Tudom, a Könyvhét már jócskán elmúlt, de mentségemre legyen szólva, annyira belemerültem az olvasásba, hogy egy hete tologatom az élménybeszámolót. Molyon lassan le is csengett a Könyvhét-láz, és talán nem is tűnik olyan nagy dolognak az egész. Akinek csak ki kellett lépnie a lakásból és karnyújtásnyira volt az eseményektől, annak talán nem is.
Csakhogy én Pécsen lakom, és így nem is volt olyan egyszerű a dolog. Mivel nem volt sok kedvem vonatozni, befűztem a tesómat barátostul, hogy menjünk fel az állatkertbe, és fegyverhordozóként magammal cipeltem a férjemet is. Nem volt sok kedve hozzá, de ismeritek a mondást: Ha az asszony boldog...
Szóval reggel hétkor indultunk, és fél tizenegy körül értünk fel. Gábor meg csak pislogott, hogy több, mint három órát autóztunk azért, hogy fél óra alatt megvegyek mindent, amit kinéztem magamnak. Na jó, majdnem mindent. Dedikáltattam Kemese Fannival A napszemű Pippa Kennt, utána pedig volt három órám a következő dedikálásig. Ez az idő pont elég arra, hogy még egyszer alaposan körbenézzek, vegyek még négy könyvet, és istentelenül leégjek. Egyszer veszek fel ujjatlan ruhát, meg is lett az eredménye. Vasárnap és hétfőn végig vörös és duzzadt volt a vállam, és mivel semmi pénzért nem adtam volna oda Gábornak a könyves szatyromat, szép vastag hurkák is voltak rajta. Szóval kurvára piszkosul fájt, ha csak megmozdultam. Kettőkor aztán dedikált Vivien Holloway, és volt olyan kedves a szinte teljes életművét aláfirkantani. Ugyanez Igaz Gaura Ágnesről is. Megszereztem az első J. Goldenlane könyvemet, és azt is szignózta nekem az írónő. Mindhárom hölgy igazi cukorbogár. :)
Ekkor találtuk ki, hogy beszaladunk egy boltba üdítőért, és megyünk az Állatkertbe. Az ég is ezt a pillanatot választotta arra, hogy ránk szakadjon. Miközben a saját testi épségemmel sem törődve védtem a zsákmányt, megtapasztaltam, hogy a budapesti eső büdös. Mint a vázába rohadt virág, olyan a szaga. Az eső illata nekem egyet jelentett eddig a frissességgel, tisztasággal.
Úgyhogy az állatkertnek befellegzett, és úgyis megkaptuk a magunkét, hogy micsoda dolog Pestre járkálni állatot kukkolni, amikor a Pécsi Állatkert most nyitott újra. Annyira szakadt az eső, hogy félre kellett állnunk egy benzinkútnál, mert nem láttunk ki a szélvédőn.
Ez volnék én, és Gábor. Hol máshol fotózkodnánk, mint itthon? Nem ám a Könyvhéten, nem, hanem a lakásunk előtt. A nagy, molyos szatyor a vállamon telis- tele van könyvekkel.
Ezeket vettem meg:
Amanda Stevens: A sírkertek királynője I-II-III.
Vivien Holloway: Végtelen Horizont, Vérvörös horizont, Moira, Mesterkulcs, Tolvajbecsület, A hóhér kötele, A bross, Tolvajok kézikönyveLaurell K. Hamilton: Ragály, Jason
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Gaura Ágnes: Embertelen jó, A vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse, Lidércnyomás, Lángmarta örökség, Attila koporsója
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Seth McFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe
Kylie Scott: Play-Futam
Kresley Cole: Vámpírbosszú
Kivettem szabadnapnak a hétfőt, ami nagyon is jól jött, mert kiderült, hogy a következő 4-6 hétben túlórázunk. Augusztus első két hetében viszont otthon leszek, és addig olvasok majd, amíg ki nem folyik a szemem. Addig is, mázli, hogy a Winie Langton füzetek olyan rövidkék. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése