Interjú Bleeding Bride-dal

Bleeding Bride egyre népszerűbb az olvasók körében. A Moly társadalom már ismerheti közvetlen, szókimondó egyéniségét, de akik nem tagjai a könyves közösségi oldalnak, talán megtudnak pár érdekességet a magyar kortárs irodalom legsötétebb csillagáról.

-Egy író feje minden bizonnyal tele van ötletekkel, regényvázlatokkal. Amikor elkezdesz egyen dolgozni, mi alapján választasz, hogy melyiket írd meg?

Nekikezdeni képes vagyok soknak. Kicsi vázlat, kicsi tervezés, fejben futnak az események. Aztán jön az, amelyik hirtelen magával is visz. Pont mint az olvasásnál. Van amikor egy tucat könyv van az éjjeliszekrényen, de egyik sem csúszik, aztán jön az, amelyiket egyszerre befalja az ember.

-A régi írások, ötletmorzsák felhasználásra kerülnek még, vagy egy-egy munkádat külön kezeled?

Az első kötetembe belecsempésztem néhány nagyon régi kis karcolatomat, csak azért, hogy ajándékozzam meg a múltbeli önmagam ezzel. Pisis koromtól az volt a legnagyobb álmom, hogy majd lesz nekem egy önálló kötetem és amikor ez a vágyam karnyújtásnyira került, úgy éreztem, hogy az a kölyök, aki mindig irkált megérdemel annyit, hogy valamit megmentek belőle, és nem dobok ki mindent belőle. Régi vázlataim is megvannak, van, ami több, mint 10 éve érlelődik, és mostanra érzem, hogy talán képes leszek az adott történetet úgy kivitelezni, mint ahogy azt érdemes lenne. 

-J.K.Rowling fejében a szereplői élete még évtizedekig folytatódik, a múltjuk összetettebb, A fejedben mennyivel kerekebb, komplexebb a történet, mint ami végül a papírra kerül? 

Ó, én is tudok bármelyikről mesélni, születésétől fogva. A legnagyobb baj ezzel csak az, hogy mivel az én fejemben léteznek, és minden előzményüket és utóéletüket ismerem, félő, hogy ami papírra kerül kerek-e. Mivel én csak a saját szempontomból tudom visszaolvasni, amit leírok, így nem tudom eldönteni, hogy nem-e maradnak olyan szükséges részletek, amik nélkül értelmetlenné válhat a történet. Persze, tisztában vagyok vele, hogy amíg az adott regény mellé nem csatolok egy teljes útmutató- kézikönyvet, addig az olvasó nem láthat bele a fejembe, ezért ezt a részét a tesztolvasókra kell bíznom. Majd ők eldöntik, hogy mi az ami nagyon hiányzik a kerek egészből. 

-Eddig két könyved jelent meg, mindkettő más műfajú. A jövőben elképzelhető, hogy tovább feszegeted a határaidat és kipróbálsz még más stílust is?

Bevallom, egyik kötetem sem abban a műfajban született, mint amit én igazán írni szeretnék. Az elsőről azt sem merem kijelenteni, hogy regény-e. Az ha darabjaira szedem nem más, mint történetbe foglalt dühöm a sz@r világ fele. A másodikban szintén megmaradt az a késztetésem, hogy görbe tükröt tarthassak az emberek elé, akkor is ha azt más szemszögből és más témákat körüljárva tettem meg. Valószínűleg a jövőben is folytatom ezt a szokásom, bármilyen műfajhoz nyúlnék is.

-A facebook oldaladon közzétett képek szerint a lányod nagyon szereti a könyveket. Mit gondolsz, a mai világban mit lehet tenni azért, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást? Elég a szülői példa, vagy vannak trükkjeid?

A lányom könyvek között nőtt fel, pici korában sem rongálta őket, mindent lerámolt kivéve a könyvespolcokat, szekrényeket nem. Másokat is leteremtett, ha szétnéztek a könyvek között. Olvasni azt még nem tud, már tanulgatjuk a betűket, alapvető szavakat leír, de még kicsi ahhoz, hogy saját maga élvezhesse a könyvek tartalmát, a képeken kívül. Szerintem él a "kicsi kutya a nagytól tanul" elv, és a gyerek nagyon sok mindent úgy vesz át a szülőtől, jót vagy rosszat, hogy észre sem vesszük. Innentől az én lányomnak "megpecsételődött a sorsa". Reméljük, hogy a rajongása később is megmarad. Viszont visszafele is érvényesnek gondolom. Szerintem azok a szülők, akik maguk sem értékelik a könyveket és nem olvasnak, azoknak nem prioritás a gyereket olvasásra szoktatni.

Szende, Bleeding Bride kislánya a Téboly kertjét "olvassa"

-A karakterek megformálásánál akaratlanul is példát vesz az ember a környezetéből. Van olyan szereplőd, akit szándékosan mintáztál valakiről?

Természetesen. Bár nem egy adott személyt próbáltam papírra vetíteni, inkább összegyúrtam a jellemvonásokat. Volt olyan is, akinek közöltem, hogy nekem lesz egy ilyen- és ilyen karakterem, és megkértem néhány szituációs kérdésre válaszoljon, hogy ő, aki adott esetben azonos szakmában dolgozik, és korban megegyezik a fantáziám szülöttjével, hogy reagálna adott helyzetekben.

-Mennyire okoz nyelvi nehézséget az írásban, hogy Székelyföldön élsz? Nehéz megtalálni az egyensúlyt a nyelvi ízesség és az érthetőség között?

Ez nekem kemény dió, mivel nagyon sok olyan kifejezést használunk mi itt nap, mint nap, ami ugyebár a magyarországi magyar szótárában nem létezik, de nekem fel sem tűnik a szövegben. Persze, a legextrémebbekre tudatosan figyelek, de van olyan, hogy magamtól rá sem jönnék, hogy a másik fajta magyar nem értheti. A második kötetnél ebben nagy segítségemre voltak az előolvasók, akik mind magyarországiak, és nekik ugye rögtön szembetűnt, hogy mit nem értenek. 

-Az életed fontos része a közösségi munka. Részt veszel valamilyen irodalmi projektben is?

Az irodalmi dolgokat inkább csak "maszekolom". Most szeretnék egy valami nagyon újat, egy rendhagyó színdarabot írni, ami valójában a következő regényem előszele lenne tartalmilag. De ez még nagyon kezdeti szinten van, még csak most kezdtem el formát adni neki és megbeszélni a részleteket az előadókkal, rendezővel. Nagyon szeretném ha megszületne, ha másért nem, hát önmagam szórakoztatására. 

-Nemrég elindítottad a Tini Irodalmi Kört. Milyen terveid vannak vele?

Talán ez a kérdés kötődhet a gyerekek olvasásra neveléséhez. Hiánypótló céllal indítottuk ezt a kis kört, hogy visszacsábítsuk a gimiseket a könyvek világába, emellett teret adni azoknak a diákoknak is, akik már a könyvek vagy akár a történetírás szerelmesei.

-Íróként volt mentorod, aki segített a kezdetekkor?

Legjobb indulattal sem tudnék mentorokat felsorakoztatni magam elé. Inspiráló emberek voltak, de azok is inkább a történet szempontjából lehetnek számomra lényegesek, maga az alkotás teljesen autodidakta mód zajlott, ez azért érződhet is. Valahogy el kellett kezdeni, aztán majd leszek jobb is, az ember folyamatosan tanul.

-A regény munkálatai közben mindent az ellenőrzésed alatt tartasz. A borítót készítő művészek elolvassák a regényedet, vagy csak instrukciókat adsz nekik, milyen témában, hangulatban gondolkozzanak?

Nagyon szerencsés vagyok, mert eddig két grafikus készített nekem borítót, de mindkét személy világmeglátása, művészete tükrözi az enyémet, annak ellenére, hogy ők más eszközökkel fejezik ezt ki. A fivérek borítóját Malice Bathory készítette, akinek 3 mondatot írtam előzetesen, hangulat, tartalomból és a jelenlegi borító és az első vázlat között annyi változott, hogy a sírkövekre került 2 pici kereszt. (ő egyébként mindmáig nem olvasta a regényt, mivel nem beszéli a magyar nyelvet). A téboly kertjén már a tetoválóművészem dolgozott, Ferenczi Zoltán, aki már lassan abból képes nekem panorámafestményt készíteni, ha csak "olyan izé, s olyan másik, tudod na" címszavakat kap tőlem. 

-Az első regényedről, a Fekete fivérekről sokan mondták, hogy már inkább líra, mint próza. Gondolkodtál azon, hogy írj egy kifejezetten verses művet?

Igen. Meg is próbáltam. De a végeredményt átnézve úgy döntöttem, hogy szánt szándékkal, tudatosan jobb ha nem gyalázom meg a műfajt. Jobb az mindenkinek.

-Mit gondolsz, mennyire lehet összeegyeztetni az olvasói igényeket azzal, amit legszívesebben kiadnál magadból. Kell kompromisszumot kötnöd?

Nem, nem szeretnék ilyen jellegű kompromisszumot kötni. Megrendelésre írtam már ezt, azt, különböző "felhasználásra", viszont a felnőtt meséimet önző mód megtartom magamnak. A regényeim azért születtek meg, mert élveztem minden percét az alkotói folyamatnak. Persze, ahogy befejeztem agyon görcsöltem a fejem, hogy te jó isten, ez vajon érthető-e, értelmes-e, fog-e bárkinek tetszeni. De írás közben megpróbálom ezeket a zord gondolatokat kizárni a fejemből. Ha az első regényemet vesszük figyelembe, szerintem az alá is támasztja azt, hogy mennyire nem előzte meg piackutatás vagy igény- és trend felmérés a születését. Sőt, bevallom, amit írok még azt sem tükrözi, amit én szeretek olvasni. Egyszer megpróbálkoztam olyat írni, mint amit én keresek sokszor egy adott könyvben, és nagyon nem lett kedvező az a próbálkozásom sem. (Valószínű, hogy az ilyen és ehhez hasonló kudarcra ítélt munkáim az oka annak, hogy évekig tart míg nyilvánosságra is merek hozni valamit)

Mini horror Bleeding Bride és kislánya szereplésével