Ez a történet jelentős volt az életemben. A könyyvet csak most olvastam először, viszont a belőle készült film volt az első horror, amit életemben láttam. Kábé 10-11 éves lehettem, és Pascow karaktere nagyon megijesztett, esténkénk, amikor a fürdőbe kellett mennem, mindig őt "láttam" a lépcsőfordulóban, vagy a kertre néző sötét ablakokon bekukucskálni. Kedvenc a mai napig.
Kíváncsi voltam, a film miben tér el a könyvtől. Szerencsére ugyanazt az élményt nyújtotta mindkettő, nem élveztem kevésbé a könyvet úgy, hogy tudtam mi ,lesz a vége, sőt, csak még inkább izgultam rajta.
Louis és Rachel Creed harmincas, középosztálybeli, kisgyerekes szülők egy álmos kisvárosba költöznek, ahol a kamiondübörgésen kívül minden csendes, soha nem történik semmi. Judd, a jólelkű szomszéd, és felesége, Norma, hamarosan afféle szülő és nagyszülő pótlékok lesznek a család életében. Louis a helyi főiskola orvosa lesz, de az első munkanapjainak egyikén a kezei közé kerül egy autóbalesetet szenvedett fiú, aki a kezei között hal meg. Aztán Victor Pascow visszatér, hogy figyelmeztesse, tartsa magát távol a temetőtől. Csakhogy Lous egyre többet gondol a halálra, furcsa, kicsit morbid dolgokra, bár nemigen hisz a természetfeletti jelenségekben. A halál tabutéma a családban, ha valaki kiejti a H-betűs szót, Rachel máris hisztirohamot kap. Aztán egy nap elcsapja a macskájukat egy kamion, Judd pedig elviszi Louis-t eltemetni. Miután a macska mogorván, sután és rém büdösen visszatér, egyre kevésbé tudja kiverni a dolgot a fejéből, és a halál is egyre közelebb ólálkodik. A történet nagy drámáját nem kell részleteznem, gondolom a filmet szinte mindenki látta már, egy időben a tévében is sokat adták.
Furcsa, hogy Louis elméje már jóval a tragédiák előtt kezd elborulni, ha őszinte akarok lenni, szerintem sosem volt teljesen tiszta, de mégis rémisztő, milyen hitelesen ábrázolja King, hogy milyen könnyen széthullik bármelyik mintacsalád, milyen könnyen megőrül bármelyik szülő. A könyv alapja a halálhoz való hozzáállás. Judd, aki kacérkodott a halál kijátszásával, mégis el tudja engedni a feleségét, a kislány, aki szentül hisz abban, hogy akit szeret nem hallhat meg, de ha mégis, visszakaphatja, csak mert szereti és akarja, Rachel, aki fóbiásan retteg a haláltól, mert bűntudata van a húga halála miatt (illetve amiatt, hogy akarta azt), és az orvos, aki tisztában van vele, hogy minden mulandó, mégse tudja elfogadni a veszteséget.
Nagyon jók a kis utalások, amik előrevetítik a történéseket, a macska halálát, a feltámasztósdit. Azt viszont sosem értettem, hogy egy felelős szülőnek miért nem az az első dolga, hogy KERÍTÉST ÉPÍTSEN, ha az ajtó előtt 5 méterre már kamionok száguldoznak? Persze akkor nem lett volna könyv sem, de legalább valaki megkérdezhette volna, említhették volna. Nehéz elhinni, hogy a legkézenfekvőbb megoldásra senki sem figyelt fel.
A könyv a feléig érdekes, bájos volt, onnantól kezdve viszont kicsit idegtépő, kicsit rémisztő. Az utolsó 70 oldal tömény frász és izgalom volt, éjjel kettő körül olvastam az ágyamban. A macska biztos megérezte, hogy itt most izgi van, mert egy különösen necces résznél a semmiből a fejemre ugrott. (Köszi cica, nem kaptam szívrohamot!) Szerintem megéri elolvasni a könyvet annak is, aki látta a filmet, én nagyon élveztem. Persze volt nem is kevés különbség, de annyira ugyanazt az érzést hozta, hogy elhiszem, a változtatás csak azért kellett, mert más üt a lapokon és a vásznon.
Furcsa, hogy Louis elméje már jóval a tragédiák előtt kezd elborulni, ha őszinte akarok lenni, szerintem sosem volt teljesen tiszta, de mégis rémisztő, milyen hitelesen ábrázolja King, hogy milyen könnyen széthullik bármelyik mintacsalád, milyen könnyen megőrül bármelyik szülő. A könyv alapja a halálhoz való hozzáállás. Judd, aki kacérkodott a halál kijátszásával, mégis el tudja engedni a feleségét, a kislány, aki szentül hisz abban, hogy akit szeret nem hallhat meg, de ha mégis, visszakaphatja, csak mert szereti és akarja, Rachel, aki fóbiásan retteg a haláltól, mert bűntudata van a húga halála miatt (illetve amiatt, hogy akarta azt), és az orvos, aki tisztában van vele, hogy minden mulandó, mégse tudja elfogadni a veszteséget.
Nagyon jók a kis utalások, amik előrevetítik a történéseket, a macska halálát, a feltámasztósdit. Azt viszont sosem értettem, hogy egy felelős szülőnek miért nem az az első dolga, hogy KERÍTÉST ÉPÍTSEN, ha az ajtó előtt 5 méterre már kamionok száguldoznak? Persze akkor nem lett volna könyv sem, de legalább valaki megkérdezhette volna, említhették volna. Nehéz elhinni, hogy a legkézenfekvőbb megoldásra senki sem figyelt fel.
A könyv a feléig érdekes, bájos volt, onnantól kezdve viszont kicsit idegtépő, kicsit rémisztő. Az utolsó 70 oldal tömény frász és izgalom volt, éjjel kettő körül olvastam az ágyamban. A macska biztos megérezte, hogy itt most izgi van, mert egy különösen necces résznél a semmiből a fejemre ugrott. (Köszi cica, nem kaptam szívrohamot!) Szerintem megéri elolvasni a könyvet annak is, aki látta a filmet, én nagyon élveztem. Persze volt nem is kevés különbség, de annyira ugyanazt az érzést hozta, hogy elhiszem, a változtatás csak azért kellett, mert más üt a lapokon és a vásznon.
Külön jó pont, hogy a Ramones a könyvben többször említésre kerül, és a film zenéjét is ők csinálták.
A dal magyar, Zorall változata a filmből készült klippel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése