velem, nemhogy olvasni, az égvilágon semmit csinálni sem volt kedvem. Nem úgy alakult az életem, ahogy terveztem, aztán félig-meddig önszántamból elvesztettem az állásom, ami miatt elég sokan néznek rám ferde szemmel a családban. Persze ez azt is jelenti, hogy egyelőre sok szabadidőm van, és amikor épp nem a sebeimet nyalogatom, van időm olvasni, írni, és újra belevágtam a kézműveskedésbe. Ez itt a reklám helye!