Ha csak a történetet nézzük, lecsupaszítva, mai női szemmel nehéz szeretni, egyetérteni vele pedig majdhogynem lehetetlen. Igazából nem is tetszett, soha nem szerettem a történet alapját, valamiért mégis élveztem olvasni. Láttam sok filmfeldolgozását, jókat kacarásztam rajtuk, de azzal a biztos tudattal, hogy a.) na velem ilyet nem lehetne csinálni, b.) Kata biztos csak tettet, és a végén majd alaposan visszanyal a fagyi.
Ez a dráma tulajdonképpen színház a színházban. Egy unatkozó gazdag nemesember beöltözteti az útjába kerülő ájult részeget szép holmikba, és elhiteti vele, hogy hosszú kómából felébredő úr, aki sokáig szegénynek hitte magát. Szerencsétlen el is hiszi, hogy meg volt zavarogva, készséggel belehelyezkedik a szerepébe. A tréfa részeként vándorszínészek előadást tartanak neki, A makrancos hölgyet.
Baptista gazdag, gondolom özvegy, akinek két lánya van: az idősebbik, veszekedős Kata, és a szép Bianca, akiért több férfi is verseng. A lényeg a versengésen van: a lány kezét az kapja, aki többet ad érte, de a frigy csak akkor jöhet létre, ha Kata is elkelt már. Mivel Kata férjét meg kell venni, ezt a pénzt Biancán akarja behozni. Egész konkrétan megmondja a kérőknek, az viszi a lányt, aki a legtöbbet fizeti, de nem bemondásosan, kezest kell felmutatni. Az egyik kérő barátja éppen vagyonharácsolásban van, meglengeti az orra előtt a csalit.
Petruchio frissen örökölt, de szeretné vagyonkáját tovább gyarapítani: nem zavarja, ha ronda, öreg, patás az asszonykája, csak a bukszája tömött legyen. Az elnyomó férj, és szerintem a családon belüli erőszak iskolapéldáját mutatja: mások előtt szépen szól hozzá, egyébként kínozza: nem ad neki enni, nem engedi aludni, rongyokban járatja. Az asszonyt be kell idomítani, ahogy állatokkal szokás. Nem csodálom, hogy Kata makacs, haragos és durva: a fél város a húgának udvarol, az apja el akarja adni, a férjének csak a pénz miatt kell, és úgy általában semmibe veszik. Mégis lázadozik egy olyan korban, amikor a nők dolga a férjhez menés és gyerekszülés.
Aki ebben a történetben bármi romantikát lát, az hülye, vagy az őskorból maradt vissza. Ez a történet nem romantikus, nem szerelmes. Igazából, noha látszólag Kata megtörik, "megjavul" a történet végére, szerelemről nem esik szó. Petruchio nem mond semmit az érzelmeiről, csak dagonyázik a sikereiben, hogy mekkora férfi, amiért betörte az aráját. Kata sem szerelemről beszél, csak az asszonyi kötelességekről. Eközben kiderül, hogy a mindenki által áhított Bianca csak addig volt olyan kezes, ameddig el nem csípte a kiválasztott férfit. A könyv végén a magyarázatok szerint Kata igazi személyisége kedves, a makrancosság csak szerep volt, Bianca szelídsége álca, a végén kiderül, milyen házisárkány. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem ugrik a férje első füttyentésére. Egyetlen visszautasítás már rossz természetre utal. Kata viszont csak az alkalmat várta, hogy kibontakoztassa kedvességét. Ez az alkalom pedig a megaláztatás, éheztetés volt. Komolyan, milyen kapcsolatokat láttak az irodalomtörténészek?
Ha nem lenne a drámában annyi szerepcsere, álruha, sziporkázó párbeszéd, semmi vicces nem lenne ebben a történetben. Mert a történet nem vicces: mohó apa kiárusítja lányait, Kata egy érzéketlen férfihoz kerül, aki vagyontárgyként tekint rá, egy idomítani való állatnak tartja. Ez nem vicces. Csak a körítés és a mesélés módja humoros. Ahogy belegondolok, nem is értem, miért nem zubog az agyvizem és tör ki a gőz a füleimen.
A filmfeldolgozásokban sokfélét találni. Zefirelli a tőle megszokott alapossággal követi az eredetit, de ez a történet az alapja a 10 dolog, amit utálok benned című tinivígjátéknak. Van magyarított változat is, bőven lehet csemegézni.
1943. Buttykai Emmi, Hajmássy Miklós
1943. Karády Katalin, Jávor Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése