Elérkezett a pillanat, amikor eloszlott Mac körül a rózsaszín felhő, hogy átadja a helyét valami sokkal sötétebbnek. Mac egyre mélyebbre süllyedt a tündér trutyiban, őrlődik két titokzatoskodó férfi között, tudja, hogy mindenki ki akarja használni, de nem tudja, kinek merje engedni. A két világ közötti falak egyre vékonyabbak, egyre több szörnyeteg vegyül Dublin emberei közé és már senkiben nem lehet megbízni.
A sorozatoknál mindig félek, hogy túl sok az ismétlés benne, hogy na te agyatlan, elmesélem fél könyvön keresztül, mi történt eddig, mert úgyse tudod. Itt ezt elintézte Moning néhány tényleg tömör oldalban, aztán in medias res, Mac nyakig szarban, de legalábbis necces helyzetben van. Őszintén szólva a helyében biztos iszonyat hisztis lennék: mindenki dróton rángatja, vagy kihasználni, vagy megölni akarja, esetleg ezek keverékét, tetszőleges sorrendben. A sidhe-látók vezére Rowena csak a lándzsáját akarja, lehetőleg a rátűzött fejével, V'laine azt akarja, hogy keresse meg neki a Könyvet, hogy odaadhassa a királynőjének, aztán keféljenek vidáman, Barrons pedig nem mond semmit, továbbra is titokzatos és fölényes. Neki is kell Mac, kell neki, hogy segítsen megszerezni a könyvet. Mintha számítana neki a lány is, de akárhányszor csak sejtés szinten erre gondolhatnánk, tesz egy nagy hátraarcot vagy mond valami igazán "lélekmelengetően kedves" dolgot. Tanítja, de nem ad neki válaszokat, ellenben teljes engedelmességet vár. Bírom Barrons-t, de már a puttonyom is tele ezzel a sok titokkal. Nem tudni, kicsoda, micsoda, miért kell neki a könyv, megmenteni vagy leigázni akarja a világot? Sok kérdés, válasz nuku.
Halloween, vagyis Samhain éjszakája egyre közeleg, néhányan megóvni, néhányan ledönteni akarják a tündérbörtön falait. Nehéz válaszok nélkül, feltételezésekre hagyatkozva lavírozni a világvége árnyékában. Mac egyre inkább központi szerepet játszik ezekben a hatalmi játszmákban.
Ez a kötet tele van sötét várakozással és bizonytalanságban, még Mac fejébe se látunk bele sokszor tisztán, pedig ő a mesélő. Eddig amit ő tudott, tudtuk mi is, most előttünk, olvasók előtt is titkolózik kicsit. Persze ez nem baj, többet izgulhatunk.
A kötet vége igazi falatkaparós befejezés, az egyik legkegyetlenebb függővég, amihez szerencsém volt. Anyóslátogatás alkalmával fejeztem be a könyvet a buszon, és áldom az eszemet (és az új rokonsággal a kommunikáció majdnem teljes hiányát, hogy így folytatni tudtam), hogy magammal vittem a következő részt. Ha minden igaz, azt is elolvasom, és jöhet a befejező kötet. :) Nagyon örülök, hogy belefutottam a sorozatba, sokáig csak szemeztem vele.
A sorozatoknál mindig félek, hogy túl sok az ismétlés benne, hogy na te agyatlan, elmesélem fél könyvön keresztül, mi történt eddig, mert úgyse tudod. Itt ezt elintézte Moning néhány tényleg tömör oldalban, aztán in medias res, Mac nyakig szarban, de legalábbis necces helyzetben van. Őszintén szólva a helyében biztos iszonyat hisztis lennék: mindenki dróton rángatja, vagy kihasználni, vagy megölni akarja, esetleg ezek keverékét, tetszőleges sorrendben. A sidhe-látók vezére Rowena csak a lándzsáját akarja, lehetőleg a rátűzött fejével, V'laine azt akarja, hogy keresse meg neki a Könyvet, hogy odaadhassa a királynőjének, aztán keféljenek vidáman, Barrons pedig nem mond semmit, továbbra is titokzatos és fölényes. Neki is kell Mac, kell neki, hogy segítsen megszerezni a könyvet. Mintha számítana neki a lány is, de akárhányszor csak sejtés szinten erre gondolhatnánk, tesz egy nagy hátraarcot vagy mond valami igazán "lélekmelengetően kedves" dolgot. Tanítja, de nem ad neki válaszokat, ellenben teljes engedelmességet vár. Bírom Barrons-t, de már a puttonyom is tele ezzel a sok titokkal. Nem tudni, kicsoda, micsoda, miért kell neki a könyv, megmenteni vagy leigázni akarja a világot? Sok kérdés, válasz nuku.
Halloween, vagyis Samhain éjszakája egyre közeleg, néhányan megóvni, néhányan ledönteni akarják a tündérbörtön falait. Nehéz válaszok nélkül, feltételezésekre hagyatkozva lavírozni a világvége árnyékában. Mac egyre inkább központi szerepet játszik ezekben a hatalmi játszmákban.
Ez a kötet tele van sötét várakozással és bizonytalanságban, még Mac fejébe se látunk bele sokszor tisztán, pedig ő a mesélő. Eddig amit ő tudott, tudtuk mi is, most előttünk, olvasók előtt is titkolózik kicsit. Persze ez nem baj, többet izgulhatunk.
A kötet vége igazi falatkaparós befejezés, az egyik legkegyetlenebb függővég, amihez szerencsém volt. Anyóslátogatás alkalmával fejeztem be a könyvet a buszon, és áldom az eszemet (és az új rokonsággal a kommunikáció majdnem teljes hiányát, hogy így folytatni tudtam), hogy magammal vittem a következő részt. Ha minden igaz, azt is elolvasom, és jöhet a befejező kötet. :) Nagyon örülök, hogy belefutottam a sorozatba, sokáig csak szemeztem vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése