Mostanában csupa komoly, szomorú vagy éppen szenvedős könyvet olvastam. A Csábítások és csemegék úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér, és még csak nem is tudtam róla. Ezt a könyvet is Odília ajánlotta, ezer köszi, látom mégse utálsz annyira. :) Éjjel kezdtem el, hogy csak beleolvasok. Hajnali négykor erőszakkal kellett visszafognom magam, hogy a hangos röhögésem ne keltse fel a férjem. A visszafojtott röhögés meg kínosan röfögésnek hangzott, úgyhogy nem lettem beljebb a dologgal.
Claire zizis családban nőtt fel, de a főiskolán végre szeretné kiélni magát. Csakhogy van, amikor a fagyi visszanyal, és a szüzessége elvesztéséért cserébe kapott egy kisfiút. Öt évvel később a legváratlanabb időben találkozik Carterrel, akit annak idején nem sikerült megtalálnia. Piszok mázlija van, hogy a pasi nem csak helyes és kedves, de igazán jó ember, és nem is annyira titkoltan az óta az éjszaka óta vágyakozik a lány után. Szerencsére a gyereket is hamar megszereti, és minden vágya, hogy egy család legyenek. Ilyen egyszerű: hogyan találja meg az egyedülálló anyuka a boldogságot a spermadonorja oldalán.
Ami mégis különlegessé teszi a könyvet, az többek között az, hogy nem fúj a szereplők köré rózsaszín szappanbuborékot. Claire sosem akart gyereket, és bár imádja a mocskos szájú, kicsit perverz fiát, a falnak megy tőle, és néha a háta közepére se kívánja. Nem neheztel rá, amiért keresztbe húzta a számításait, amiért ott kellett hagynia a sulit, de keményen megdolgozott kettejük kapcsolatáért. Nem izgulja magát halálra a gyereknevelési kérdéseken, de igyekszik a tőle telhető legtöbbet nyújtani.
Craig nem milliomos, nem gazdag, senki nem olvad tőle a gatyájába. Csak egy egyszerű melós srác, aki kedves, aranyos, kicsit szexmániás, a leghülyébb pillanatokban csúszik ki a száján a legnagyobb ostobaság, ha zavarban van. Kötelességtudó, de nem fél beismerni, hogy a gatyájába csinált amikor rájött, hogy van egy készen kapott családja.
A mellékszereplők kicsit hasonlítanak egymásra, abban a tekintetben, hogy mindenki elég hibbant, életük központi része a szex (bebizonyítva, hogy monogám párkapcsolatban is lehet izgalmas dolgokat művelni). Liz jó barátnő, mindig mellette van, de nem fél cikizni, ugratni, szívatni is kicsit. A kedvencem Drew volt, Carter szexmániás macsó haverja az ostoba szex-poén feliratos pólóival. Nagy gyerek, kicsit infantilis, de jókat vidultam rajta.
Claire és Carter kisfia valami eszméletlen karakter. Mocskos a szája, a legkínosabb pillanatokban érdeklődik a nemi szervek iránt vagy kezd úgy káromkodni, mint egy kocsit. Kész harcba szállni az anyukájáért, ami rém aranyos. Kicsit fárasztó, kicsit eltúlzott a viselkedése, de azért felismerem benne a három és fél éves unokahúgomat, aki büdös lábakról, kakiról és cicikről szeret beszélni. Az enyémet mindig szeretné kicsomagolni, hogy megnézhesse. A családi vacsorák közepén.
Imádtam a könyv stílusát. Ha kicsit karót nyeltebb lennék, az könyvet domesztoszba kellett volna áztatnom, de szerencsére karó sincs a sejhajomban és humorom is van valamennyi, kifejezetten élveztem. Sokkal hihetőbb, ha káromkodunk egy kiadósat, amikor belerúgunk az asztalba, mintha azt mondanánk, a csudába. A szereplők minden huszonévesek, isznak, buliznak, evickélnek az életben, szexelnek, és még többet beszélnek róla, és nem vigyáznak a nyelvükre sem. Csaponganak, hablatyolnak, káromkodnak. Minden oldalra jutott valami sírva röhögős poén, voltak olyan mondatok, amiket csak sokadik nekifutásra tudtam elolvasni, mert a nevetéstől a könnyem is kicsordult. Szerencse, hogy ennél a résznél már egyedül voltam itthon. A könyv sikeresen egyensúlyoz a romantika és a humor között, nem nyálas, nem csöpög, de nem gagyi. Vannak benne parádés szóvirágok, jellem- és helyzetkomikumok. Ezt a könyvet tényleg jó szívvel ajánlom mindenkinek, a bátrabb pasiknak is (felolvastam belőle a férjemnek, ő is szakadt a nevetéstől).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése