A negyedik világháború után eltörlődött az emberek történelme, új országok születtek és a népességet kasztokba osztották és királyságot kiáltottak ki Amerika romjain. A trónörökösnek pedig egy valóságshow keretein belül választanak leendő királynét a nép egyszerű lányai közül.
A második kötetben a 35 lányból már csak hat maradt, America, a legszegényebb sorból származó lány még mindig versenyben. Maxon, a herceg állandóan türelméről és szerelméről biztosítja, de a lány vacilál: Maxon és a nem kívánt királynéság, vagy Aspen, a gyerekkori szerelme között.
A könyv alapötlete vicces, és szerintem kicsit bárgyú is, de szórakoztató volt. A második rész másból sem állt, csak a szerelmi háromszöges nyavalygásból. America mindig afelé hajlik, akivel éppen van. Ha Aspennel van, elfelejti, hogy a srác milyen nyersen, hirtelen, csak a lány érdekében ejtette, akkor ő a megtestesült állandóság, bizalom és biztonság. Maxon mellett a herceget érzi a nagy Ő-nek, noha megveti azért, mert más lányokkal is kedves a műsorban, amiért ő Egyes, nem kellett éheznie. Dróton rángatja a herceget, elvárja, hogy mindig mellette legyen, teljesítse a kívánságait, a többi lányt hagyja a fenébe és szépen várja meg, amíg döntést hoz. America nekem éretlen volt, és elég önző is. Kész vicc, hogy olyan miatt lesz mérges Maxonra, amit már tud, nem is titok (hogy a többi lánnyal is randizik), noha ő ugyanezt teszi, csak épp titokban. Ráadásul amit ő tesz, még felségárulás is. A végén persze, amikor úgy tűnik, elveszti a srácot, ráébred, hogy csakazértis kell neki a herceg. Két hiszti között kapunk néhány lázadást, udvari intrikát, és kiderül, hogy a király szociopata, a társadalmi rendszer pedig egy kétszáz éves puccs hozadéka. Nahát, meglepő.
A könyvet inkább a fiataloknak ajánlom, vagy azoknak, akik a történet olvasása közben, vagy utána nem akarják túl sokat törni a fejüket az olvasottakon. Erkölcsi tanulsága nincs a könyvnek, szimplán csak szórakoztat (már amennyire).
A második kötetben a 35 lányból már csak hat maradt, America, a legszegényebb sorból származó lány még mindig versenyben. Maxon, a herceg állandóan türelméről és szerelméről biztosítja, de a lány vacilál: Maxon és a nem kívánt királynéság, vagy Aspen, a gyerekkori szerelme között.
A könyv alapötlete vicces, és szerintem kicsit bárgyú is, de szórakoztató volt. A második rész másból sem állt, csak a szerelmi háromszöges nyavalygásból. America mindig afelé hajlik, akivel éppen van. Ha Aspennel van, elfelejti, hogy a srác milyen nyersen, hirtelen, csak a lány érdekében ejtette, akkor ő a megtestesült állandóság, bizalom és biztonság. Maxon mellett a herceget érzi a nagy Ő-nek, noha megveti azért, mert más lányokkal is kedves a műsorban, amiért ő Egyes, nem kellett éheznie. Dróton rángatja a herceget, elvárja, hogy mindig mellette legyen, teljesítse a kívánságait, a többi lányt hagyja a fenébe és szépen várja meg, amíg döntést hoz. America nekem éretlen volt, és elég önző is. Kész vicc, hogy olyan miatt lesz mérges Maxonra, amit már tud, nem is titok (hogy a többi lánnyal is randizik), noha ő ugyanezt teszi, csak épp titokban. Ráadásul amit ő tesz, még felségárulás is. A végén persze, amikor úgy tűnik, elveszti a srácot, ráébred, hogy csakazértis kell neki a herceg. Két hiszti között kapunk néhány lázadást, udvari intrikát, és kiderül, hogy a király szociopata, a társadalmi rendszer pedig egy kétszáz éves puccs hozadéka. Nahát, meglepő.
A könyvet inkább a fiataloknak ajánlom, vagy azoknak, akik a történet olvasása közben, vagy utána nem akarják túl sokat törni a fejüket az olvasottakon. Erkölcsi tanulsága nincs a könyvnek, szimplán csak szórakoztat (már amennyire).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése