Laurell K. Hamilton: Tigrisvadászat (Anita Blake 20.)

20 könyv, telis-tele vámpírokkal, alakváltókkal, boszorkányokkal és néha normális emberekkel. Hamilton hozta azt, amit kevesen, felépített egy világot, részletekbe menően, hihetően, egy olyan világot, amit látunk magunk előtt, ami szinte valóságos. Meggyőződésem, hogy az utóbbi néhány gyengébb könyv ellenére ott van a legjobb vámpírírók között. A vámpírjai és a mágikus teremtményei nem szörnyek, és nem simogatni való házikedvencek, hanem olyanok, mint bármelyik ember, aki hatalomhoz jut: van, aki jó marad, van aki gonosz lesz. Ahogy írja az egyik kötetben, a gáz azokkal van, akik se ilyenek, se olyanok, belőlük nem tudni, mi lesz.

Nagyon örülök, hogy a 20. Anita Blake könyv is kiadásra került, mert legyünk őszinték, hiába vállalnak be a kiadók hosszabb sorozatokat is, csak kevés viszi tényleg végig a történetet. Anita kalandjai is egyre ritkábban kerülnek a boltokba, de persze az is igaz, hogy lassacskán utolértük az eredeti megjelenést is. Körülbelül a 12. kötetig tudom, melyikben mi volt, utána, hála a lehetetlenül sok pasinak és túl sok szexjelenetnek, már csak nagy vonalakban emlékszem a történetre. Ebben benne van persze az is, hogy az első 7-8 könyvet többször kiolvastam, amíg a folytatásokra vártam.

Ebben a kötetben a gyilkosság, a nyomozás van  a középpontban, de persze ez sem ilyen egyszerű. Az előzményekben felébredt a Sötétség Anyja, a Drága Anyuci, minden vámpírok legerősebbje, de legalábbis a leggenyóbbika , aki olyan öreg, hogy már a teste is elenyészett. Lehet tippelni, kinek a hatalmára és formás popójára fáj a foga? Elengedi hát a fogdmegjeit, hogy legyilkolják az aranytigriseket, nehogy Anita, aki minden vérállatot a hívóállatává tud tenni, nagyobb hatalomra tegyen szert általuk. Ez a rész pici magyarázatra szorult volna, mert régen volt az előző rész, de olvasás közben azért előjöttek a dolgok. A ciki az, hogy Anitát és Edwardot nyüstöli a rendőrség, hogy kapja el a sorozatgyilkost, ők viszont nem mondhatják, hogy kik állnak a gyilkosságok mögött, mert a Harlekin neve titkos. Ezzel kapcsolatban imádtam Edward Harry Potter-es voldemortos beszólását.

Anita tehát versenyt fut az idővel, hogy megmentse a tigriseket, úgy általában a világot, és a saját bőrét, annál is inkább, mert a metafizikai kapocsnak hála, az összes szerelme vele halna. Ez a része nekem kicsit zavaros. 

Anita tagja a triumvirátusnak Jean-Claude-dal és Richarddal, és Nathaniellel és Daminennel is, az ő életerejük összekapcsolódott. De Anita beszerzett még legalább 5-6 hívóállatot, akik ha meghalnak, valószínűleg szintén magukkal viszik. Tegye fel a kezét, aki érti... A kapocshoz közte és Jean-Claude-hoz három vámpírjegy kellett, csak utána okozza az egyik halála a másikét is, szerintem a hívóállatság itt kevés lenne hozzá. Persze úgyse öli meg az író a főszereplőt.

A könyv lezárása nekem sántít, túl hirtelen oldódik meg minden, túl kidolgozatlan, befejezetlen. Az első néhány rész sokkal profibb lezárást kapott.

Ami jó hír, legalábbis nekem, hogy Jason hamarosan saját könyvet fog kapni, Hamilton facebook-ja szerint. Neki meg csak hihetünk.