Először úgy másfél éve olvastam a könyvet, akkor költöztem össze az akkor még nem férjemmel, elég zizis időszak volt. Még bíztam abban, hogy a freeblog feltámad, így az értékelésemet addig tologattam, amíg csak annyira emlékeztem a könyvből, hogy hű, ez jó volt, és hasznos a pingpongütő a háznál. Aztán egyik nap arra jöttem be a munkahelyemre, hogy egész napos konferenciára küldenek. No nem figyelni, csak tölteléknek a sorok közé, hogy többnek mutasson a "tömeg" a fotókon. Noha a könyv a polcomon csücsül, másodszor is ebook-ban olvastam szegényt.
Azt hiszem ez volt az egyik első poszt-árnyalat könyv, amit olvastam. Itt még bíztam benne, hogy értékelhető, szórakoztató könyveket fognak kiadni, még nem "mamipornózták" le ezeket a könyveket, legalábbis akkor még nem hallottam ezt a kifejezést.
Heather tipikus hamupipőkés hős: gyönyörű, de félszeg, olyan nő, aki nem a végzet asszonya, de benne van a femme fatale lehetősége. Ezeket a történeteket nagyon szeretem, mert egyszerűen jó arról olvasni, hogy több van az emberben, mint amit hisz magáról. Meg kicsit azért is, mert mindig arra vágytam, hogy kicsit én is pillangó legyek, ne csak hernyó. Persze nem akarok béna kékharisnyának tűnni, aki belesüppedt a sajnálkozásba, és azzal ki is egyezek, hogy mondjuk káposztalepke lett belőlem. :) Heather nem igazán akar pillangóvá válni, csak egy normális kapcsolatot szeretne, hol nem kell félnie attól, hogy magára marad. Ahhoz képest rögtön az elején belebújik a kisördög, és gondolván, ha a jókislány mód nem jött be, a határozottság talán működik majd. Vagyis nem egy szende kislány, aki megvárja, amíg elcsábítják, megmentik, eltartják. Heather vagány, mai nő, de szerencsére egyáltalán nem emancipunci. Minden tekintetben egyenlő fél.
Tony jól sikerült karakter, de annyira azért nem éreztem közel magamhoz, ami furcsa, mert általában a férfi karaktereket kedvelem jobban. Menő üzletember, de nem cégtulajdonos, jómódú, de nem milliomos, okos, de nem zseni, szexi, de nem kiapadhatatlan energiájú szexgép. Prémiumkategóriás hím, de mégis hihető, hogy talán, esetleg létezhet ilyen is. Sehol egy gyerekkori elfojtott bántalmazás, molesztálás, semmi perverzió. Csak egy egyszerű, jól tálalt történet, hogyan ismerkedik meg és szeret egymásba két ember.
Noha van egy pici Rómeó és Júlia alapfelállás (cégfelvásárlás két oldala), a szereplők kompromisszumkészek, a megoldásra törekednek, nem a nagy drámai jelenetekre. Persze kiszámítható a történet, de legyünk őszinték, mindegyik az, mindnek sok dugás és örök szerelem a vége. Ha nem, majd a folytatásban.
A mellékszereplőket kevésbé kedveltem. Tony barátja keveset szerepelt, nem tett hozzá sokat a történethez, néha mellette, néha ellene volt. Tipikusan az a helyzet, amikor az egyik barát még nem tart a megállapodásnál és nem érti, miért jó a másiknak. Heather barátnője viszont szerintem rém kellemetlen perszóna. Szerencsére nem maradt kimondatlan a gyanúm, hogy azért undok, mert zavarja, hogy Heather-re is felfigyelnek már az emberek, nem akar másodhegedűs lenni. Öröm olvasni, amikor a nem kedvelt karaktert kiosztják, leszidják, talán meg is alázzák kicsit (itt ilyen nem volt, de azért szeretem az ilyen részeket). Becsületére legyen mondva, elszégyelli magát és a fejmosás után kedvesebb lesz.
A könyv másik előnye, hogy nem akar olyat sugallni, ami túlzás. Nagyjából egy hónapot ölel fel a könyv, a szereplők erős vonzódása erősödő érzelmekké változik, de noha mindketten bevallják maguknak az érzéseiket, nem kezdenek egyből szerelmi vallomásokat tenni, vagy örök, sírig tartó boldogságról álmodozni. Kimondják, hogy néhány hét után korai szerelemről beszélni, akkor is, ha úgy érzik. Pont ezekért a dolgokért tetszik a könyv: valóságosabb a többi erotomán vattacukornál. Két hét után nincs szeretlek, heti hétszer napi 10 menet nem játszik, a szereplők pedig nem kerülnek egyből kapcsolati függőségbe, nem fordulnak ki magukból. Egyszerűen csak jó könyv, ráadásul nem sorozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése