2020. szeptember 11., péntek

Új ház, új könyvespolc

A közel egy éves házalakítás lassacskán a végéhez közeledik. Nagyon lassacskán, mert még vissza van az egész tetőtér beépítés. Nem sietünk, a baba egy darabig meglesz a hálószobánkban is. Viszont egyre nehezebben viseltem, hogy a lakás fele a könyvekkel teli dobozokkal van tele. Egyébkét is, néha kinyitottam őket, és sírni tudtam volna: némelyik meghullámosodott a párától, a kötetek a pakolás közben összecsúsztak és meggyűrődtek. Amit nem én pakoltam össze, azok még csúnyább állapotban voltak, találtam olyan egymásra rakott dobozt, ami le se volt zárva, képzelhetitek, micsoda por volt bennük. Többet soha senki nem nyúlhat hozzájuk, az is biztos. Ahogy elkezdtük bebútorozni a házat, előre vettük a könyvespolcot, ami így előbb lett készen, mint a konyhabútor, ami most is csak félkész.

2020. július 12., vasárnap

Tommy Wieringa: Szép, fiatal feleségem

Múlt éjjel olvastam ezt a rövidke regényt. Talán ez a második holland könyv, amit olvastam. Amilyen pici a terjedelme (134 oldal), annyit lehet utána töprengeni rajta. Tipikusan az a történet, ami másként szól a különböző élethelyzetben élő, különböző tapasztalattal rendelkező olvasóhoz. Máshogy egy nőhöz, máshogy egy férfihoz.

2020. június 23., kedd

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

Hosszú, hosszú idő óta először fordult elő, hogy hajnalig ébren tartott egy könyv. Szeretem azokat a könyveket, amik részben magukról a könyvekről, vagy az olvasás szeretetéről szólnak. Néhány tetszett, mint A királynő olvas, vagy az Egy könyvmoly regényes élete, mások, mint a Penumbra úr nonstop könyvesboltja, a Levendulaszoba vagy a Könyvesbolti szerelmek nem annyira. De ez jó volt.

2020. június 18., csütörtök

Még élek!


 
Nem is emlékszem, mikor néztem rá utoljára a blogra. Mindig tologattam, hogy majd, most nincs kedvem, most dolgom van. Nem is olvastam az elmúlt hosszú időben olyat, ami igazán megmozgatott volna, talán a Mindenszentek trilógiát leszámítva, de az sem annyira, hogy visszanézzek ide. Molyon is zsibbadásba merültem. Éjjel viszont elkezdtem egy könyvet, ami úgy tűnik, végre kiránt a válságból. Addig is, elmesélem, mi minden történt velem az elmúlt időben.

2018. április 15., vasárnap

Kresley Cole: Elfojtott üvöltés (Halhatatlanok alkonyat után 14.)

Túlzás nélkül mondhatom, hogy Kresley Cole sorozata az egyik kedvencem a paranormál-erotikus, vagy urban fantasy (kinek melyik címke tetszik jobban) történetek közül. Nem tetszett mindegyik része egyformán, de eddig minden kötete különleges volt, egyedi, köszönhetően a sok misztikus lénynek, amit ez a világ felsorakoztat. Ahogy az lenni szokott, az írónő most is alaposan meggyötörte a hőseit, mielőtt megkaphatták volna a boldog befejezésüket.

2018. április 4., szerda

Shelfie - kukkold meg a polcom!

Már régóta szerettem volna egy posztot a könyvespolcomról, mert ugye ez a könyvmolyok egyik legfőbb kincse. A gyűjtemény, az állomány. Még régebben mutattam róla képet, de azóta jócskán megszaporodtak a könyveim, szerintem idén már be is telik a polc. Ahogy az lenni szokott, most sem sikerült begyűjtenem a kölcsönadott könyveimet. Mindig megfogadom, hogy többet nem adok kölcsön, mégis osztogatom a könyveimet. Reménytelenül rossz fotós vagyok, ha hiszitek, ha nem, a következő képek lettek a legjobbak. 

2018. február 22., csütörtök

Bihari Viktória: Tékasztorik és egyéb vikuságok

Bihari Viki időről-időre szembejött velem a neten, de nem követtem vagy olvastam a legendás tékasztoris időkben. Aztán ahogy manapság lenni szokott, kedves facebook ismerősöm megosztogatták a szösszeneteit, rákerestem, és eldöntöttem, hogy ez a csaj bejön nekem. Hosszú idő óta az ő könyve volt az első, amin sírva röhögtem a buszon, buszmegállóban, munkahelyi kajáldában, szóval az első, ami miatt újra megérte, hogy hülyének  néznek az embertársaim. Apropó, kellene a borítóra valami ezzel kapcsolatos figyelmeztetés.