Ez a sorozat volt az egyik legnagyobb pozitív csalódásom. Az első és a második kötet között két év szünet volt, míg a többi részt pár nap alatt elolvastam. Az első rész nagyon nem tetszett, de csak a felvázolt világkép miatt. Az önérzetes énemet nagyon piszkálta, hogy van két faj, ami közül az egyik az abszolút felsőbbrendű, a másik pedig mint egy agymosott, teljesen aláveti magát a másik védelmére. Nincs szabadságuk, saját akaratuk, jövőjük, jah, és szaporodni sem tudnak igazán. És legyenek hálásak, ha a mora férfiak hajlandóak egy kósza kufirccal teherbe ejteni őket, hogy aztán beadják egy intézetbe, hogy alárendelt testőröket neveljenek belőlük... Szóval gondoltam, hagyom a fenébe.
Aztán találtam Molyon egy Vámpírakadémiás kihívást , és a tesóm is ódákat zengett róla. Gyakorlatilag a második könyv máris kigyógyított az ellenszenvemből. A karakterek egyre szerethetőbbek lettek, főleg mert megmutatta, hogy ez a világrend nem tetszik mindenkinek. Vannak dhampyrok, akik renegátok lesznek és nem akarják másnak áldozni az életüket, vannak morák, akik nem akarnak csak úgy a fenekükön ülni és váni, hogy megmentődjenek. Így utólag nagyon örülök neki, hogy vártam az elolvasásával, mert legalább egymás után elolvashattam az összes részt, nem kellett várnom köztük. Ez főleg azért hasznos, mert az egyes részek között csak pár nap, néhány hét telik el, így sokkal könnyebb volt követni az eseményeket, pláne mivel egy hatalmas összeesküvés bontakozik ki a végére.
A szereplők egyre valóságosabbakká váltak, néhány más könyvhöz viszonyítva sokkal emberibbek, hihetőbbek voltak a reakciók. Például ahogy Rose a két férfi között gyötrődik, ahogy Adrian a végén kiakad. Nem áll félre lovagiasan és süllyed elegáns búskomorságba. Nem, ő igenis leordítja Rose haját. Teljesen jogosan, teszem hozzá. Az egyik legjobb dolog egyébként a jellemfejlődés megjelenítése volt a könyvben. Nem is volt olyan karakter, aki nem fejlődött volna. Rose az elején túl kemény és vadóc, a végére kicsit visszavesz, rájön, hogy nem kell mindig erősnek maradnia és bízhat másokban is. Lissa megtalálja az erejét, és nem csak a mágiáját, hanem a lelki erejét és a tartását is. Öröm volt olvasni, milyen magabiztos és erős csaj (királynő) lett belőle a végére. Dimitrij pedig, szegényre nagyon rájárt a rúd. Előbb azért szenved, mert nem tartja helyesnek Rose-zal lenni, aztán striga lesz, visszaváltozik, önjelölt mártír lesz, majd mégis győz a hősszerelmes. A végére mindenki jobb ember lesz. A legnagyobb változás talán Miánál és Christian-nél lesz, álnok ribiből és antiszoc rosszfiúból jó és odaadó barát. Az is tetszett, hogy nem teljes boldogan amíg meg nem... a vége. Maradtak függő helyzetek, megoldatlan problémák. Már eleve az, hogy egy épphogy 18 éves uralkodót koronáznak épp elég alapot ad a folytatásnak. Remélem a spinoff sorozat ezekre mind választ ad majd.
Közben filmet is csináltak belőle. Még nem láttam, kicsit tinivígjátékos, de azért az előzetes alapján élvezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése