Végre sorra került ez a könyv is. Gondoltam kellene már egy olyan történet, amiben a szereplők korban kicsit közelebb állnak hozzám, mert néha kicsit nehezen azonosulok a tini szereplőkkel. Nagyon előjön, hogy én mekkora hülye kis depis balfácán voltam, és a szereplők helyett is kiakadok.
Az ajánlat témája, korosztálya, és úgy az egész viszont pont aktuális nekem, így gondoltam pont egymásra találtunk. Ehhez képest kicsit csalódás volt, nem is minőségében, hanem abban, hogy a történetnek hova kerültek a "súlypontjai", mik voltak a kiemelt mozzanatok.
Adott Emma, aki elvesztette a szüleit, a vőlegényét, hamarosan harminc lesz, nem akar kapcsolatot, mert kicsit még szerelmes a barátjába, de kell neki egy gyerek. Nem kifejezetten a gyerek után vágyódik, hanem hogy legyen valaki, akit szerethet, akit nem fog elveszteni. Igazi naiv, vidéki kislány, aki a városba került, de nem adta fel a konzervatív világnézetét, ami nekem szimpatikus volt; nem csípem az ágyból ágyba ugráló emancipuncikat. Viszont szépen bemutatta az írónő, hogy az addig apácaként élő lány hogyan ébred rá a saját szexualitására és kezdi élvezni az életet.
Aidan vágyik egy kapcsolatra, de fél az elköteleződéstől, a vágyai kimondásától, hogy nem lett érzelmileg érettebb húszéves kora óta és újra el fogja cseszni. Fél attól is, hogy a környezetének igaza van, és tényleg nem az az ember, akinek hiszi magát, fél azzá válni, amilyennek látják. Emma azt hiszi, hideg fejjel tudja kezelni a helyzetet, megelégszik azzal, ami éppen van, és ha többre is vágyik, képes nem erőszakoskodni, hogy megkapja. Ehhez képest produkál némi manipulatív veszekedést és hisztit, de semmi olyat, amit ne lehetne a hormonok számlájára írni. A mellékszereplők nem lettek túlbonyolítva, sok szerepet nem kaptak. Aidan és Emma családja egyaránt szimpatikus, helyet kap a kötelező meleg barát és legjobb barátnő, de szerencsére nem idegesítőek, a kellő helyeken támaszt nyújtanak, de nem folynak bele idegesítő módon a szereplők életébe.
Noha a történet belefért volna egy kötetbe, ezt is sorozatnak szánták, ennek megfelelően megkaptuk a nagy balhét, szakítást és függővéget. Hiába borítékolható a folytatás, hiába olvastam ennél izgalmasabb Tiffany füzetecskét (én szerettem őket 16-20 éves koromban), azért várom a folytatást.
Aidan vágyik egy kapcsolatra, de fél az elköteleződéstől, a vágyai kimondásától, hogy nem lett érzelmileg érettebb húszéves kora óta és újra el fogja cseszni. Fél attól is, hogy a környezetének igaza van, és tényleg nem az az ember, akinek hiszi magát, fél azzá válni, amilyennek látják. Emma azt hiszi, hideg fejjel tudja kezelni a helyzetet, megelégszik azzal, ami éppen van, és ha többre is vágyik, képes nem erőszakoskodni, hogy megkapja. Ehhez képest produkál némi manipulatív veszekedést és hisztit, de semmi olyat, amit ne lehetne a hormonok számlájára írni. A mellékszereplők nem lettek túlbonyolítva, sok szerepet nem kaptak. Aidan és Emma családja egyaránt szimpatikus, helyet kap a kötelező meleg barát és legjobb barátnő, de szerencsére nem idegesítőek, a kellő helyeken támaszt nyújtanak, de nem folynak bele idegesítő módon a szereplők életébe.
Noha a történet belefért volna egy kötetbe, ezt is sorozatnak szánták, ennek megfelelően megkaptuk a nagy balhét, szakítást és függővéget. Hiába borítékolható a folytatás, hiába olvastam ennél izgalmasabb Tiffany füzetecskét (én szerettem őket 16-20 éves koromban), azért várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése