2014. január 28., kedd

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Borzalmasan lusta vagyok, hogy sem az olvasással nem haladok, sem a már kivégzett könyvek véleményezésével. Sebaj, legalább van ideje leülepednie kicsit az élménynek, mert amikor frissiben írok, sokkal elnézőbben állok hozzá, hajlamos vagyok szemet hunyni a hibák felett.
Picit így járt az Ónisx is. A fonalat ott vette fel, ahol az Obszidián letette: az arumokat elintézték, Kathy-n gigászi nyom maradt, összekötődött Daemonnal, nem is tudja, mennyire, de pont ezért nem hisz neki az érzéseit illetően. Sokakat idegesített Kathy hozzáállása a sráchoz: ott egy hiper-szuper dögös ufópasi, aki azt állítja, kell neki a lány, bár korábban máshogy viselkedett. Kathy viszont annyira kívül kerül a komfortzónáján, hogy nehezen hiszi el, hogy ő,az eddig szürke kisegér érdekelhet egy ilyen pasit, hogy védekezésül meghátrál. Azért bármennyire mást tennénk a helyében, 17 évesen szerintem ez normális reakció (legalább olvashatunk olyan kamaszlányról, akinek van némi erkölcsi tartása).
A kavarodások felét sejtettem, de főleg a végefelé sok meglepetés ért. Blake végig ambivalens érzéseket keltett bennem, néha kedveltem, néha (legtöbbször) utáltam, a végén sajnáltam is kicsit, de leginkább csak a fenébe kívántam. Örültem, hogy Daemon és Kathy vicces szóváltásai itt is folytatódtak, és hogy a végére legalább az érzéseiket tisztázták, még ha nem is lélegezhetnek fel.
Ami olvasás közben, és azóta még inkább zavart, Kathy anyja. Értem, hogy elvesztette élete szerelmét, nehéz neki, másnak is az lenne, de több, mint önző és felelőtlen dolog ennyire egyedül hagyni a lányát. Gyakorlatilag eltűnt ő is az életéből, egy fontos dolog sem volt, amiben részt vett volna, Kathy sosem számíthatott rá. Előbb a gyász miatt, majd az új pasi miatt hanyagolta, de ahhoz persze volt elég "szülői tartása" (=bőr a képén), hogy a sárga földig lehordja és burkoltan leribancozza a lányát, mert az 17 évesen a barátjával aludt. Ruhában. Valamiért a könyvekben a szülő karakterek tudnak leginkább kiborítani, de annyira dühítő, hogy ezekben a könyvekben minden tizenéves ennyire egyedül áll a világban. Csókot vegyenek, Altatódal, Rule, Heti csaj, Boszorkányvér, Lenyűgöző teremtmények, No és én, hogy csak a tavalyi könyveket mondjam. Sehol egy szülő, de ahol van, abban sincs köszönet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése