A Feszülő húr óta vártam, hogy végre Isaiah kerüljön a középpontba. A trilógia befejező része hozta az első színvonalát. Már az elejétől érdekelt az autóbolond, zárkózott srác, nagyon szerettem olvasni az ő történetét.
Hetekkel a könyv elolvasása után úgy érzem, talán ez a kötet hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Az utóbbi időben egyre jobban dühbe gurulok a könyvek szülőkarakterei miatt. Mármint egyre jobban kiakasztanak azok a szülők, akikre egy kiszáradt kaktuszt sem szabadna rábízni. Ennek a sorozatnak pedig a sajátossága, hogy a gyerekek életét leginkább a szülei nehezítik meg, de ebben a részben Rachel szülei vitték el a pálmát.
A történet ott indul, hogy Beth, a második rész főszereplője elhagyja a csipetcsapatot, Isaiah pedig egyedül marad az összetört szívével, és a kilátástalan álmaival. Igazi lufipukkasztó helyzet. Az első rész szerelmespárjának élete nem csupa boldogság, a felnőtté válás és a csóróság csapdájában vannak, Isaiah pedig inkább velük osztozik egy is lyukon, mint élvezi az állami gondozottak életét. Sokkal nagyobb teher nyomja a vállát, mint amennyinek egy tizenhét éves srácét szabadna. Igazából a könyvben néha pofoncsapásként ért a kora. Annyival érettebbnek, tapasztaltabbnak, néha kiégettebbnek tűnt a koránál.
Rachel kívülről szemlélve a tökéletes ellentéte. Gazdag, megvan mindene, az élete csupa lehetőség. Csakhogy a látszat csalóka, és ugyanúgy nincs választása, milyen életet éljen, mint a fiúnak. Ha nem szerettem volna ennyire a könyvet, legszívesebben a falhoz vágtam volna, nem is egyszer. Rachel ugyanis nem kívánt gyerek. Akarták, de nem őt. A szülei rákban elvesztették a lányukat, amibe az anyuka belerokkant. Mi a legjobb gyógymód? Egy új gyerek. Nem foglalkozott a meglévő gyerekeivel, egy új lányt akart, egy pótlékot, akit azzá a lánnyá alakíthat, akit elvesztett. Pontosan a mására akarta faragni, a halott lánya klónja kellett neki. Mindenben Colleen-hez hasonlítja, rákényszeríti azokat a dolgokat, amiket ő szeretett. Alapítványi ülésekre és gálavacsorákra hurcolja, ahol beszédeket kell mondania arról, mennyire hiányzik neki a nővére, mennyivel rosszabb a világ nélküle, milyen kegyetlen a rák, ami elvette az életét. Mindent, ami nem fér bele Colleen tökéletességébe, megvetnek, az mind titkolni való. Rachel senkitől nem kapott segítséget: az apja és a testvérei is érzelmi zsarolással kényszerítik, hogy az anyja lelki békéje kedvéért Colleenná váljon. A tstvéreinek ez kényelmes is, hiszen amíg Rachel tökéletesen alakítja a szerepét, ők azt csinálnak, amit akarnak.
Nem ismerek olyan embert, aki hasonló helyzetben van. Nem tudom elképzelni, mekkora fájdalom egy gyerek elvesztése, az én veszteségeim az életben másfélék voltak. De úgy gondolom, egy szülő nem engedhet meg magának ekkora összeomlást, ha van más gyereke, akikről gondoskodni kell. Nem vállalhat másik gyereket, hogy a régi helyére ültessék, ez nem igazi megoldás, és túl nagy teher a "pótlék" számára. Egy gyerek nem olyan, mint egy elvesztett fülbevaló, hiába akarják azt hinni, az új nem lesz ugyanolyan, mint a régi. Szóval igen. Utáltam a szülőket.
Isaiah és Rachel kapcsolata nagyon cuki. A kezdeti vonzódás után nem kapcsolnak egyből romantikus fokozatba. Kicsit bajtársias a viszony, lassan alakul ki a szerelem. Nem megy minden karikacsapásszerűen, vannak gubancok.
A végén sem alakul minden egyszerre jól, sőt, szép nagy pofáraesés a vége. De Isaiah annyira kedves, annyira szerelmes, hogy az, ahogy a kialakult helyzetre reagál, amilyen barát válik belőle, az majdnem megéri azt a kis sírást a végén. Az egyik legjobb könyves pasi.
Aki szereti a tetkós rosszfiúkat, a Halálos iramban filmeket és a családi drámákat, annak telitalálat a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése