Kristin M. Furrier: Az üveggyémánt átka

 

Ezer és egy éve nem járt nálam molyos utazókönyv, már el is felejtettem, milyen jó buli. Utoljára talán A fény erejét olvastam így. Viszonylag ritkán olvasok magyar szerzőtől. Nem tudom, hogy talán attól félek, hogy olyan magyarosan depresszív lesz (sicc, sztereotípia!), vagy attól, hogy az amerikai álomszerű könyveket majmolja (nekem ilyen volt a Nyolc éjszaka). Szerencsére erre a könyvre egyik sem igaz, kifejezetten élveztem a történetet.

A könyv középpontjában egy kamasz ikerpár, Ákos és Héda áll. Rá kellett keresnem, mert soha nem hallottam ezt a nevet: skandináv eredetű, a Hedvig egy változata és háborút jelent. Szeretem az ikres sztorikat, különösen, mióta megszülettek az unokaöcséim. Ákos és Héda tipikus testvérek: egész jó gyerekek, jóban vannak, de néha olyan jó piszkálni a másikat, húzni kicsit az agyát. Egy ilyen civakodás aktivált egy több száz éves átkot, és hopp, az üveggömb-üveggyémánt belsejében találják magukat egy szellem társaságában. Három feladványt kell három napon belül megoldaniuk, vagy örökre a gömb foglyai maradnak. Három segítséget vehetnek igénybe. Milyen népmesés.

Ez az alap egészen horrorisztikus is lehetne, és végig az járt a fejemben, hogy ebből milyen klassz film vagy animáció készülhetne, de mivel gyerekkönyv, nem volt túl ijesztő, inkább csak picit borzongatós. Ahogy elérnek az üveg széléig, vagy kinéznek az ablakon, de csak a semmit látják, a rozoga, recsegős ház, a vastagon megülő por és pókhálók nagyon jó hangulatot adnak a történetnek.

A próbák könnyebbek, vagy legalábbis másmilyenek voltak, mint amire számítottam. Azt hittem, a megoldásukhoz a testvéreknek össze kell fogniuk, egyedül nem boldogulnak. Ehelyett minden próbánál bepánikolt valamelyikük és kérték a segítséget, Anja, a kísértet pedig furfangosan rávezette őket a megoldásra. Vártam volna, hogy Ákos és Héda kapcsolatának lesz egy íve: civakodó tesók, összeveszés a bajban, majd a katartikus kibékülés és csapatmunka, de ez nem egészen így volt. Persze nagy valószínűséggel a tizenhét évesek épp nem abban a korban vannak, amikor így kitárják az érzéseiket, és a végén az a suta ölelés sokkal valóságosabb. Az a jelenet a könyv elején, amikor veszekednek és a lány próbálja visszaszerezni a holmiját, amit a srác szemtelenül a magasba tart, annyira jellemző, nincs az a tesó, aki ne szívatta volna így a testvérét.

Tilda az unokatestvéreivel. Csongor teli szájjal kacag, Doma "szépennéz"
4 hónap köztük a különbség, azt hiszem, a húgommal felköthetjük a gatyánkat.

Nekem talán jobban tetszett volna, ha Anja és az üveggyémánt története kicsit később, vagy lassabban derül ki, de ahhoz túl rövid volt a könyv. Elbírt volna még 100 oldalt, akkor a próbák is jobban ki lehettek volna fejtve

Külön jó pont a könyvek szerepe. A gyerekek szobájában könyvespolcok, könyvkupacok, a harmadik testvér könyvtárba ment. 

Néhány picit bosszantó szóismétlésen kívül igazából nem is tudnék rosszat mondani a könyvről. A borító szép, az illusztrációk lehettek volna picit élesebbek (mintha egy fénymásolat fénymásolata lett volna), de gondolom az nagyon megdobta volna a kiadás költségeit. Noha a szereplők 17 évesek, szerintem a történet inkább picit fiatalabbaknak való, 12-14 évesen biztos nagyon szerettem volna.