Az egyetemen felvettem a Filmkultúra című szabadon választható kurzust, ahol leginkább számomra kicsit unalmas filmeket néztünk. Csupa komoly, művészies filmet, amiben aztán kerestük a művészi eszközöket, mivel mit akar a rendező érzékeltetni, A zene alátámasztja-e, vagy ellensúlyozza inkább a jelenetet, milyen a kameramozgás, a lassítás, gyorsítás, szuperközelik és társai. Az óráknak két pozitívuma volt: megtanultam kicsit más szemmel figelni filmnézés közben, és megismertem a Mechanikus narancs című filmet. Imádtam, azóta többször újranéztem. A 2015 nagy könyves kihívás betiltásra került könyvének választottam.
A történet a következő: valamikor, a behatárolhatatlan jövőben az élet sivár, az utcákon tombol az erőszak, miközben az állam mindent szabályoz(na). Mindenhol a pusztulás jelei vannak, mintha már nem lennének új dolgok. A fiatalok az utcákon. Alex a történet kezdetén tizenöt-tizenhat éves, egy erőszakos banda vezére. Nappal lóg az iskolából, otthon alszik, esténként a drúgjaival rabolnak, fosztogatnak és erőszakolnak. Unalomból leginkább. Alex kicsit más, mint a többiek, okosabb, de nincs semmilyen kitörési lehetősége, már kiskorától ki és besétál a javítókból. Noha a film a többi szereplőhöz képest még szimpatikusan ábrázolja, igazából nem jó karakter. Azért művel gonoszságokat, mert ezt választotta. Nem szépíti a dolgokat, csak letette a voksát. Ezt bevallja magának, és ez fontos momentum. Miután a barátai megunják a főnökösködését, és cserben hagyják, Alex börtönbe kerül. A szabadulási lehetőséget egy kísérleti program jelenti, ahol viselkedésmódosítással elérik, hogy ne tudjon erőszakot alkalmazni akkor se, ha minden porcikájával vágyik rá. Nem azért lesz jó, mert úgy dönt, hanem mert kényszerítik. Persze a természet előbb-utóbb utat tör magának.
A könyv egy sor etikai és társadalmi problémát boncolgat: nihilista öncélúan erőszakoskodó kamaszok, a fiatalok helyzetének kilátástalansága, szülői jelenlét és figyelem hiánya, emberkísérletek, a döntéshozatal lehetőségének elvétele, a szabad akarat semmibe vétele, a társadalomba való visszatérés, a korábbi elítéltek befogadása, a személyes bosszú, a kisemberek politikai felhasználása. Nagyon sokáig lehet rágódni a könyvön, és ugyanúgy könnyen túl is lehet lépni rajta, ki-ki vérmérséklete szerint. Az órán volt, akit egyáltalán nem érintette meg, szinte fel se fogta, úgy gondolta, csak egy történet erőszakos kamaszokról.
A film után azt hittem, nem lesz túl nehéz dolgom a könyvvel. Számítottam a különleges nyelvezetre, tudtam, hogy Alex szája be se fog állni. Mégis nagyon nehezen haladtam a könyvvel, sokkal nehezebben, mint vártam. Az orosz, szláv vagy ki tudja milyen szleng nagyon tömör volt nekem. Alex sokkal nagyobb seggfejnek tűnt a lapokon, mint a vásznon. Nagyon szerettem volna szeretni a könyvet, de valahogy nem sikerült annyira. Nagy kivétel, de most nekem a film tetszett jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése