Elérkeztem a 2015-ös nagy könyves kihívás utolsó tételéhez: a könyv, amely megrémít. Bár olvastam ennél már ijesztőbbek szánt történeteket, és komoly horrorrajongó múltam miatt nehezen lehet rám ijeszteni, egy novella miatt mégis az elevenembe talált.
A történetek többsége nem fogott meg igazán, volt, ami egyáltalán nem tetszett. Az ember sok mindentől félhet, de egész más szemtől szembe állni egy nagy tarantulával, vagy csak olvasni róla. Van néhány dolog, amitől, mondjuk úgy, idegenkedem, de a könyv lapjain vagy a tévé képernyőjén nem zavar. Van egy dolog, amitől az emberek tarthatnak, de szerencsés esetben soha nem találkoznak vele. Nem, nem a mumus, nem is a gyilkos bohóc. Azt hiszem, a legtöbb emberben ott gyökerezik a félelem a haláltól, főleg attól, hogy halottnak hiszik és eltemetik. Mi lehet rosszabb az élve eltemetéstől? Az élveboncolás, talán a hamvasztás.
Bevallom, a novella elolvasásáig nem gondolkodtam azon, hogy a boncteremben térek magamhoz, de senki nem tudja, hogy nem haltam meg. Néha foglalkoztatott a gondolat, milyen borzalmas lehet ép ésszel bezárva lenni a testünk börtönébe, főleg ha képtelenek vagyunk a kommunikációra.
A többi novella vagy nem tetszett, vagy nem váltott ki belőlem reakciót. Az 1408 kifejezett csalódás volt. A filmet láttam, és talán csak John Cusack számomra rém ellenszenves, bamba feje miatt, de nem tetszett, a többi kísértetházas történethez képest nem volt benne semmi extra. Azt gondoltam, a novella jobb lesz, már csak Cusack hiánya miatt is. Nem gondoltam, hogy a film ennyire felturbózta a történetet. Több dolog lett megváltoztatva, mint ami nem.
Stephen King tollából azt hiszem jobban tetszenek a hosszabb írások. Több időm van ráhangolódni a borzongásra. A novellákat sosem éreztem elégnek. Ha jó volt, olvastam volna még, ha rossz, akkor a kicsi is soknak tűnt.
A történetek többsége nem fogott meg igazán, volt, ami egyáltalán nem tetszett. Az ember sok mindentől félhet, de egész más szemtől szembe állni egy nagy tarantulával, vagy csak olvasni róla. Van néhány dolog, amitől, mondjuk úgy, idegenkedem, de a könyv lapjain vagy a tévé képernyőjén nem zavar. Van egy dolog, amitől az emberek tarthatnak, de szerencsés esetben soha nem találkoznak vele. Nem, nem a mumus, nem is a gyilkos bohóc. Azt hiszem, a legtöbb emberben ott gyökerezik a félelem a haláltól, főleg attól, hogy halottnak hiszik és eltemetik. Mi lehet rosszabb az élve eltemetéstől? Az élveboncolás, talán a hamvasztás.
Bevallom, a novella elolvasásáig nem gondolkodtam azon, hogy a boncteremben térek magamhoz, de senki nem tudja, hogy nem haltam meg. Néha foglalkoztatott a gondolat, milyen borzalmas lehet ép ésszel bezárva lenni a testünk börtönébe, főleg ha képtelenek vagyunk a kommunikációra.
A többi novella vagy nem tetszett, vagy nem váltott ki belőlem reakciót. Az 1408 kifejezett csalódás volt. A filmet láttam, és talán csak John Cusack számomra rém ellenszenves, bamba feje miatt, de nem tetszett, a többi kísértetházas történethez képest nem volt benne semmi extra. Azt gondoltam, a novella jobb lesz, már csak Cusack hiánya miatt is. Nem gondoltam, hogy a film ennyire felturbózta a történetet. Több dolog lett megváltoztatva, mint ami nem.
Stephen King tollából azt hiszem jobban tetszenek a hosszabb írások. Több időm van ráhangolódni a borzongásra. A novellákat sosem éreztem elégnek. Ha jó volt, olvastam volna még, ha rossz, akkor a kicsi is soknak tűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése