W. W. Hallway: Sebző vágyak

Hol a határ gyötrő kín és édes szenvedés között? A könyv erre ugyan nem ad választ, de olvasás közben megismerhetjük a gyötrő kínt, ha a szenvedés édes oldalát nem is. Napok óta csücsülök a poszt felett. Elolvasni sem volt piskóta, de mivel egy önjelölt Don Ouijote szélmalomharcot vív mindenkivel, akinek nem tetszett a könyv, most nagyon precízen, pontról pontra végigveszem, miért gondolom, hogy ez a könyv vacak. Erősen spoileres, de mivel jó szívvel csak az ellenségeimnek ajánlanám a könyvet, nyugodtan tovább lehet olvasni.

Nem mondhatom, hogy nem volt a könyvnek pozitív oldala, mert volt, nevezetesen, hogy nem sorozat. Ami rossz, azt kár erőltetni, legalább csak egyet kaptunk belőle. Az író(nő?)nek voltak jó és voltak kicsit se eredeti ötletei (ezek voltak többségben), de ha hajlandó lenne tanulni a hibáiból, még akár jó író is lehetne belőle.

Amik a történetben nem tetszettek:

Kezdjük az elején: Lara fiatalka, nagyon elszánt lány, aki fel akarja vetetni magát a legmenőbb, leggazdagabb, legkapósabb agglegényhez, rögtön személyi asszisztens munkakörben. Persze elkésik, így egy rögtönzött gerillaakcióban le akarja támadni a parkolóházban. Mert oda tuti gond nélkül lejuthat egy idegen. Tuti. Esze semmi, fogd meg jól lánykánk a kölcsönpúderét beügyeskedi egy kocsi alá, ahonnan melltartóra vetkőzve (nehogy tönkremenjen a több számmal nagyobb kölcsönruhája) bemászik a kocsi alá. Már eleve nem értem, hogy mehetett valaki egy szál cicifelpöciben és blézerben állásinterjúra. Csak van egy nyomorék fehér blúz elfekvőben, elvégre nem pornócastingra indult... Feltűnik a szépreményű leendő főnök, mire mit csinál a lány? Ráveti magát a kocsijára. Kicsit sem tűnik megszállottnak, á nem. Aztán amikor a Wayne (nem, nem Bruce) elkezdi vetkőztetni, "megnézni a csúnya bibiket", egy szó nélkül bugyira vetkőzik. Az érett, felnőtt nők mind így szokták. Sebaj, küldetés teljesítve, fel van véve. Juhé! Igaz a főnök rögtön fenekeléssel ijesztgeti, de nem gond, ez nem munkahelyi zaklatás, csak az elismerés jele és legalább Larának van miről álmodnia.

Mit csinál ezután a lány? Amikor kap egy kupac elegáns kosztümöt, amiben a felső tízezer között ciki nélkül lehet dolgozni, előtör az eddig ügyesen megbújt önérzete és csakazértis kurvának öltözve indul dolgozni az első munkanapján. Larának annyi esze van, mint egy marék molylepkének. Komolyan, már ennyiből látni, hogy ez egy hülye tyúk. Ha elképzeljük, hogy egy igazi ember ilyet csinál a környezetünknek, simán elkönyveljük mind félcédulásnak. Persze ez egy könyv, és néha síkhülyének kell mutatni a szereplőt, hogy legyen valami jellemfejlődés. Erre majd még kitérek, mert ilyet nem találtam.

Szépen halad a történet, Lara próbaidős feladata egy jótékonysági bál megszervezése. Itt jött a következő agyameldobom rész. Hogy, hogy nem, Lara és a főnöke beszorulnak egy büntiszobába, ahol apuci annak idején pálcázta a fiatal Wayne úrfit (bocsi, Batmant néztem este), ahol is pánikrohamot kap szegény, lévén 30 éve folytja el a gyerekkori traumáját. Pánikroham ellen a legjobb, ha lesmároljuk a főnököt, be is válik, persze ekkor nyitnak rá. Az addig hideg főtitkárnő (vagy ki tudja, mi a beosztása Miss Devine-nek) persze egy hét közös munka után átment aggódó pótnagyiba és édesen karöltve andalogva el is mondja Wayne nagy titkát, miszerint az apja kedvenc hobbija volt őt verni gyerekkorában. Aha. Majd el is hiszem, hogy az évtizedek óta hűséges alkalmazott csak úgy elkezd ilyen pletykás kavarógéppé válni. Igen. Hihető.

Közben Lara elgondolkodva az olvasók elé tárja múltját, első és egyetlen szexuális kalandjának minden részletét. Csak azért, hogy amikor majd ott tart a történet, véletlenül se lepődjünk meg. Egy váratlan fordulat tönkretenné az élményt, még a végén megugrana a pulzusunk. Persze rögtön ki kellett derülnie annak, is, hogy annak idején az elkóborolt kicsi Larát a nagy és erős, hősies Wayne találta meg, amiért is a lány beleszeretett a titokzatos hősébe, a férfi meg mindig is a megmentésre szoruló kislányt látja benne. 

Aztán a bál. Ahhoz képest, milyen hosszan vezették fel, elég hamar túl is voltunk rajta, még Hamupipőke is tovább bulizott. A jelenet mindössze nyolc és egy nyúlfarknyi oldalból állt, azzal együtt, hogy minden előzményt eldarált, addig a pontig, hogy elhagyta a helyszínt. Mit csinál a szervező, ha kiesik egy egyébként pótolható ember, akinek csak annyi lenne a dolga, hogy jelmezben adogassa a tombolaajándékokat? Vagy fog egy másik pincért, önkéntest, hoszteszt vagy bárkit, ráadja a jelmezt és a dolgára küldi, vagy ismét bugyi-melltartóra vetkőzik és sárkányjelmezben fenekestül felforgat mindent? Lehet tippelni. Mellesleg ősrégi gag a farokkal lesöprő, majd visszakézből (farokból) a maradékot is földre küldő jelenet. 

A gáláns főnök persze hazafuvarozza a lányt, felmegy a lakására és csak hogy biztos minden rendben legyen, megvárja, amíg a lány lefürdik (nekem is minden vágyam akkor zuhanyozni, amikor a főnököm a lakásomban toporog), hogy betakarja és jóéjtpuszit adjon neki. Kislányként kezeli, de meg akarja dugni. Nem pedofil, szó nincs apakomplexusról sem, érzelmileg stabil helyzetben, egészséges vonzódás van két egészséges lelkű érett személyiségű felnőtt között. Tényleg. Aki mást mond az féltékeny. Vagy rosszindulatú. Vagy volt már érzelmileg stabil, komplexusmentes kapcsolatban. 

Felnőtt, 38 éves férfiként hogy kezeljük a nemi vágyat? Kirúgjuk a lányt, jobb neki nélkülem. Ez persze maximálisan az én bajom, de a frász kerülget attól, amikor a másik az én érdekeimet szem előtt tartva dönt engem érintő dolgokról. Ez a konfliktuselkerüléses  meghátrálás más könyveknél sem tetszettek, nagyrészt ezért is volt csalódás például a Visszafojtott lélegzet.

Összeül a bosszú kupaktanács, Lara, a riporter barátnő (de ismerős felállás...) és a kivételesen nem meleg, hanem hacker fiúbarát. Ez legalább eredeti, de feltörni valaki laptopját gusztustalan dolog. Nem titkolózunk egymás előtt a férjemmel, de egymás e-mail-jébe, telefonjába sem matatunk bele. Vannak dolgok, amiket NEM csinálunk. A jelenet egyetlen pozitívuma, hogy nem ismertem Bob Carlos Clarke fotóit, rágugliztam, tényleg jó némelyik. Ez tehát a második jó pont a könyvvel kapcsolatban.

Mit csinál egy bosszúszomjas és információra éhes lány, ha kirúgják az ajtón? Visszamászik az ablakon. Vagy álruhában masszőrnek adja ki magát. A férfi, aki átlát a szitán, boldog befejezést kér, mire a lány szemrebbenés nélkül, sőt élvezve a helyzetet egyből leápolja. Éljenek az erkölcsök. Persze nem kell mindenkinek erényövben, becsületkódex szerint élni, de egy majdnem idegen farkát kvázi parancsra kiverni picit sok. Valami pici önérzet legyen már a lányban. Persze van is, utána levélben kikéri magának, bevágja a durcit: "Felháborító, amit ma művelt! Tudom, hogy tudta, hogy én vagyok az, és képes volt erre? Perverz alak!" Csak szerintem erkölcsi-logikai baki, hogy a férfi perverz, amiért kihasználja a kínálkozó alkalmat, de álruhában valaki után loholni és tapogatni az teljesen helyénvaló?

Ez után csak egyetlen vacsora és egy könnyes szemmel végighallgatott vallomás kell Wayne és apuci egykori barátságáról ahhoz, hogy szexeljenek egyet, sőt, az addig playboyként emlegetett pasi gyakorlatilag beköltözteti a lányt. Az első együtt töltött éjszaka másnapján a lány nagy bociszemekkel bevallja, hogy becsapta a férfit, hogy csak azért került a közelébe, mert tudni akarta, mi köze volt az apjához. Bevallhatta volna, hogy ellpota a laptopját, hogy az arról lementett infókat feltörjék a hacker haverjával, kezdhette volna tiszta lappal a kapcsolatot, de nem. Pedig minden kapcsolatnak a bizalom az alapja. Persze megy ekörül a hiszti, hogy nem az a bizalom, amikor nincsenek egymás előtt titkaink, hanem, hogy lehetnek titkok, de ez messze nem az a kategória. Helyette kapunk némi perverz szexet, már ha egy kis popópaskolás manapság perverznek számít. 

Ekkor belekukkantunk a három genyó trutyikeverő fejébe, hogy lássuk, mik lesznek itt még. Féltékeny nő a múltból, perverz exszerető és pénzéhes anyuka. Ismételten: mi a fenének kell előre figyelmeztetni az olvasót, milyen bonyodalom lesz a későbbiekben? Az izgalom az, amikor várjuk, VAJON mi lesz, nem az, hogy TUDJUK mi lesz. Izgalom az, amikor érezzük, hogy valami történni fog. Itt nincs izgalom, mert tudjuk, hogy lesben állnak a genyók, belelátunk a fejükbe. Tudjuk, hogy készülnek, és még ha nem is a pontos tervet látjuk, mivel sok hasonló kaptafára írt könyvet olvasott mindenki, mire ez a kezébe került, már bőven sejtjük, mi lesz. Ahogy egy kedves molyci ismerősöm mondta, a spanyol viaszt csak egyszer lehet feltalálni.

A közelgő kavarás bejelentése után 25 oldallal és egy szexeléssel később már meg is kapjuk az első nehézséget, amit Lara kedves anyukája okozott és amit kerek nyolc oldalban intéztek el. Onnan kezdve, hogy felfedezték a lány feldúlt lakását, kitalálták, ki a tettes, kinyomozták, hogy a mama álnéven honnan jött és hol van most (fél óra, biztos CIA és KGB kapcsolataik vannak), majd a nagy beszélgetés, és a férfi fenyegető figyelmeztetései kíséretében búcsúzkodás, mind nyolc oldalba sűrítve. Azt hiszem nem lenne nagy kérés az olvasók részéről, ha azt szeretnék, ha a történetet előmozdító események lennének kifejtve, nem pedig a töltelék részek. Itt jön egy kis kikötözős, etetős szex ( 9 1/2 hét fíling).

Az anyukás fiaskó után rögtön megkapjuk 15 oldallal (és a fent említett szexjelenettel) később a következő nem várt fordulatot. Ennél a résznél mondtam azt egyébként, hogy Wayne lehet olyan gazdag, mint Krőzus, lehet a farka aranyból is akár, bottal nem piszkálnám meg. Lara, aki olyan tiszta, mint a frissen esett hó, érzékeny és szűzies, mint Sandy a Grease-ből, aki mellesleg 16 évesen a rajztanára kikötözős szexmacája volt, amit persze kábé az ötvenedik (bánja kánya, legyünk pontosak, 55.) oldaltól tudunk, szóval Lara ismét benne van a slamasztikában. A féltékeny, pedofil tanár elrabolja annak fényében, hogy pénzt követelhet tőle, ha inkrimináló helyzetben készült fotókkal zsarolja. Ezalatt azt kell érteni, hogy össze- és kikötözni a lányt, majd mindenféle dolgokat dugdos a testnyílásaiba. Wayne kicsivel több, mint egy óra alatt a nyomára bukkant, mert így megy ez, tuti igaziból is álruhás szuperhős, nem csak Lara képzeli annak. Képzeljük el a jelenetet: szívünk hölgye, a szerelmünk egy pszichopata karmai között van, amikor megtaláljuk ki van kötve,  felpeckelték a száját, a vaginájába és fenekébe műbrokik tömködve. Mit tesz a hős férfi? Eloldozza a lányt, kiveszi belőle a holmikat és utána minden haragjával az elrabló ellen fordul, esetleg leüti a fickót, hogy ne tudjon elmenekülni, aztán kiszabadítja a hölgyet? Vagy nézi a lányt kikötve, aztán fogja a pasit, felakasztja egy kampóra, fél órán át korbácsolja (igen, a lány még MINDIG ki van kötve), felhelyez egy fütyit a fenekébe, és UTÁNA veszi kezelésbe a szerelmét... Wayne, a hős megmentő. Ezek után úgy otthagytam volna a fészkes fenébe. Előbb a lány, utána a bosszú. Ez gyomorforgatóan gusztustalan dolog, ráadásul amikor a lány rákérdez, még be is vallja, hogy ez volt a büntetés, amiért nem volt vele őszinte a lány. Ez a jelenet 5 oldal és egy bekezdés az elrablástól a megmentésig. Ez elég arra, hogy megkapjuk az aggódó Wayne-t, a nyomorgó, kétségbeesett lányt, a reménytelenséget és a bizalmat, hogy megmentik, a megmentés megkönnyebbülését, ugye? Ugye, hogy nem? Mire elég 5 oldal egy ilyen helyzetben?

A nőket általában megviseli, ha elrabolják és megerőszakolják. Mivel is lehet feldolgozni egy ilyen esetet? Vigyük el nyaralni, ahol szexterápiával kúráljuk. Kutyaharapást szőrivel. Üljünk vissza a lóra, ha az ledobott. Lehet, hogy az élet sok oldalán beválik ez a tanács, de ez nem az a helyzet. Melyik az az érzéketlen tuskó paraszt, aki egy elrabolt, megerőszakolt nőt kikötözget és dolgokat dugdos belé? A nők többsége szerintem ilyenkor fütyit sem akar látni, nemhogy vibrátortojást meg hasonlókat. Lara nem, ő pár nap múlva boldogan rakja szét a lábát. Igen, tudom, ez egy könyv, ne várjunk tőle túl életszerű reakciókat. Lara becsületére legyen mondva, amikor arra ébred, hogy a hőse kikötözte, legalább kicsit kikéri magának. Könyörög, hogy engedjék el. Mit csinál a pasi? Rá se hederít, az a tuti. Undorító a pasi, megérdemlik egymást a lánnyal. 

A Bahamákon eltöltött szexkúra után jön a harmadik gonosz, aki névtelen "jóakaró" üzeneteket küld a lánynak, amik persze hogy felkeltik a lány érdeklődését, hogy Wayne mégsem az a gáncs nélküli lovag, aminek hitte. Elkezd tépelődni, a férfi szereti-e. Ekkor kábé egy hónapja lehetnek együtt. ez már igazi, hosszútávú kapcsolat. Rendben, nincs leírva, pontosan mennyit is haladt eközben az idő, legyen akkor két hónap. Legyünk igazságosak, mi a férjemmel körülbelül egy hónap után beszéltük meg, hogy oké, akkor mi most szerelmesek vagyunk, de jó nekünk, de ellenben Larával és Wayne-nel, KOMMUNIKÁLTUNK. A könyvben alig akad párbeszéd. A szereplők nem csinálnak semmit a dugáson kívül. Komolyan semmi. Nem tudunk semmit, miért indokolt a kapcsolat, mi van a szereplőkben, amiket szeretni lehet? Nem az lenne az ilyen könyveknek a lényege, hogy kicsit mi is beleszeressünk a szereplőkbe, de legalábbis a pasiba? Úgy tűnik, Lara sem ismeri a férfit, mert elég néhány anonim levél és fotó, máris őrült tyúkként viselkedik, felforgatja a lakást, kutakodik, ismét feltöreti a laptopot, nyomozni kezd, és követi a pasit. Persze rossz következtetéseket von le, ordenáré stílusban vádaskodik, és jön a harmadik genyó: a nő a múltból, aki sosem kapta meg a férfi szívét. Lara beavatja, hogy feltörte a laptopját és a férfi meglépi az egyetlen értelmes dolgot, ami a könyvben van: elküldi a lányt a fenébe. Mert mit is csinált eddig: neten nyomozott utána, a teljes mellbedobással a közelébe férkőzött, álruhában leápolta, felforgatta a lakását, titkolózott előtte. Mindenkivel megeshet, e legjobb út a kerülőút.

Ezután a méltatlanul kirúgott lány persze vissza akarja kaparni magát, a barátai teszik alá a lovat, hogy a pasi volt a genyó, miért nem képes megbocsájtani. A való életben az ilyet pszichopatának hívják, legalább. 

Ami esetleg jó, hogy nem könnyen jön a kibékülés. Ugrunk három évet, a szende lányka átmegy terézanyuba, vagy andzselinadzsoliba, nézőpont kérdése, és afrikai gyerekkatonák, taposóaknás sérültek, AIDS-szes árvák vagy ki tudja, kiket akar misszionáriusként segíteni. Lara megint bajban, Wayne pedig a tőle megszokott szupergyorsasággal előkeríti. Persze békenagykövet, túsztárgyaló vagy mi a kutyafüle is, titokban. Felénk az ilyenre mondják, hogy minden volt már, csak akasztott ember nem.

Azt hinnénk, hogy kapunk egy filmekbe illő nagy jelenetet, a nagy egymásra találást, de nem. Átmennek csigába. Ezt a tempót én inkább a megerőszakolás után szorgalmaztam volna, nem itt. A vége halálosan unalmas, már vártam, hogy vége  legyen. Ez is a jó könyv ismérve: azt várjuk a végén, hogy csak még egy kicsi legyen, még ne érjen véget. Ha azon drukkolunk, érjünk már a végére, az valamit csak jelent.

Ami a történetben, a történetmesélésben és a szereplőkben nem tetszett:

Van a "mindent tudó" mesélő típusa, amikor a történet elbeszélője kívül helyezkedik a történeten, mindenkiről tud mindent és ez alapján mondja el a történetet. Ez idáig rendben. De azt honnan veszi bárki, hogyha az összes színen feltűnő szereplő fejébe belelátunk, akkor bármi izgalom marad a könyvben? Erről már írtam, elveszi a találgatás, várakozás örömét. Problémám volt azzal, hogyha valamit egy fejezet végén előrevetít, hogy ez lesz a későbbiekben, a következő oldalakon már rá is tér. Szeretjük szidni az olyan könyveket, ahol több nézőpontos, több vonalon futó cselekmény van, hogy az izgulós részeknél vált. Igen, csakhogy ez tartja fent a feszültséget.  Bajom volt a könyv nyelvezetével: a feleslegesen hosszú, barokkos, egész bekezdés hossznyi többszörös összetett mondatok a három szavas tőmondatokkal váltakoztak. Nem volt egységes a stílusa. Maga a fogalmazás is olyan hektikus volt helyenként, néha felesleges dolgok voltak részletezve, másokról semmi infó. Például azt alig mondja el, Lara hogy néz ki. Nincs nagy cicije, szétáll a haja. Milyen haj tud meredezni? Egy ember leírása nem csak abból áll, hogy három oldalanként megemlítik a hatalmas, őszinte, ártatlan és szenvedélyes mogyoróbarna szemét.

Nem tetszett a történet maga, a szereplők jellemtelenek. Az egész egy kifacsart apakomplexusra van felfűzve. Ez anti-szerelem: nincs bizalom, nincs kommunikáció, nincs érzelem, nincs valódi kapcsolat. Még a szereplők motivációja is erősen megkérdőjelezhető. Wayne állítólag gondoskodni akart a lányról, mégis, hiába tudta, hogy a lány anyja mennyire dög, odaadta neki a pénzt anélkül, hogy ellenőrizte volna. Persze még a pénz sem lett volna kötelessége, de akkor ne tetszelegjen a megmentő szerepében. Nem hiszem el azt sem, hogy egy 16 éves lány csak úgy eléldegél egyedül, sehol egy gyámügyis, az apanázsát intéző ügyvéd is hagyja csellengeni. Beloniak már előfutára volt Wayne-nek, igen, Lara az idősebb pasikra bukik. Mellesleg nehezen hiszem el, hogy akit 16 évesen kikötözgetnek, megdugnak, játékszerekkel szexualizálják, miközben fotózzák és lefestik, 22 évesen tényleg ennyire szűzies, érintetlen, és összességében mulya marad. Wayne-t 30 éve gyötri trauma, Larát megerőszakolják, mégis mindketten varázsütésre meggyógyulnak a sérüléseikből. Nem baj, ha nem teljesen valósághű egy könyv, de legalább ne legyen ennyire elrugaszkodott. Olvastam volna a sérülések feldolgozásáról, arról, hogy kezelte Lara az anyja árulását, de egy nagy büdös lóf... semmit kaptam. Ezt adta az egész könyv: semmit. Egyedül Ezra Lee és Karen lettek volna érdekesek, de ők alig kaptam valami kis szerepet. Ezra Lee fétisei kicsit túlzónak tűnnek, de mivel nem ilyen közegben forgok, akár el is hihetem, hogy bizonyos emberek leghőbb vágya, hogy karácsonyra latex kutyajelmezt kapjanak. 

Nem tetszett a könyv, az is korán lesz, ha soha többet nem kerül a kezembe. Nem csak azért, ahogy meg van írva, amiről szól, az sem tetszett. Egy ilyen diszfunkcionális, fejlődésre képtelen kapcsolatra ne mondják, hogy romantikus. A fenekelés nem extrém szex. A könyv nem ösztönzött az erotikus ösztönök megismerésére, minden volt, csak nem lebilincselő krimi. Persze tudjuk, hogy a fülszöveg a marketing helye. Olvastam persze rosszabbat is. Lehetne jó könyv, ha átment volna néhány kézen, néhány próbaolvasón, egy szerkesztőn. De nem lett az. Mellesleg ha valaki magyar létére könyvet ír, akár fel is vállalhatná, hogy magyar. Mások is megtették, és sok sikeres magyar író is van. 

Sajnáltam a könyvet, a nagy felhajtás, óriásplakátok és hirdetések alapján azt hittem, nagy durranás lesz, de mint sokszor, most is nagyobb volt a füstje, mint a lángja.