Általában nem szeretem a "kiegészítő" novellácskákat, amiket külön kötetben adnak ki. Vagy nem behatárolható, hogy hol helyezkedik el a nagy egészben, vagy olyan érzésem van, hogy csak utólag szuszakolták bele, nem illeszkedik szervesen. A Fekete Tőr Testvériség Beavatás kötete például nekem egy nagyon drága felesleg, attól az egyszem Zsadist-os novellától eltekintve.
Az érinthetetlen
A Vámpírvérben, Conrad történetében megtudtuk, hogy a negyedik testvér, Murdoch megtalálta az aráját, de nem hajlandó elmondani, ki az. Persze nem is lenne az igazi, ha normálisan jönne össze valaki a Szövetségben. A vámpír párja ugyanis nem más, mint a kétezer éves szűz, Danela, a valkűr. Szegény csaj nem érhet hozzá soha senkihez, mert megég a bőre, így viszont nehéz bepasizni, jobbára lehetetlen. Nekem a Halottnak a csók című sorozat jutott róla az eszembe, csak ott a lány meg is hal, ha a srác hozzáér. Alapból a történet tetszett, néhány dolog kivételével. Danii észrevette, hogy Murdoch szíve újra dobog, erre rögtön rászáll, hogy akkor ők egy pár, nem baj, ha nem élhetnek valódi közös életet, a pasi maradjon mellette, mert elég ciki, ha valaki pattintja a sors által neki rendelt nőt, hát még őt, pláne, ha a látványától csöpögni kezd. Murdoch reakciója, miszerint nem lelkesedik az örökkévaló romantikától, szerintem nem agglegénypánik, teljesen jogos. Jön egy nő, újra vérrel telíti, de nem könnyíthet rajta, nem teheti a magáévá, titkolóznia is kell, mert persze az is ciki, ha felvállalja a kapcsolatot. Danii közel sem lett a kedvenc szereplőm a sorozatban, nem elég tökös a többi csajhoz képest. Murdoch sok mindent elcseszik a kapcsolatban, de legalább próbálkozik. A másik, ami zavart a történetbeen, hogy túl nagy időt ölel fel, de ahhoz képest alig történik valami. A találkozástól kábé két év a történetük, közben párra lel Emma, Kaderin, Mariketa és Conrad is, ők meg még mindig nyűglődnek. A megoldás szörnyen kézenfekvő és egyszerű, az epilógus túl nyálas.
Örök csábítás
Egy alternatív földön járunk, ahol folyamatos a földönkívüli fenyegetettség, a fák csaknem teljesen kipusztultak, a vízkészletek kiapadóban vannak. Aleha alakváltó, bárki alakját fel tudja venni, akit megérintett. Egy Macy nevű nő életét vette át, és a földönkívülieket figyelő ügynökségnél dolgozik. A bolygót újabb nagy fenyegetés érte, hírül vették, hogy a schönök, egy kannibállá változtató betegséget hordozó csapat tart a föld felé. A harapós ufók helyett viszont egy csomó aranybőrű (legalább nem gyémántcsillogású) férfi érkezik, akiknek az otthonát feldúlták a schönök, elpusztították az asszonyaikat. Elfogják az ügynököket, de Aleahát persze Breean, a vezetőjük magának követeli. Elemi erejű vonzódás van kettejük között, meg persze egy csomó titok, ellenállás, egyezkedés. A schönök végül nem jönnek, a rakai harcosok beilleszkednek, a hepiend garantált. Nem nagy durranás az egész, mégis, a világ felépítése, a kannibál földönkívüliek, a párhuzamos dimenziókba való átlépés ötlete nagyon izgalmas, csakúgy, mint az akaratlan alakváltás, annak csúnya következményei, és a vértől való fóbia. Szívesen olvastam volna még, Showalter pedig bemutatja, milyen izgalmakat rejthet, ha olyan pasival hál az ember lánya, aki képes kikelni a testéből, meg tudja szállni a másikat, a cukrozott málna ízű testnedvekről nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése