Ez is olyan könyv, amiről rengeteg jót hallottam, és nekem kicsit kevésbé tetszett, de legalább a témáját leszámítva nem lehetett átlagosnak mondani. A hasonló könyvek alapreceptje, hogy vegyünk egy milliárdos-csilliárdos szexistent, aki rém elfoglalt ugyan, de a nap 24 órájában képes dugni, a lány fiatal, naiv, vagy szűz, vagy igazi jó útra tért ribi, de kicsit mindenképp kelleti magát. Összejönnek, a lány vágyakozik, a pasi irányít és birtokol, mindezt persze nagyon felsőbbrendűen. Kicsi kavarás, mindenki rájön, hogy szereti a másikat, összeborulás, békülő szex, pici bonyodalom, hogy legyen folytatás.
Nos, itt picit más a környezet. Mick gazdag ugyan, élsportoló, akit kötnek az edzések, a sajtósa nyomulása, az edzések, a mérkőzések, a diétája, az edzések... Mindemellett okos, gondol a sportkarrier utáni életre, befektetései vannak, jótékonykodik, és halálosan unja a csillogást.
Tara harmincas, egyedülálló nő, friss, felfutó vállalkozással, sok ambícióval, és a kamaszkori hülyeségnek hála, egy tizenöt éves gyerekkel. Alkalmi kapcsolatba bonyolódnak, de csak a nő hagyná annyiban a dolgot, a pasi úgy lohol a nyomában, mint egy hűséges kiskutya. Ez így izgalmas és picit újszerű is volt, de mint sok más könyvnél, a női szereplő itt is kiborított.
Tara alkoholista szülők elhanyagolt, de nagyon okos gyereke, aki az otthoni perpatvar elől az éjszaka kimaradozó baráti társaság ölelő karjaiban, az alkoholban és a fűben keres vigaszt, egészen addig, amíg 15 évesen fel nem csinálják. Ekkor úgy dönt, hogy éretten viselkedik, és hirtelen eszébe jut, hogy a gyámügy arra való, hogy segítsen a bajbajutott gyerekeken. Nem egészen értem, ha annyira tarthatatlan volt a helyzet, azt egyrészt miért nem vette észre senki, és ha a lány annyira okos volt, miért csak akkor kért segítséget, amikor nyakig merült a Gangeszben? No mindegy, összeszedte magát, megtartotta a gyereket (nem tudom, milyen az amcsi gyámügy, de tényleg megtarthatja egy egyedülálló kiskorú a gyerekét?), tanulni kezdett, fősulira ment, vállalkozást indított... a megesett kamaszlányok igazi sikertörténetét produkálta, természetesen teljes cölibátusban. Ami zavart benne, és amit a fia is a szemére vetett, hogy a gyereket pajzsként használta a számára kellemetlen helyzetekben, de szerencsére fejlődőképes személyiséget írt neki az írónő, noha a sok bizalmatlankodással néha az őrületbe kergetett. Aztán kiderül persze, hogy Mick sem tökéletes, bármennyire is annak látszik, így a könyv picit tanmese jellegű, hogy látod-látod, ha nem adod meg magad a démonaidnak, és erős leszel, felülkerekedsz a hibáidon, még egy ilyen szexistent is kifoghatsz a zavarosból. Na jó, nem, de azért van nem kevés erkölcsi tanulság a könyvben: 1, ne szexelj kiskamaszként betépve 2, ne hagyd, hogy más szabja meg, kivel randizhatsz 3, ne hagyd magad lerázni (de csak csínján, ha nem vagy szuperdögös, az zaklatásnak számít) 4, merj kockázatot vállalni.
A legkiborítóbb nekem a szex közbeni csevej volt. Oké, ha valaki beszédes, sikítós, kalimpálós típus, de nekem ez már sok volt. Arról nem is beszélve, ha élőben hallanám, hogy "Telespriccelem a puncid, megy a fél liter geci!" szavakat, visítva röhögnék, ez már túl pornós, bár olvastam, hogy a fordítás hibája.
A mellékszereplők szépen kidolgozottak, Mick ügynöke pont annyira törtető seggfej, hogy utáljuk, de amikor hoppon marad, kicsit sajnálni is tudjuk. Nathan néha túl kamasz volt, néha nagyon utáltam, de végül is pont ezért hiteles volt tizenévesnek.
A könyv nem a műfaj csúcsa, de azért jó szórakozás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése