Raggamby András: Kikszi

Pár hónapja több pöttyös könyvet láttam a sarki adományboltban, és mivel ezek a könyvek kimaradtak a kamaszkori olvasmányaim közül, gondoltam megveszem őket, biztos jók lesznek. Aztán arra is gondoltam, hogy dönthetném el, a rengeteg olvasatlan könyvem közül melyik legyen a következő, így egy ládikába betettem minden olvasatlan könyvem címét, aztán húztam. Talán ennek köszönhető, hogy két hónapig tologattam ezt a 120 oldalas könyvecskét. Aztán mivel megleptek néhány kölcsönkönyvvel, ez meg nyomasztotta már a könyvmoly-lelkiismeretemet, erőt vettem magamon és befejeztem a könyvecskét. Nem lesz a kedvencem, de nem is volt szenvedős.

Adott egy múlt század eleju, kicsit feudális rendszerű falu, ahol vannak a csóró napszámosok, a kevésbé csóró földművesek, és a tekintetes urak, a birtokosok, jegyzők, tanítók, vagyis akiknek szavuk van. A társadalmi berendezkedés csóróbbik felén van Zsiga, az öreg, iszákos féllábú cigány, aki egy nap egy elárvult kislánnyal jelenik meg Tatárék udvarán. Tatárné, akinek három fia van, rögtön beleszeret a kislányba, aki mindig szeretett volna egy lányt is. A fiúk elámulnak  acirkuszos lány csodás képességein, mert a faluban nem látni olyan gyereket, aki tud szaltózni, tigrisbukfencezni vagy zsonglőrködni.

A család a következő szűk egy év során rövidebb, majd hosszabb időre is befogadja a kislányt, akit Zsiga vinne magával produkáltatni és kéregetni, de Tatárék egyre nehezebben adják oda, már befogadták a családba. A nagyvilági, egész másféle tudással rendelkező cserfes kislány és a falusi gyerekek között vicces dolgok történnek, Kikszi pedig a falu nevezetessége lesz. Egészen Kincskereső kisködmönbe illő például az a rész, amikor a csaknem ruhátlan kislánynak a falu összehordja a téli ruhának való holmikat. Alapvetően kedves történet, csak néhány dolog zavart, nyilván mert egész más korban élek, mint amiben a történet játszódik, vagy amikor megírták.

• Nekem nagyon fura, hogy a házastársak nem együtt alszanak. De még csak nem is egy szobában. Tatárné a kisebbik gyerekkel, a férje, jó gazdához méltón az istállóban. Romantikus.
• Találkoznak egy gyermekbénulásos kisfiúval, csináltatnak neki tolószéket, klassz dolog tőlük, de szegény kölyköt mindenki nagy szánakozva nyomoréknak nevezi. Csak úgy, szembe.
• Az osztályok közötti diszkrét választóvonal is zavart, mert elhiszem, hogy így volt, de a mezítlábas gyereknek kötelező magázni a bíró fiát, picit sok.
• Zsiga cigány is tudta, hol a helye, amikor ebéddel kínálták, a többiek lábánál ücsörgött, a tornác lépcsőjén.
• Lázadnak a parasztok a kizsákmányolás ellen, a csendőrök pedig lazán megfenyegették őket, ha nem oszolnak, belelőnek a tömegbe. Kedves.

Akkoriban így volt, ezt aláírom. Néztem régi magyar filmeket, azokban is ezt láttam, emlékszem, a nagymamám magázta a szüleit. Elhiszem, hogy ilyen formaságok voltak, de engem, a mai valómban kicsit zavartak. Maga a történet kis aranyos volt, spoiler, a mesélő, az egyik Tatár fiú elveszi feleségül. Minden jó, ha a vége jó.