2015. július 6., hétfő

Karen Hawkins: Kalandor (MacLean átok 1.)

Szeretem a történelmi romantikusokat, és különösen kedvelem a skót harcosokról szóló történeteket. Szeretek olyan férfiakról olvasni, akik nem túl kifinomultak és sima modorúak, akik őszintébbek, kicsit nyersebbek, kicsit vadak. Szeretem az olyan történeteket, ahol a szerelmesek ellenségként kezdik, ahol kiélezett, csípős szócsatákat olvashatok. Itt egy kimosakodott, kicsit piperkőc skótot kaptam, és egy kevésbé szórakoztató kényszerházasságot.
Általában tetszenek a kényszerházasságos történetek, ahol csellel veszik rá a másikat a frigyre, a megsértett becsületet kell helyrehozni. De az, hogy összeszedek egy eszméletlen embert az úton, bevonszolom a templomba, és hazugsággal, érzelmi zsarolással összeházasítom magam vele úgy, hogy szegény ember csak másnap reggel tér magához, valami borzalmasan visszatetsző dolog. Igen, a szereplőknek itt is van közös múltja, a lány tíz éve a férfinak adta a szüzességét, aztán a lányszöktetés éjszakáján faképnél hagyta a "szerelmét", mert megtudta, hogy előtte voltak szeretői. Éljen a bizalom és a kommunikáció! Másoktól megtudott információkra alapozva levélben szakítani nagyon érett dolog.
Fiona a két család közötti viszályt szeretné elkerülni azáltal, hogy elrabolta a férfit, és mindenkinek azt mondta, várandós a gyermekével. Persze sietni kell összehozni a trónörököst, nehogy kiderüljön a turpisság. Jack a babagyártásban benne is lenne, de mivel a lány évekkel korábban mélyen megsebezte, nem áll szándékában feladni a nagyvilági életét. Persze egy skót asszonyka nem a megfontoltságáról híres, Fiona nem riad vissza a zsarolástól, hisztizéstől és a "ha te így, én is úgy" módszertől. Senki nem mondta neki, hogy ha házsártos feleség lesz, a férje nem szívesen marad otthon vele.
Ahogy lenni szokott, itt sem vált be a csak szex, semmi érzelem kamatyolás, és hamarosan igaziból is egymásba pistulnak. Egy régi szerető kicsit féltékenykedik, egy régi irigy kavar kicsit, meg van egy gyengén kivitelezett gyilkossági kísérlet, de a párkapcsolati vitákon és a húgukat óvó kotnyeles testvéreken kívül nem volt sok izgalom. 
Talán az egyetlen általam olvasott történet, ahol szinte a szerelmespár ellen drukkoltam. Szerintem a körülményekhez képest Jack rendesen viselkedett. Tudom, hogy nőt nem ütünk meg, de a helyében a térdemre fektettem volna a lányt. Ha nem a volt szerelme, ha nem kívánatos lány, ha csak egy csúnya, vagy törtető liba, aki így tőrbe csalja a férfit, gyanítom az olvasóknak sem tetszene úgy a történet. A lány szépsége és a közös múlt még nem teszi elfogadhatóvá, hogy a legelemibb emberi jogait tiporta a sárba. Tudom, ez csak egy romantikus történet, és a vége is jó, de már az elején olyan pipa lettem, hogy nem tudtam igazán élvezni a történetet, ami nem lett volna olyan rossz, ha az első három fejezetet valaki kitépi a könyvemből. És ha nem tekintett volna Fiona olyan egyoldalúan a kapcsolatukra. Egy hisztérika se várja el, hogy mindenféle kölcsönösség nélkül kinyalják a hamvas popóját.
Apropó: még mindig odáig és vissza vagyok a General Press kiadványaitól. Szerelmes vagyok az élfestésükbe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése