Pippa régóta szemezett velem, aztán júniusban a Könyvhéten szert tettem egy dedikált példányra. Amikor végre elkezdtem olvasni, egy pillanat alatt magával ragadott a történet. Ha nem tudom, meg nem mondtam volna, hogy ez egy elsőkönyves magyar író könyve. Kiforrott, választékos, és egy igazi tökös csajt helyez a középpontba. És zombis.
Ha minden magyar könyv legalább ilyen jó lenne. Szerény véleményem szerint ez a könyv nemzetközi szinten is megállná a helyét, megérdemelné a megfilmesítést, a fanfárokat és az óriásplakátokat. Tényleg, senkinek nem akaródzna egy magyar zombis ifjúsági sorozat forgatásába kezdeni?
Az emberek genetikai módosításokkal igyekeznek kiküszöbölni a természet fricskáit, élethosszabbító kapszulákkal akarják elodázni az öregedést és a halált. De mint minden hasonló történetben, a természet törvényeit nem lehet kijátszani. Egy biológiai támadás következtében meghalni képtelen, fertőzött ösztönlényekké válnak a kapszulás gazdagok, a túlélők pedig egyre fogynak. Pippa soha nem találkozott még emberrel, az apja halála óta abban a tudatban él, hogy talán ő az utolsó ember. Aztán egy nap találkozik Rubennel, és megtudja, hogy a világról alkotott képé, ha nem is hazugságokon, de elhallgatásokon és ferdítéseken alapszik.
Azt hinnénk, hogy ha ilyen apokaliptikus környezetben két fiatal találkozik, vagy megölik egymást köszönés helyett, ahogy a hasonló sorozatok többedik évadjának sokat próbált szereplői között dívik, vagy éppen legalább egyiküknek eszébe jut, hogy hohó, végre ki lehet próbálni a páros örömöket is. És ez az, ami miatt nagyon belopta magát a két főszereplő a szívembe. Lassan, megfontoltan nyíló bizalommal közelednek egymás felé. Ahogy a kis herceg megszelídíti a rókáját, vagy ahogy egy kóbor kutya felé közelítünk. Ruben és Pippa is így barátkozik össze.
Amikor útra kelnek, és Ruben megtudja, amit, számomra nagyon hiteles volt a reakciója. Tipródott, hogy ami közte és Pippa között van, igazi-e, vagy csak azért érzi a lány a szerelmet, mert ő az egyetlen élő ember, akivel az apján kívül valaha találkozott. Érezni fogja-e akkor is, ha már lesz választása, megismer más embereket. Tud-e önzetlen lenni, és el tudja-e viselni, ha már nem lesz olyan fontos Pippának, ha már nem csak rajta múlik a lány élete? Mert lássuk be, a szerelem nem csak azt jelenti, mennyire szeretjük egymást. Az emberi kapcsolatokban nagyon fontos, hogy a másik ember szemében mi magunk milyen emberek vagyunk, milyen szerepet töltünk be. Ha Ruben egyik napról a másikra daliás megmentő királyfiból egy egyszerű sráccá változik, azt elég nehéz elfogadni.
Nagyon szerettem, hogy a könyv többes elbeszélő módban íródott. Beleláttam kicsit mindenki fejébe, ugráltunk az időben. Jó néha olyan könyvet olvasni, aminek nem lineáris a történetszövése, hadd dolgozzon kicsit az én agyam is. A könyv komplex világképet ad, reálisan mutatja a múlt hibáit, és a túlélők életét. Nem volt a könyvben olyan szereplő, akire azt mondtam volna, ááh, az életben ilyen nincs, nem létezik, hogy valaki így viselkedjen. A történet függővéges, nem árt, ha kéznél a folytatás.
Azt hinnénk, hogy ha ilyen apokaliptikus környezetben két fiatal találkozik, vagy megölik egymást köszönés helyett, ahogy a hasonló sorozatok többedik évadjának sokat próbált szereplői között dívik, vagy éppen legalább egyiküknek eszébe jut, hogy hohó, végre ki lehet próbálni a páros örömöket is. És ez az, ami miatt nagyon belopta magát a két főszereplő a szívembe. Lassan, megfontoltan nyíló bizalommal közelednek egymás felé. Ahogy a kis herceg megszelídíti a rókáját, vagy ahogy egy kóbor kutya felé közelítünk. Ruben és Pippa is így barátkozik össze.
Amikor útra kelnek, és Ruben megtudja, amit, számomra nagyon hiteles volt a reakciója. Tipródott, hogy ami közte és Pippa között van, igazi-e, vagy csak azért érzi a lány a szerelmet, mert ő az egyetlen élő ember, akivel az apján kívül valaha találkozott. Érezni fogja-e akkor is, ha már lesz választása, megismer más embereket. Tud-e önzetlen lenni, és el tudja-e viselni, ha már nem lesz olyan fontos Pippának, ha már nem csak rajta múlik a lány élete? Mert lássuk be, a szerelem nem csak azt jelenti, mennyire szeretjük egymást. Az emberi kapcsolatokban nagyon fontos, hogy a másik ember szemében mi magunk milyen emberek vagyunk, milyen szerepet töltünk be. Ha Ruben egyik napról a másikra daliás megmentő királyfiból egy egyszerű sráccá változik, azt elég nehéz elfogadni.
Nagyon szerettem, hogy a könyv többes elbeszélő módban íródott. Beleláttam kicsit mindenki fejébe, ugráltunk az időben. Jó néha olyan könyvet olvasni, aminek nem lineáris a történetszövése, hadd dolgozzon kicsit az én agyam is. A könyv komplex világképet ad, reálisan mutatja a múlt hibáit, és a túlélők életét. Nem volt a könyvben olyan szereplő, akire azt mondtam volna, ááh, az életben ilyen nincs, nem létezik, hogy valaki így viselkedjen. A történet függővéges, nem árt, ha kéznél a folytatás.
 |
| Drágaszágom |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése