Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska

 

Anyu vette ezt a könyvet Tildának húsvétra. Egyrészt, mert minden alkalomra könyvet (is) kell kapnia a gyereknek, jobb, ha szépen hozzászokik, másrészt szeretném összegyűjteni az összes gyerekkönyvet, amiben a főszereplőt ugyanúgy hívják, vagy vagy az egyik szereplő a nevét viseli. Nehéz és könnyű is, mivel a Matilda manapság nem valami gyakori név, hamar a lista végére fogunk jutni. Eddig Roald Dahl Matildája, a Mentsük meg Matildát! és ez van meg. Ha a könyvben fekete macska szerepelne, akkor már túl tökéletes lenne, bár meg kell jegyeznem, hogy Besamelhez hasonlóan Dobby sem kövér, csak nagydarab.

Már első pillantásra elbűvölt: a főszereplő a lányom nevét viseli, van egy beszélő macskája, akinek vicces neve van, és ráadásul a központi helyszín egy étterem, én meg nem találkoztam még gyerekeknek szánt gasztroregénnyel. Tilda nyolc éves, és tud paradicsomszószos spagettit főzni, sőt, pogácsát és kakaóscsigát sütni, ami nagy dolog. Az én pogácsám sose lesz igazán jó.

A történet egész egyszerű: az anyukája és annak étterme bajba kerül, mert a szakácssegéd ármánykodása miatt tönkremennek a hűtőben tárolt alapanyagok, és nem kisebb személyiségnek kell tízujjmegnyalós ebédet főzni, mint Elton John-nak, aki csak ezért repül ide Angliából. Ami persze kicsit túlzás, és nem tudom, mennyire ismeri egy 6-10 éves az énekest, de egy mesébe még ez is belefér. Ahogy lenni szokott, a felnőttek tehetetlenek és a gyerekek mentik meg a helyzetet.

Kép a könyvből: Tilda és Besamel

Tilda, kiegészülve Áronnal, a haltenyésztő fiával, a beszélni tudó gourmand macskával, aki egy francia étteremben nőtt fel, és a helyi macskafalkával utánajár, ki terjeszti a gonosz pletykákat, és kitalálja, mit adhatnának enni Eltonnak. Igen, hihetetlen, hogy két napig semmi alapanyagot nem tudnak a felnőttek összeszedni, és hogy egy szakács a saját éttermében nem tud vészhelyzetre felkészülni, de muszáj a felnőtteket tehetetlennek ábrázolni, hogy a gyerekek hőssé válhassanak. A beszélő macskák mellett pedig ez igazán semmiség. 

Besamelt nagyon kedveltem, igazi kis önérzetes macska. Nem kövér, csak nagy a bundája, mert az egyik nagymamája perzsa volt. Természetesen nem beszorul, csak lassan halad, nehogy összeborzolja a szőrét. A helyi kóbor macskák szerepeltetése is tetszett, egy kicsit még érzékenyít is, milyen nehéz dolga van azoknak az állatoknak, akiknek nincs gazdájuk és nem jutnak minden nap finom falathoz.

Ami nekem személy szerint nem tetszett, hogy kiderül a szakácssegéd, Norbi ármánykodása. Az ugyan nem, hogy eleve ő húzta ki a hűtőt a konnektorból, de az igen, hogy ő terjesztette el, hogy Amarilla (kicsit flancos név, olyan idegennek éreztem) szerint büdös a pisztráng, és Sanyi miatta nem ad el halat az étteremnek. Be is vallja, hogy szándékos volt, mert szerette volna, ha Amarilla bezárja az éttermet és ő veheti át a helyét. Az igazságérzetem azt kívánta volna, ha megkapja a magáét, kirúgják, vagy valami. Helyette kinevezik főszakácskan, amíg Amarilla és Tilda elmennek nyaralni. Jobban kedveltem volna, ha a gonosz megkapja a büntetését, de gondolom azt az üzenetet akarták inkább közvetíteni, hogy mindenkinek jár a bocsánat, ha megbánja, amit tett. Bár Norbi inkább csak mentegetőzött, hogy csak főzni akart és nem hagyták, nem igazán kér bocsánatot. Sőt, még Amarilla követi meg, hogy hagynia kellett volna kibontakozni.

Kép a könyvből: Tilda és Besamel meglátogatják a helyi macskafalkát

A képek nekem tetszettek. A figurák nagyon jól átadták az érzelmeket. A fentebb berakott képen is olyan édesen látszik Tilda arcán az elszántság. Nem kizárt, hogy kipróbálom a parmezános pasztinákpitét. Szerintem a könyv legalább annyira meghozza a gyerekek kedvét ahhoz, hogy kuktáskodjanak a konyhában, mint a L'ecsó.