Még élek!

 

Nem is emlékszem, mikor néztem rá utoljára a blogra. Mindig tologattam, hogy majd, most nincs kedvem, most dolgom van. Nem is olvastam az elmúlt hosszú időben olyat, ami igazán megmozgatott volna, talán a Mindenszentek trilógiát leszámítva, de az sem annyira, hogy visszanézzek ide. Molyon is zsibbadásba merültem. Éjjel viszont elkezdtem egy könyvet, ami úgy tűnik, végre kiránt a válságból. Addig is, elmesélem, mi minden történt velem az elmúlt időben.

Egyre szűkebbnek éreztem a panelt, nyomorogtam benne, mintha kalitkában élnék. Ráadásul betelt a gigahatalmas könyvespolcom is. Addig nyúztam a férjemet, hogy az akkor két macska mellé fogadjunk örökbe egy kiskutyát. Mert olyan cuki a gazdikereső képe, olyan kis komisz a mosolya. Kiderült, hogy másfél szobás lakásba nem a legjobb ötlet egy komisz kiskutya. Így vettünk egy nagy levegőt, hogy oké, mostantól nem csak a szánk jár, kitaláljuk, hogy költözhetünk családi házba.

Ő Drazsé, ez a gazdikereső képe. Hát hogy hagyhattam volna ott?

Találtunk egy cuki házat a közeli városban (mert a megyeszékhelytől 20 km-re egyből feleannyiba kerül minden), és nekiálltunk a nagy házalakításnak. Falat vertünk ki, raktunk át, átépítettük a fürdőszobát (a konyhából nyílt a budi, a budiból a kamra, ekkora ökörséget...). Még nem vagyunk készen, de már lakható, jövő héten rakja össze Gábor az új könyvespolcomat. Tavaly március óta minden könyvem bedobozolva szenved. Leírni is rossz. Talán ezért sem volt kedvem olvasni az utóbbi időben.

Kicsit csálé és életlen kép, de íme, a házikó

Drazsé itt már nagyobbacska, de ugyanolyan komisz

Mint látható, marha nagy felfordulást csináltunk, és időközben Drazsé is alaposan megnőtt. A könyvespolc végre-valahára álmaim polca lesz. Mint a panelban, faltól-falig fog érni. Beépített kandallóval, és dobpergés..... lesz gurulós létrám. Mióta láttam a Szépség és a Szörnyet, az álmom egy gurulós létrás könyvespolc. Egyelőre persze csak a polc lesz meg, a létrát majd a padlástérre vezető lépcsővel együtt csináljuk meg.

Gurulás közben azt mondom majd, hogy wíííí!

A nagy dolog ugyanis a padlástér lesz, pontosabban a gyerekszoba. Annyi várakozás után szeptemberben tisztletét teszi nálunk a gólya. Nagyon izgatottak vagyunk, és -legalábbis én- bevallom őszintén, rendesen be is vagyok rezelve, hogy ezúttal minden rendben legyen. Tesómnak májusban születtek ikerfiai, így csak pici lesz a korkülönbség, nagyon kalandos lesz a következő időszak. Az tuti, hogy a könyvespolcot mászásbiztossá kell majd tenni. Nézegetem a gyerekkönyveket, nagyon élvezem, hogy sok morbidabb mesekönyv is van már. Nem grimmesen morbid, hanem cukin. A Halálka nagyon tetszett, és be kell szereznem a Vámpyr Vilmát is. Meg nagyjából minden vámpíros, szellemes, boszorkányos mesét.

Sajnos szinte a költözés után egyből történt szomorú dolog is. Baltazár, a három lábú csodacicám kislisszant a nagy ismeretlenbe, és hiába kerestük, nem találtuk meg. A szívem egy darabkája összetört, a mai napig hiányzik. Bízom benne, hogy valaki befogadta. Tita is nagyon magányos volt nélküle, ezért hoztam két kiscicát. Kis ördögfiókák, és bár Titának nem az igazi, kicsit jobban van, mióta újra van társasága.

Dobby és Rambo egészítette ki a kis családunkat