2014. január 6., hétfő

Karen Erickson: Játék a házassággal

Nohát, az idei elsőm. Előre látom, hogy nem ez lesz az év kedvenc olvasmánya, de szerencsére nem is lőttem túl nagy bakot. Ez afféle könnyed, délutáni olvasmány.
A történet nagyvonalakban: Sheridan festő, aki lelkes, tehetséges, de kissé le van égve, sokat küszködik, hogy megtarthassa a nagymamájától örökölt menő galériát és műtermet. Egy gasztro bemutatón találkozik Jareddel, aki a közeli amerikaifoci (vagy rögbi, nem tudom a különbséget) sztárhátvédje. Flörtölgetnek, eltöltenek egy nagyon-nagyon forró éjszakát, és a lány azt hiszi, ennyi volt. Másnap megjelenik nála a férfi és a sajtófőnöke, és felajánlják, hogy egy évig legyen a felesége, hogy helyretegye a megtépázott renoméját, cserébe segítenek felfuttatni a galériát. Belemegy, egymásbazúgnak, borul a bili, összevesznek, kibékülnek. Igazából semmi extra, nincs benne kavarás, feszültség, érzelmi dráma, ezért igazi feloldás sem. Van viszont sok kiaknázatlan lehetőség: Sheridan barátnője, Willow, és Jared barátja, Nick kapcsolata (elejtett utalás a közös múltról), zűrös, csonka család, fiatalkori szerelmi csalódás, és hogy mivel győzte meg a sajtós a lányt, hogy fogadja el az üzletet. Kis utalások, de nem derül ki semmi.
A butácska, kiszámítható történetet viszont feljavítja, hogy végeredményben egész kellemes az összkép, nincsenek nagy hisztik, nagyképűsködések, viszonylag könnyen túllépnek a sérelmeken. Nincsenek a könyvben idegesítő kifejezések, nem találkozunk féloldalanként puncival, klitorisszal és vulvával, viszont vicces, amikor Jared csúnya beszéddel akarja felhúzni a lányt, és persze a félliteres pepsis üveg méretű függelékével. :D Egyszer érdemes elolvasni, de ne várjunk csodát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése