Már írtam többször, hogy elkapott a molyok tömegbetegsége, és kóros helyhiánnyal lépett fel, majd megemlítettem párszor, hogy készül egy nagy, hatalmas, giga-mega könyvespolcom. Úgy készült, mint a Luca széke. Szerencsére van egy remek házi asztalosom (férjet választani tudni kell!), de a munka mellett így is lassacskán készült.
A régi, költözéskor selejtezésből hozzánk vágott rusnyaságon 5 folyóméter polc volt. Az új polcrendszert 22 négyzetméternyi bútorlapból állította nekem össze a férjem. Így kis túlzással padlótól (az alja azért szekrény) a plafonig, faltól falig 29 méternyi gyönyörűséges polcom van.
Én naiv, amikor megjött a felvágott anyag, azt hittem, órák kérdése és össze lesz állítva, szép lesz, nekem meg más dolgom sem lesz, mint rendezgetni a könyveimet. Ahogy azt Móricka elképzeli. A régi szekrényeket el kellett vinni, a helyére állítani az összerakott szekrényeket. Ez rengeteg tologatással, irdatlan sok méricskéléssel, szögméréssel, vízmértékezéssel járt. A szekrény szögben volt, a padló és a fal véletlenül sem. Mindent rögzíteni kellett a falhoz, mert ugye a macska. Meg majd a gyerek.
Egészen elvesztettem a lelkesedésemet. Ott a rusnya régi bútor, kupacokban állnak a deszkák, és nem láttam, hol van bennük az én szépséges polcom. És főleg mikor rendeződik végre formába?
Hetekig nem volt annyi helyünk, hogy leülhessünk. A régi szekrény már nem volt meg, az új még nem.
Aztán baromi lassan elkezdtek a helyükre kerülni a dolgok, én meg naná, hogy nem tudtam kivárni, amíg minden a helyén lesz, máris kezdtem bepakolni. Persze ez azt jelentette, hogy minden csavarozásnál, igazításnál le kellett szednem az összeset. Legalább három hét volt, mire nagyjából vállalható volt a szobánk. Az egyik legmacerásabb dolog egyébként az akvárium átköltöztetése volt. Még kevés vízzel is szörnyen nehéz volt.
Már alakul a helyzet, körben művészi káosz :)
A polc része a helyén, avagy csendélet macskával.
Mandula kipróbálja a fiókot. Igen, belefér.
A végeredmény pedig ilyen lett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése