Amikor még nem volt gyerekem (de nagyon vágytam rá), ki lehetett kergetni a világból azzal, hogy te ezt nem tudhatod, neked nincs gyereked, neked nem lehet véleményed. Úgy tetszett, az anyaság olyan elit klub, amihez sose tartozhatok igazán. Amíg nincs gyerek, azért, most, hogy van, azért, mert még csak négy hónapos, honnan tudhatnám, milyen nehéz az ovis-iskolás-kamasz stb. gyerekkel, és hogy versenyezhetnék az anyám korosztályának harmincvalahány éves bezzegezésre fakult emlékeivel. Az anyaság sokaknak verseny, csak épp az változik, miben licitálnak egymásra, ki a jobb anya, vagy kinek nagyobb szívás az élete a gyerekvállalás miatt. Ősanyák vs. mártíranyák. Így már a könyv címe megragadta a figyelmemet és megvettem a húgomnak karácsonyra, aki kicsit bennfentesebb a klubban, mert van négy hónap előnye, ráadásul ikrei vannak.
Azt leszögezném, ezt a könyvet tilos lenne olyannak olvasnia, akinek nincs gyereke, és még bizonytalan abban, akar-e. Ők valószínűleg összevarrják a micsodájukat, erényövet húznak és egy lakatlan szigeten lévő zárdába vonulnak. Egy jelenet se volt, ami kicsit is vonzóvá tenné a gyerekeket.
Gemma elvált, egyedül neveli a pszichopata, de legalábbis neveletlen gyerekeit. Állandó késésben van, nagyon gyakran elfelejt a gyerekeiért menni az iskolába, és úgy tűnik, a gyerekekkel való kapcsolata kimerül a kiabálásban. Nekem neveletlennek és elhanyagoltnak tűntek a srácai. Nem volt egy olyan rész sem, amikor minőségi időt töltött volna a gyerekekkel, a nevelés rész egy az egyben kimaradt a könyvből. Kimaradtak a meghitt részek, amikor a gyerek átöleli vagy megpuszilja Gemmát, vagy ahogy túlcsorduló szeretettel nézi este az alvó gyerekeket. Talán a romantikus-vattacukros érzések nem illettek a vitriolos, humoros hangulathoz, de nekem hiányoztak. Egy alkalommal meg is jegyzik, hogy belebolondulnának, ha a gyerekekkel olvasni vagy tanulni kellene. Sam egész nap számítógépezik vagy a nemi szervének szőrösödési folyamatairól tudósít. Ava verekszik, női nemi szervekről énekel dalokat, és előszeretettel égeti le az anyját azzal, hogy az iskolában elmeséli és rajzokkal szemlélteti, mennyire elhanyagolt, szőrös, rengőhasú és csüngő mellű az anyukája. A tanárbácsi szerint persze a gyerekek csak kíváncsiak és nagy az önbizalmuk.
Becky vele szemben bombaformában van, a gyerekei egész jólneveltnek tűnnek (igaz az egyik csak egy éves). De unja magát otthon, a férje vagy dolgozik, vagy kerékpárversenyen van, arra edz vagy bütyköli a biciklijét. Gyakorlatilag társas magányban él, szeretne visszakapni kicsit a gyerekek előtti karrierjéből, hogy felnőtt emberként értékeljék, ne csak Rosie anyukája legyen.
Egyébként egész érdekes, hogy a gyerek után sokszor már csak az XY gyerek anyukájaként emlegetik az embert, mintha már nem is lenne saját neve. A könyvben a legtöbb anyuka is csak a gyereke által van megnevezve. A védőnő és a gyerekorvos is úgy üdvözöl, hogy a Matilda anyukája. Ami alapvetően nem baj, mert szeretek Matilda anyukája lenni, de nagyon szeretek Ági is lenni (pont ezért is tartottam meg a saját nevem az esküvő után).
Becky és Gemma, miután szomszédok lesznek és a gyerekeik is egy (puccos) suliba járnak, szövetséget kötnek: Gemmának pasit, Beckynek állást szereznek és együtt néznek szembe az iskola rettegett szuperanyáival. Ők azok, akiknek az átokfajzat gyerekei nem rosszak, csak elevenek, természetesen mindenből várakozáson felül teljesítenek, és ha nem, az a tanár hibája, akik úgy öltöznek, mintha a sztripperklubból kiugrottak volna cigiszünetre és minden kicsit is jóképű pasival flörtölnek. Mint a Modern család Gloriájának kicsinyes és gonosz változata.
Megesik olykor, hogy trash reality-t nézek, láttam néhány részt A világ legrosszabb gyerekeiből, tinimamisat, feleségcserés műsort, tudom, hogy a fiatalok körében az iszákosság életforma. Gemma és Becky állandóan isznak, piát visznek az iskolai sportnapra. Nem is csak ők: a munkahelyi kollégák, a tanárok, mindenki iszik, az ivásra gondol, vagy arra, hogy a másik iszik, mert józanul nem lehet elviselni a gyerekeket és az életet se úgy általában. Nekem nagyon visszatetsző, hogy az anyukák csak spiccesen képesek a gyerekeik közelében lenni. Ellenben indokolatlanul sokszor keseregtek azon, hogy a szülés tönkretette a testüket, milyen testnedvek távoztak belőlük szülés közben és utána, hogy sokszorosan hat rájuk a gravitáció és mindenük megereszkedett. Miután 370 oldalon keresztül keseregnek, káromkodnak és isznak, az utolsó oldalakon azért arra jut Gemma, hogy mégis csak így boldog az élete a neveletlen gyerekeivel. Aha, hiszi a piszi. Voltak a könyvnek jó pillanatai, és merem remélni, hogy alaposan kiszínezte a problémákat, de kicsit azt érzem, hogy valahol félrecsúszott a könyv üzenete.
 |
| Tilda majdnem 4 hónaposan, még nem tett alkoholistává |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése