Susan Donovan: Csábíts el!

Ez a könyv a ne ítélj a borító alapján tipikus esete. A borító alapján valami szinglis nyűgösködést vártam, valami olcsó Szex és New York a strandon kiadást bikinimelléklettel, amiben a legnagyobb izgalom az, hogy a helyén maradnak-e a cicik csobbanás után. Ehelyett egy nem túl semmitmondó, nem túl eredeti, de korrekten összerakott, szórakoztató krimi-light történetet olvashattam. Még azt is megbocsátottam, hogy reménytelenül lány nevet kapott a férfi főszereplő.

Az alaptörténet egyszerű: Audie egy cicababa testben élő fiús lány, igazi kis szerencsecsomag: állandóan csetlik-botlik és vicces helyzetekbe keveredik. Az anyja hagyatékát viszi tovább, aki amolyan Martha Stuart féle híresség volt, így a lány eljátssza, hogy ismeri a szódabikarbóna 20 legjobb felhasználási módját, tudja a titkot, mitől lesz friss illatú a műanyag ételtartó doboz és hogy lesz csillogó az ablak. Mellesleg valaki meg akarja ölni.Szerencsére itt jön a képbe Stacey Quinn, az ír szuperzsaru, aki kedves, határozott, macsó, érzékeny, házias, vicces és minden nő nedves álma. Ha nem lenne hangsúlyosan piszok jóképű, még azon is eltöprengenék, hogy nem másik pályán játszik-e. Nem ismerek egy férfit sem, akinek ábécé sorrendben lennének kártyán a háztartási trükkök.

Mivel igazi limonádé a könyv, nem is lenne az igazi, ha nem vibrálna a szereplők között az első pillanattól fogva a levegő. Szerencsére nem esnek rögtön egymásnak, megy a kedves huzavona, de olyan szeretetreméltóak a szereplők, hogy direkt jól esik drukkolni nekik. Egyszer sem éreztem, hogy a legszívesebben a falba verném a fejem a szereplők viselkedése miatt, ami mostanában elég nagy szó.

A nyomozás része nincs túlzásba víve, leginkább Quinn aktív megfigyelése és védőőrizetében merül ki a rendőri munka. Találkozunk néhány gyanúsítottal, a könyv vége felé bele is látunk kettejük fejébe, de csak azért, hogy az író tévútra vezessen. Amikor azt hisszük... aztán a másikról hisszük... aztán már tudjuk, mert az illető elmondja, mit miért és hogyan fog csinálni. Ez a rész nem kellett volna, mert a történet végén a feszültséget jelentősen csökkenti, és eltolja a lényeget. Nem az lesz a fontos, hogy a nagy gonosz mit fog csinálni, hanem, hogy Quinn és Audie között mi lesz. 

A végén azért kapunk egy kis hálivúdi drámát, egy kicsit geil befejezést, családi egymásra találást és boldogan, amíg meg nem-et, de lássuk be, az ember lánya nem azért vesz a kezébe egy tengerpartos bikinis borítójú könyvet, mert az élet nagy kérdéseiben szeretne elmélyedni. Persze kapunk néhány tanulságot is: az emberek mindig képesek meglepetést okozni és változni, a család fontos dolog és biztos támasz, tudni kell megbocsátani, nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, és persze ott vannak azok az általánosságok, miszerint akinek pénze van, még nem lesz jó ember. Szerencsére nem szájbarágóssak ezek az okosságok, de azért ott vannak.

A stílusa olvasmányos, a humora sziporkázó, az erotikája visszafogott, csupán egy szexjelenet van a könyvben, az is üdítően hat a többi hasonló könyvhöz képest, az is inkább vicces, mint... Bónusz: megtudjuk, egy modern férfi mit visel a kilt alatt.