Múlt éjjel olvastam ezt a rövidke regényt. Talán ez a második holland könyv, amit olvastam. Amilyen pici a terjedelme (134 oldal), annyit lehet utána töprengeni rajta. Tipikusan az a történet, ami másként szól a különböző élethelyzetben élő, különböző tapasztalattal rendelkező olvasóhoz. Máshogy egy nőhöz, máshogy egy férfihoz.
Az én értelmezésem szerint ez a történet magva főleg az, hogy a belső vívódásaink, a saját paráink és elfolytásaink hogyan képesek befolyásolni az életünket.
Edward negyvenes víruskutató, kicsit megkopott lelkesedéssel, már nem a jóakarás hajtja, hanem az elismerés és a szakmai hírnév. Az ő narrálásával ismerjük meg, hogyan találkozik a nála 14 évvel fiatalabb Ruth-szal. Ekkora korkülönbség még nem a világ vége, remekül működhetne, de némi külső élcelődés és a paranoiája miatt egyre nagyobb kettejük között a szakadék. Ő nem akar fiatalos programokat, féltékeny a Ruth barátaira. Ez tuti lefeküdt vele, az sokkal délcegebb. A lány elmagányosodik a kapcsolatban, Edward meg magával cipeli smúzolós konferenciákra, az idegenkedését naívságnak, csökönyösségnek és hisztinek érzi. Ő dicsekedni akart a szép, fiatal feleségével, de az megveti a nagyvállalatokat, a gyógyszeripart és az állatkísérleteket. A lány nézetei és érvei le vannak butítva, gyerekesnek vannak beállítva.
Nincs köztük kommunikáció, igazából sejteni se lehet, mi a csudát akarnak egymástól. A lány mintha csak céltalanul lebegne az életben, nincs rendes munkája, harminc évesen még a diplomamunkáját írja, a férfi pedig sose akart hosszú kapcsolatot vagy házasságot. Úgy éreztem, neki inkább csak trófeának kellett Ruth, hogy fel tudjon mutatni egy szép és fiatal feleséget. Nem úgy tűnik, hogy tettek volna azért, hogy a házasság működjön. Ed szemszögéből nézve, rajta nem múlik semmi sem, ő csak sodródik, a környezetének áldozata, aki mások megítélése alatt összeroppan. Nem akar futni a parkban, mert ciki, ha fiatalabbak megelőzik. Nem szeret a konditeremben lenni, mert annyira nem tud teljesíteni, mint a fiatalok. Azzal nyugtatja magát, hogy máskülönben neki jobb. Lehet, hogy a kilencvenes évek tele voltak kigyúrt melegekkel, de ő legalább nem AIDS-ben haldoklik.
Egyre nagyobb teherként éli meg a felesége fiatalságát. Retteg attól, hogy egy nap öreg lesz és nem lesz elég neki, így ahelyett, hogy a kapcsolatukon dolgozna, inkább távolodik tőle, bizonyításképp még fiatalabb szeretőt tart. Az addig vonzó felesége megszokott lesz a szemében, kicsit meg is veti a szépsége miatt. Kezdi taszítani a teste, az intim része, többször említi a felesége gusztustalan váladékait. Nem akarja, hogy a ruhái keveredjenek a mosógépben az övéivel. Amikor a nő gyereket akar, tehernek érzi a szexet, félig-meddig impotenssé válik, csak más nőkre gondolva tud teljesíteni. Taszítja a feleségének változó teste, a szülés, és lassan minden. A gyerek hasfájására, sírására hivatkozva az érzelmi távolság fizikai lesz. Előbb a hálószobából, majd a házból is kiköltözik. A felesége szerint a gyerek csak az ő közelében produkál tüneteket. Valószínűleg a feszültséget érzi, de Ed magára veszi a dolgot, hogy a bolond (hülye picsának) nevezett egykor szeretett felesége szerint a gyerekük allergiás rá. Inkább otthagyja őket, nem várja meg, míg elküldik.
Edward problémáinak a zöme csak a fejében létezik. Amikor a házassági gondjairól töpreng, sokszor csak vélt dolgokat fúj fel. Szöget üt a fejében egy gondolat, amit addig dédelget, amíg óriási bajokká duzzad. Nem szerepelt a könyvben olyan jelenet, ahol Ruth panaszkodna a korkülönbségre, vagy láthatnánk, tényleg hozzáöregedett a férfihoz. Az, hogy a hivatalos eseményeken kimérten viselkedik, nem bizonyíték. Igazából Edward és Ruth között alig van párbeszéd a könyvben. Nincsenek intim jelenetek, amik sejtetnék, hogy a két szereplő érzelmileg közel áll egymáshoz.
Nekem a történetből az jön le, hogy Edward egy kisebbségi komplexusos alak, akit elbűvölt a tudat, hogy képes volt megszerezni egy nála fiatalabb nőt, akivel ugyanakkor nem tud mit kezdeni. A sötét kis gondolatain, félelmein pedig addig rágódik, hogy azok átveszik felette az irányítást. Az éremnek csak az egyik oldalát látjuk, és Ruth majdnem olyan titokzatos, mint Colombo felesége. Nem tudunk róla semmit, csak amilyennek éppen Edward látja. Olvastam moly.hu-n értékeléseket, volt, amiben Ruth sokkal erélyesebben lett megítélve, önálló karakterként, aki butuska és papucsot csinál a férjéből, van aki szerint ez tipikus egy férfi kapuzárási pánikjának története. A vége nem ad lezárást, nincs semmi katarzis. Ez kicsit csalódást okozott. Nem vártam boldog befejezést, de valamit azért igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése