Tommy Wieringa: Szép, fiatal feleségem

Múlt éjjel olvastam ezt a rövidke regényt. Talán ez a második holland könyv, amit olvastam. Amilyen pici a terjedelme (134 oldal), annyit lehet utána töprengeni rajta. Tipikusan az a történet, ami másként szól a különböző élethelyzetben élő, különböző tapasztalattal rendelkező olvasóhoz. Máshogy egy nőhöz, máshogy egy férfihoz.

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

Hosszú, hosszú idő óta először fordult elő, hogy hajnalig ébren tartott egy könyv. Szeretem azokat a könyveket, amik részben magukról a könyvekről, vagy az olvasás szeretetéről szólnak. Néhány tetszett, mint A királynő olvas, vagy az Egy könyvmoly regényes élete, mások, mint a Penumbra úr nonstop könyvesboltja, a Levendulaszoba vagy a Könyvesbolti szerelmek nem annyira. De ez jó volt.

Még élek!

 

Nem is emlékszem, mikor néztem rá utoljára a blogra. Mindig tologattam, hogy majd, most nincs kedvem, most dolgom van. Nem is olvastam az elmúlt hosszú időben olyat, ami igazán megmozgatott volna, talán a Mindenszentek trilógiát leszámítva, de az sem annyira, hogy visszanézzek ide. Molyon is zsibbadásba merültem. Éjjel viszont elkezdtem egy könyvet, ami úgy tűnik, végre kiránt a válságból. Addig is, elmesélem, mi minden történt velem az elmúlt időben.

Kresley Cole: Elfojtott üvöltés (Halhatatlanok alkonyat után 14.)

Túlzás nélkül mondhatom, hogy Kresley Cole sorozata az egyik kedvencem a paranormál-erotikus, vagy urban fantasy (kinek melyik címke tetszik jobban) történetek közül. Nem tetszett mindegyik része egyformán, de eddig minden kötete különleges volt, egyedi, köszönhetően a sok misztikus lénynek, amit ez a világ felsorakoztat. Ahogy az lenni szokott, az írónő most is alaposan meggyötörte a hőseit, mielőtt megkaphatták volna a boldog befejezésüket.

Shelfie - kukkold meg a polcom!

Már régóta szerettem volna egy posztot a könyvespolcomról, mert ugye ez a könyvmolyok egyik legfőbb kincse. A gyűjtemény, az állomány. Még régebben mutattam róla képet, de azóta jócskán megszaporodtak a könyveim, szerintem idén már be is telik a polc. Ahogy az lenni szokott, most sem sikerült begyűjtenem a kölcsönadott könyveimet. Mindig megfogadom, hogy többet nem adok kölcsön, mégis osztogatom a könyveimet. Reménytelenül rossz fotós vagyok, ha hiszitek, ha nem, a következő képek lettek a legjobbak. 

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viki időről-időre szembejött velem a neten, de nem követtem vagy olvastam a legendás tékasztoris időkben. Aztán ahogy manapság lenni szokott, kedves facebook ismerősöm megosztogatták a szösszeneteit, rákerestem, és eldöntöttem, hogy ez a csaj bejön nekem. Hosszú idő óta az ő könyve volt az első, amin sírva röhögtem a buszon, buszmegállóban, munkahelyi kajáldában, szóval az első, ami miatt újra megérte, hogy hülyének  néznek az embertársaim. Apropó, kellene a borítóra valami ezzel kapcsolatos figyelmeztetés.

Abigail Barnette: Első alkalom és Második esély

Nagyon régen nem írtam ide, már több, mint egy éve. Rengeteget olvastam ezalatt, és majdnem mindegyik után azt mondtam, majd most, de végül csak kinyitottam a következő könyvet, és hagytam a csudába az egészet. Pedig volt nem is egy olyan könyv, ami megérintett, felmérgesített, de ez, pontosabban a második része eléggé padlóra küldött. Feltépett bennem olyan dolgokat, amikről nem is nagyon beszéltem hosszú ideje. A második kötetből fogok spoilerezni, előre is bocsi!