2015. január 5., hétfő

J.R. Ward: A király (Fekete Tőr Testvériség 12.)

Lassan egy hete ülök a könyv fölött, valahogy nehéz írnom róla. Olvasni is nehéz volt kicsit, igaz, a karácsonyi forgatagban bajosan talál az ember lánya egy szabad fél óránál több olvasásra fordítható időt. És mint tudjuk, a lustaság is hatalmas úr.
Nem is tudom, mióta vártam ezt a könyvet, mióta vártam, hogy feléledjen a testvériség, hogy újra igazi kalandokat és drámákat kapjak. Bármennyire is tetszett a könyv, erre még várnom kell.
Annak örültem, hogy Wrath és Beth újra előtérbe került, hiszen bár megvolt a saját könyvük, az annyira a történet eleje, annyi titok van még benne, hogy maga a világ bemutatása kicsit háttérbe is szorította őket. Most kaptak egy lehetőséget, hogy jobban megismerhessük őket, de valahogy még így sem lett a szívem csücske egyik sem. Ugyanazt a nótát fújták, mint az előző kötetek pillanatnyi megjelenéseiben. Wrath utál vaknak és királynak lenni és nem akar gyereket, Beth unatkozik és gyereket akar. Elbeszélnek egymás mellett. Tetszett, hogy bemutatják, a boldog befejezés után sem garantált a vattacukros csilivili élet, a nagy egymásra találás után is lehetnek még gubancok. Ez eddig nem kerülte el Zsadist és Bella, Vishous és Jane, John és Xhex kapcsolatát sem, és a királyi pár sem kivétel. Szerettem, hogy a pároknak megoldandó problémáik voltak a saját könyvük után.
Persze Wrath és Beth problémája, és úgy általában az őket érintő problémák mind megoldódnak, kicsit talán túl könnyen is, mintha azt mondta volna Ward, jó, betelt az oldalszám, unom kicsit, nem ugorhatnánk a következő kötetre?
Persze csak nyavalygok, mert igazából egyetlen hatalmas, orbitális, megbocsáthatatlan hiba van a könyvvel: eltűntek a testvérek. Nincsenek, semmi szerepet nem kapnak. Néha-néha megemlítik őket, kapnak 1-1 fél mondatot, de semmit nem tudunk meg róluk, merre halad az életük. Hiányoznak. Hiányzik Rhage hülye humora, Butch és V cívódása. Itt egy világ, tele szuper karakterekkel, akik a kispadról nézik az egészet. Ez nem jó. Ehelyett jött egy sor új szereplő, akiket nem tudok annyira megkedvelni, amennyire szeretném, mert úgy érzem, a régi kedvenceimtől veszik el a helyet.
Remélem a további kötetekben visszatérnek. Az újonnan behozott történetszálak érdekesek, és most először egy igazi ember is főszerepet fog kapni. Eddig persze megoldották a dolgot, Butch vámpír lett, Manny-t pedig Payne fénye tartja fiatalon, de Assail-nak nincs ilyen képessége, Sola pedig normál ember. Kedvelem a gazfickót, de csúnya dolog az amúgy szintén háttérbe szorult alantasokkal cimborálni, és kicsit Rhev hasonmásnak tűnik eddig. Jó lenne, ha pöttyet karakteresebb lenne.
Leszámítva azt, hogy a történetfolyam idővonala kicsit zavaros, ez igazán lenyűgöző és összetett világ. Ennél már csak akkor lenne jobb, ha nem hipphopp és rap lenne mindenki kedvence.
A könyvben a kedvenc jelenetem Wrath és Beth emberi esküvője volt. Lassiter bearanyoz minden oldalt, ahol csak feltűnik, és ennél a jelenetnél száz százalékig kitett magáért. Már nagyon kíváncsi lennék az ő történetére is, mert az eddig elejtett morzsácskák alapján a tragédiák őt sem kímélték.
A király sajnos nem a sorozat legerősebb kötete, de igazság szerint a második és harmadik részt szinte lehetetlen felülmúlni. Persze a frenetikus helyett a szuperrel beérni sem a világ vége.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Nem tudod lehet még kapni a király részt valahol könyv formában? Köszi: Eszti

    VálaszTörlés
  2. Helló!
    Sajnos nem tudok róla. Csináltam egy gyors keresést, de csak e-bookban találtam. Molyon is sokan keresik, úgy tűnik, elég kicsi példányszámban nyomta ki a kiadó, és mivel nagy kupit hagyott maga után, nem hiszem, hogy tudnának utángyártani. Talán antikváriumban lehet elvétve belőle, de szerintem aki a tizenkettedik kötetet megveszi egy sorozatból, az már nem válik meg tőle. A jó hír viszont, hogy az Alexandra csoport egyik kiadója folytatja a sorozat megjelentetését, az új kötetek már elő is jegyezhetőek, egész baráti áron.

    VálaszTörlés