Vi Keeland és Penelope Ward közös könyvei, ha nem is maradéktalanul, de azért tetszettek. Kellemes kikapcsolódást nyújtottak, de semmi olyat, ami olvasás után is velem maradna, és miért is tenné, hiszen egy sima romantikus-összejövős-dugis könyv azért ritkán olyan, a hősök gyakori hányattatott múltja ellenére sem. Ezt a könyvet tologattam egy ideje, láttam, molyon mennyien és mennyire szeretik. Végül azért kerítettem sort rá, mert tesóm elolvasta, és rám parancsolt, hogy csipkedjem magam, mert ki akarja beszélni. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A továbbiakban paprikásan és spoileresen mérgelődök.
Alapvetően nagyon szeretem azokat a szereplőket, akik a rosszfiú típusba tartoznak. Nyers modor, tetoválások, esetleg hosszú haj. A hosszú haj a gyengém. Amikor összejöttünk a férjemmel, a haja majdnem a derekáig ért, az esküvőnkön és még most is hosszabb haja van, mint nekem. Eleinte Rush is ilyen tipikus rosszfiúnak tűnt, amit a cím és a borító is sugall. De lázadni nem csak rosszfiúsan lehet (becscsó, többet nem mondom), és az ő lázadása is csak annyi, hogy az apja A-jára következetesen B-t mond. Annyit káromkodik, mint egy kocsis és egy tengerész szerelemgyereke, és még mit is... mást nem csinál, ami miatt el lehetne ítélni. Az alkalmazottai tartanak tőle, de természetesen arany szíve van, kaját hord a hajléktalanoknak és imádja az anyukáját.
Gia, akinek a neve valami félresikerült nyögésre hasonlít, vagy a pacik ösztökélő szavára, az egyik legirritálóbb női figura, akit főhősként megismertem. Elvileg romantikus könyvet ír, de gyakorlatilag ő az a közönséges ribi, aki a főszereplők pasijára minden más könyvben rámászik. Állandóan felkínálkozik Rush-nak, szexuális célzásokat tesz neki. Még nem is csókolóztak, de már zöld utat adott arra, hogy a srác betörhesse a szűz hátsóját. Amikor egy mini bikiniben, amiből elől a mellbimbója, hátul a feneke lógott ki próbálja az elcsépelt "Bekennél naptejjel?" húzással elcsábítani a srácot, azt hittem, nem lesz lejjebb. De, volt. Sokkal, de sokkal lejjebb. Valahogy ez az erőszakos, közönséges nyomulás annyira nem illik ahhoz a képhez, amit próbálnak róla lefesteni.
Rush, aki a lelke mélyén egy olvadozó gombóc vaníliafagyi, kitalálja, hogy lassan akar a lánnyal haladni, és ő biza nem kapkodja el a szexet. Addig lassít a tempón, míg ki nem derül, hogy Gia egy korábbi egyéjszakásból terhes. A srác persze menekülne, mert ki a fene akar egy terhes barátnőt úgy, hogy ismeri egy hónapja és nem is szexeltek. És ki a szemét? Rush. Jajj, én megértem, jajj, persze, de azért ELHAGYTÁL TE SZEMÉT!
Itt jön az a rész, ahol Gia átment idegesítő lotyóból manipulatív szemétládába. Megjelenik nála a srác megoldást kínálva minden problémájára: ad neki munkát és ingyen lakást, de a lány kijátsza a magányos és rémült vagyok kártyát, és ráveszi, hogy kísérje el orvoshoz. Az ultrahang alatt úgy viselkedik, mintha ő lenne az apuka, és persze a dinka kezd is elérzékenyülni. Aztán egyre intimebb kérdéseket tesz fel a védőnőnek, és nem engedi a piruló Rush-t kisomfordálni. A szexuálisan frusztrált pasi előtt elkezdi ecsetelni, mennyire nagy az étvágya és használhat-e vibrátort és egyebeket. A pasi innentől pedig másra se tud gondolni, mint arra, hogy majd ő megvakarja a lány viszketését. Ráadásul még ő kér bocsánatot a viselkedéséért és könyörög, hogy a lány fogadja vissza. Hát basszus, minden más könyvben ez a Gia lenne a főgonosz, és sehogy nem tudom bajba került naivaként látni. Állandóan az a jelenet jutott az eszembe, amikor a Jóbarátokban Rachel rájött, hogy ha összenyomja a melleit, azzal mindenre rá tudja venni a pasikat.
Sokan írták, a vége mekkora csavar és függővég. Szerintem számítani lehetett rá. Persze, hogy a titokzatos pasi, aki megkettyintette az antihősnőnket, nem más, mint Rush gazdag féltestvére. Hát hogyne. A második részben gondolom lesz majd egy jó nagy összeveszés, aztán a pasi visszakullog és boldogan felneveli az unokahúgát vagy öccsét, a lány meg sikeres író lesz, mert miért ne.
Az egész könyvben a borító és Rush anyukája volt a legjobb. Melody aranyos karakter volt, bár ez a rózsaszín ködben úszó jógázó meditáló hippi stílus finoman szólva is távol áll tőlem.
Az a problémám, hogy a szereplők valahogy nincsenek összhangban. Egy bizonyos karaktertípust akarnak az írók elénk tárni, és teljesen máshogy viselkednek. De nem úgy, hogy összetett karakterek vannak, mert nincs igazán egyiknek se mélysége, csak olyan logikátlanok. A lány elvileg szűzies, naiv, 18 éves koráig tapasztalata se volt, mert apuci kicsi lánya, aztán egyéjszakása volt és majdhogynem megerőszakolja a srácot, annyira be van indulva? A srác a környék ügyeletes kúrócimbije, az alkalmazottjai félnek tőle, de már a megismerkedés másnapján megszereli a csaj kocsiját, és ahelyett, hogy lefektetné az igencsak hajlandó csajt, kínosan sokat maszturbál inkább, mert nem siet.
A mellékszereplők csak vannak, de semmi szerepük nincs. Gia együtt lakik egy csomó emberrel, de külön szobája van, a lakásban valahogy állandóan egyedül van, és a nevüket se tudjuk. Akkor miért is vannak?
Nem annyira nagyon rossz a könyv, mert azért az elején néhányszor megnevettetett, és szerencsére nem volt túl hosszú sem. A második részt nem hiszem, hogy elolvasom, a lényeg már most borítékolható és bőven elég lesz néhány értékelést olvasnom majd molyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése