Az eltört teáspohár egy rendhagyó krimi, leginkább a Döglött akták és a Hivatal című sorozat keveréke. A szereplőket nem sürgeti semmi, nincs nyomikban loholó, a lebukástól félő gyilkos, nem vadászik rájuk senki. Nem akarnak az igazság bajnokai lenni, nem hajtja őket szuperhőskomplexus, nem akarják a nagy titkot kiteregetni. Csak finoman, bájosan, kicsit esetlenül próbálják összerakni a 15 évvel korábbi kirakós darabkáit. Ez kriminek számít vajon?
Billy nem túl hősies alkat. A frissen megszerzett filozófia diplomájával szeretne ellébecolni, kicsit eltávolodni a szülei gondoskodásától, az első lakásában, az első munkahelyével. A szótárkiadó, ahol dolgozni kezd, igazi csudabogarak gyülekezete, mindenki fura, flúgos. Aki nem volt hülye, néhány hét alatt azzá vált. Hamar beilleszkedik az elsőre kicsit ijesztő figurák közé, és egyre jobban tetszik neki a munkája: ellenőrzi a szavak jelentésmódosulásait, kell-e valamit újra definiálni, újságokat olvas új szavakat keresve és eligazítja a betelefonálókat a nyelvhelyesség rejtelmeibe.
Egy nap a citátumlapok (példamondatok, amik a szavak jelentésváltozatait mutatják), egy hosszabb idézetet talál Az eltört teáspohár című könyvből. Majd még egyet, és még egyet. Mindnek a sarkán egy szám áll, és Billy a munkatársával, Monával egyre izgatottabban keresi a hiányzó lapokat, hogy összeálljon a kép, megtudják a szerkesztőség nagy titkát.
Miközben Billy próbál kilépni a nagybetűs életbe, bejutni Mona szoknyája alá és igyekszik elkerülni a sznob entellektüel seggfejjé vagy fásult seggfejjé válást, nem csak a múlt bontakozik ki a szeme előtt, hanem az emberi természet sokszínűsége is. Billy néha elfilozofál az életről, a becsületről, a tudásról és nem-tudásról, terítékre kerül az önsorsrontás, a vezeklés, és hogy ugyanannyit ér-e minden élet. Ez kicsit a felnőtté válás és az elszakadás története is. Nem változik meg gyökeresen Billy élete, sem a történet többi szereplőé. Az egyik legérdekesebb Cserkész karaktere, aki az elejétől ismeri a teáspohár titkát. Egyszerre őrzi ezt a titkot, és vágyja, hogy valaki felfedezze, hogy újra érezze, hogy ez tényleg megtörtént. Úgy viszonyul hozzá, mint a lány: egyszerre akarja titokban tartani a történteket (mert egy rendes titok a hordozójával hal), és akarja világgá kürtölni, hiszen a titok,és ő maga is túl különleges, túl fontos ahhoz, hogy senki ne tudjon róla. Általában is ez a baj a titokkal, sokszor épp attól értékelődik fel a jelentősége, mert nem szabadna elárulni, nem attól, hogy az információ milyen fontos.
Ha tudtam volna, milyen jó kis könyv, nem hagyom egy évig a polcomon szomorkodni. Nem túl mélyenszántó az elmélkedős része, csak a felszínt kapargatja. Nyomozgatnak benne, de nem minden áron, csak a kíváncsiság hajtja őket, nem az igazságvágy. Van benne némi vonzódás, de nem szerelmes regény, nincs benne nagy feloldás, nagy egymásra találás, semmi nagyság. Csak az életet alkotó, néha tökéletlen kicsiségek. A könyv vége feloldást ad, mégis hiányérzetünk van: a történet jóval a könyv kezdete előtt lezárult, de nem tudjuk meg soha, mi lett a lánnyal, akinek az életét egy olyan apróság változtatta meg, mint egy eltört teáspohár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése