2016. augusztus 9., kedd

Karen Essex: Szerelmes Draklua

Igazán nem titok, hogy a vámpírok gyerekkori nagy szerelmeim. Szeretem a klasszikus, elegáns köpönyeges vérszívókat, és a modern dögös harcos vámpírokat. Az impotens nyavalygós fajtát kivéve mindet szeretem. Drakula különösen kedves nekem, szeretem ezt a reinkarnációs, te vagy a végzetem dolgot. Mindig neki drukkoltam. Ebben a könyvben sajnos nagyon kicsi szerepet kapott, annál több volt a korrajz és a nők helyzetének leírása. Szép volt, jó volt, nem mellesleg anyukámtól kaptam a könyvet szülinapomra.
A könyv eleje az eredeti történet szerint halad. Mina várja az üzleti útról visszatérő vőlegényét, a halvérű Jonathant. Kicsit izgalmasabb személyiség az eredetinél: gyerekkorában beszélt az állatokkal, alvajáró, óvatosan feminista, vagy ha az nem is, önálló, független nő. Miután az anyja intézetbe adta, az iskolát kijárva tanárnőként dolgozik, a nyári szünetben pedig Lucy barátnőjénél vágyakozik a kedvese után. Akkoriban a nőknek nem volt túl sok választásuk: vénkisasszony tanárnőként a hivatásnak élnek, apácának állnak, vagy férjhez mennek és lemondanak minden önrendelkezésükről. Mina romantikus ábrándjai között csak a boldog házasélet, szép ház és két gyerek szerepel, arra nem gondol, milyen veszélyes a sorsát egy kvázi idegen kezébe helyezni. Nem ismeri igazán Jonathant, néhány gardedámmal felügyelt randevú, pár hangzatos levél még nem ad alapot a szerelemre. Vágyat kelt és ábrándokat, de a Wildfell asszonyában is láthattuk, hova vezet mindez. Igaz, hogy elfogult vagyok, de Jonathannak ez a változata tényleg megérdemli, hogy lekapják  a tíz körméről.

Általában azt gondolom, a történetben a legnagyobb hiba az időzítés. Drakulának nem kellene annyi időt hagynia Minának, nem apránként és lassan kellene beavatnia a közös múltjukba, hanem sokkolnia kellene, aztán jó alaposan elcsábítani. Ehelyett mindig gálánsan viselkedik, ami alatt az ellenségei Mina bőre alá férkőznek. Itt is ezzel szúrja el, azzal a különbséggel, hogy ez nem az első eset, Mina újra és újra megszületik, ő meg mindig elveszti. Elég ciki. A lány most is visszaszalad a férfihez, ami a legnagyobb hibája.

Jonathan visszatérve az üzleti útról beteg. Kimondják kerek perec, nemi úton elkapott agyláza van. Ha a vőlegényem tripperesen, kankósan, szifiliszesen vagy akárhogy jönne vissza, én megszabadítanám a családi ékszereitől ahelyett, hogy hozzámennék felességül. Ha Mina az elején ilyen behódoló és túlságosan megbocsátó, ne is csodálkozzon azon, hogy kibabrálnak vele. A házasságkötés után kiderül, hogy a férje megcsalta, a bűntudat miatt pedig nem hajlandó lefeküdni vele. Amikor mégis, a nőt vádolja hűtlenséggel, és amíg receptre bujálkodik mindenféle prostikkal, addig diliházba csukatja a feleségét. Ez a rész nagyon erőteljes. Mina megtudja, hogy a barátnője, Lucy is abban az intézetben halt meg. Nem a vámpír véreztette ki, hanem Van Helsing tébolyult vérátömlesztési kísérletei ölték meg. A nő ugyanis "rosszvérű" ember, eredendően gyenge és bűnös. Férfivérrel kell megtisztítani. Az intézet lakói a rossz vércsoportú vér miatt halnak meg. Egyszerre misztikus, alkímista és nagyon reális, prózai ez a rész. A kezelések, a hidegfürdők, kényszertáplálás sajnos mind valósak, akárcsak az, hogy a nőket a férjük egyetlen szavára életük végéig be lehetett zárni. Senki nem kérdőjelezte meg a döntést, senki nem állt a nők pártjára. ITT egy lista, hogy milyen indokok, vagy ürügyek voltak elegendőek az elmegyógyintézeti kezelésre.

A gróf szerencsére megmenti a lányt, megmutatja neki, milyen élete lenne mellette. Miközben visszaemlékszik az előző életeire, Drakula királynőként bánik vele. Annyira sajnáltam, és megértettem a haragját. Van, hogy a nők félredobják a saját boldogságukat a gyerekük érdekében. Azt gondolják, a gyerek biológiai apjával kell maradni, mert pusztán az, hogy a gyerek a spermadonorja mellett nő fel, jobb életet biztosít neki. De egy olyan emberhez visszamenni, miután megcsaltuk, aki szintén hűtlen, nemi beteg, diliházba csukat és hagyná meghalni, aki kurvázni jár... Az ilyen jobb apa, csak azért, mert halandó? Mina maradéktalanul megérdemli a sorsát, és ha ezek után boldog tud lenni egy ilyen jellemtelen ember mellett, ha elhiszi a mentegetőzéseit, akkor nem tudom sajnálni. Drakula pedig jobban teszi, ha a következő inkarnációt már jó korán magához veszi. Vagy keres egy másik nőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése