Jennifer Ashley: A vad Mackenzie (Mackenzie 5,5)

Az utolsó magyarul megjelent Mackenzie kötet, és még mindig nem Daniel. Értem én, hogy Daniel még mindig csak húsz éves, kell az élettapasztalat, mielőtt valaki romantikus regényhős lesz, de Lloydra nem voltam kíváncsi. Mackenzie apuka egyik kalandjából született a főhősünk, akinek évekig a bögyében volt, hogy neki kellene a hercegnek lennie, ő az elsőszülött fiú, és míg testvéreinek aranykanállal adagolták a papit, neki szegénységben kellett felnőnie. Azt hiszem, felnőttként sem értette meg, mennyivel jobban járt, mint a többiek.

Lloyd a Scotland Yard egyik legjobb nyomozója, akit bár elismert a Mackenzie család rokonnak, eddig csak akkor szerepelt, amikor valami nyomozni való volt. Szerintük tehetséges nyomozó, akinek a bűnügyek felgöngyölítése az a családi szenvedélye, ami Mac-nek a festés, Cam-nek a lovak, Hartnak a politika. Szerintem vicces, amikor az első kötetben évekig rossz nyomot követett, és az orráig sem látott az elfogultság miatt. Louisa, Isabella elszegényedett, hozomány nélkül maradt kishúga a családi találkozások alkalmával már kinézte magának a férfit, mégis arra készül, hogy egy pénztárcához menjen hozzá. Szerencsére gyilkossággal vádolják, így a nyomozónak alkalma nyílik hős lovagként megmenteni a hölgyet és elnyerni a szívét meg a kacsóját.

Kicsit talán hétköznapibb a történet. A történelmi romantikusok általában grófokról, hercegekről szólnak, akiknek nem kell dolgozni, nincsenek megélhetési gondjaik, a házukat személyzet takarítja, és úgy általában a romantikázáson és bálozáson kívül semmi dolguk. Lloyd viszont közember, nem háza van, csak lakást bérel, dolgozik a megélhetésért, nem a családi vagyon kamataiból él. Ezzel együtt az ideje is kevesebb a széptevésre, és megfontoltabb is, hiszen ha hírbe hozza a lányt, nincs elég hatalma, hogy kimosakodjon a botrányból.

Ha Llyoyd Harttal egyidős, akkor csaknem negyven éves, Louisa viszont elsőbálozó, körülbelül tizennyolc lehet. A nagy korkülönbség ellenére egészen kiegyensúlyozottak az erőviszonyok köztük, sőt, a férfi megfontoltsága miatt pont a lány a kezdeményező sok esetben. Az első szex kicsit kiábrándító köztük (most komolyan, egy lóversenyen az istállóban, amikor egy deszkafal választ el a családodtól, hogy aztán csupa széna frizurával mosolyogva visszaülj a lelátóra?)

A nyomozás nagyon gyengére sikerült, nem kap az olvasó annyi információt, hogy bármire következtethessen. Amikor a nyomozók százwattos ötletégője kigyullad, hogy aha, ők a gyilkosok és elindulnak elfogni, akkor is a legvégéig titokban tartják az egészet, és csak utólag magyarázzák meg. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónőnek a jelenet írása közben jutott volna eszébe, ki legyen a gyilkos.